Közélet

2014.07.29. 08:00

Ötven év után ugrik újra a legidősebb ejtőernyős

Biztonságos sport, ha mindenki betartja, amit tanult, akkor csupán az izgalma és a szépsége marad – vallja a siófoki Házas József, aki ma az ország legidősebb aktív, licences ejtőernyőse.

Fónai Imre

Majdnem kerek öt évtizedet kihagyott, mire újra ugrani kezdett. Hatvanötödik születésnapjára kapott ajándékul egy tandemugrást a fiától, az ott és akkor átélt rossz élmények hatására határozta el: újra megpróbálkozik egyedül.
– Mint egy báb, úgy zuhantam, nulla adrenalin, én, aki „fénykoromban” egy PO-2-es kétszemélyes, kétfedelű gépből is ugrottam, úgy, hogy előtte kimásztam az ülésből a szárnytőre – így a 73 éves Házas József. – Csakhogy az már régen volt. Elsős csurgói gimnazistaként elméletben mindent megtanultunk a kaposvári repülőklub ejtőernyős körében, ám hiába írtunk levelet még a hadügyminiszternek is (1955-öt írtunk ekkor), azt válaszolta: szépek az ambícióink, de a szabály az szabály, 16 éves korunk előtt nem ugorhatunk, addig járjunk csak türelemmel edzésre. Jártunk is, 1956. július 22-én aztán egy felszállás előtt kevés volt az ember a gépen, a barátommal felvittek bennünket. Budapestről az első magyarországi AN-2-essel jött az elöljáró, amikor kérdezte, hány évesek vagyunk, rávágtuk, hogy tizenhat. Nagy darabok voltunk, elméletben meg ugye mindent tudtunk.

A napokban a kaposújlaki reptéren (oda jár a budapesti Vörös Meteor Ejtőernyős Sport Klub legénysége) meg is emlékeztek róla a fiatalokkal: majdnem napra pontosan 58 éve az első ugrásának. – Nyolcszáz méter volt akkor a magasság – emlékszik vissza Házas József, közben videót mutat egy közelmúltbéli négyezer méteres ugrásáról, a Balaton fölött. Hát nem csodálatos? – kérdi, és mivel is lehetne felelni rá, mint azzal: dehogynem, különösen így a kiliti szőlőlugas tövében, laptopon nézve. Biztonságos sport, nyugtat meg újra, hozzátéve: ma már vész esetére szolgáló automata ernyőnyitó nélkül nem lehet ugrani. Majd még egy ugrás vissza az időben: – 1956 után „magára maradt” a csurgói ejtőernyőskör, én vettem át a vezetését. De jöttek az egyetemi évek, orvos akartam lenni és az ejtőernyőzés elfelejtődött, egészen a hatvanötödik születésnapomig, tehát már nyugdíjasként tértem vissza. Megkérdeztem, van-e korhatár, milyen vizsgát kell tenni, azt felelték, orvosi papír kell és a szabadesés-képzést kell teljesíteni, amerikai mintára, kilenc ugrással. A vizsgán átmentem, licencet szereztem (könnyűszerkezetes kisrepülőt is vezethetnék az orvosim alapján) és azóta ugrom megint.



Ma már a legidősebb aktív ejtőernyős az országban. – Ebben a korban már tompulnak a reflexek, kevesen vágnak bele, hogy az orvosi alkalmasságit és a szabadesés-képzést is teljesítsék. Somogyi barátom, a nagybajomi Horváth István nálam is idősebb, ő sem tudta abbahagyni az ugrást (valaha válogatott is volt), de már csak tandemben. Én meg amolyan fatalistaként  sohasem foglalkozom azzal, hogy mi lesz velem, ez nem jut eszembe. Mindig is sokat sportoltam, naponta úszom. S amúgy is kaptam annyit az ejtőernyőzéstől, hogy amíg adnak orvosi papírt és amíg élvezem, addig csinálom. Emlékszem, 15 évesen a zúgó gépben, alattam a mélység és el kell döntenem: ugrom, vagy nem ugrom? Ugrottam. Ez sok másban is segített az életem során, amikor azt mondtam valamire: meg akarom, meg tudom csinálni. Igazi jellemformáló ez a sport.

A tavalyi szolnoki repülőnapon végrehajtott háromgenerációs ugrásuk bejárta a médiát: Házas József ugrott először, azután 12 éves unokája, Anna tandemben, végül Gábor fia, kamerával. – Egy gépből, egyszerre, erre nagyon büszke vagyok – árulja el az „ugrásmentes” évtizedeiben az orvoslás mellett a politikába is belekóstolt korelnök, aki vitorlázógépet is vezetett. S milyen érdekes: pont arról a telekről, ahol ma a tavasztól őszig tartó időt tölti a kiliti szőlőhegyen, valaha a vitorlázógépeket indították a hajdani kiliti reptérre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!