Tihamér kalandjai a zselici rengetegben

Nekeresdfalva népe békességben és – a környékbeli földeknek köszönhetően – nagy jólétben éldegélt, s ez szemet szúrt a környékbeli gazdag földesúrnak, aki elhatározta, megszerzi a falusiak birtokait. Rájuk küldte hát a rettegett Boros betyárt és bandáját, akik hamarost el is kergették a nekeresdfalviakat, akik a zselici erdők mélyén kerestek búvóhelyet maguknak.



– Minden cserkésztáborhoz fűződik egy keretmese – magyarázza el a történet alapját Tolnai Balázs, a kaposvári 37. számú Magyarok Nagyasszonya cserkészcsapat vezetője, amikor végre rájuk találunk a rengetegben, valahol Bőszénfa és Bánya között, úgy Visnyeszéplak magasságában. Akkorra nagyjából már úgy érezzük az erdei úton kanyarogva, hogy lejöttünk a térképről... – Mert nem úgy van, hogy csak kijövünk táborozni – folytatja Tolnai Balázs –, kell, hogy megindokoljuk a programokat, a különféle elfoglaltságokat.

Az egy hetes nomád világ első napjaiban utóbbi adott volt: ki kellett alakítani a táborhelyet az erdőben, a másfél tucat kaposvári cserkész – illetve akadtak köztük kicserkészek és -jelöltek is – métermagas csalánt irtott, kapával buckákat egyengetett, kaput és sorompót fabrikált, emésztőgödröt ásott, zuhanyzót épített a lányoknak. És persze főzött, kirándult, vasárnap lelki életet élt, s visszaverte a rátámadó ellenséget.
– Húúú, amikor megszólalt a sziréna, akadtak, akik nagyon megijedtek – meséli Julcsi a kedd éjfél utáni akcióról, amikor a csapatvezető egy ismerőse becserkészte a tábort, ám az őrség felfigyelt a közeledőre, s megtekerte a tábori riasztót. – Mármint azok közül, akik felébredtek, merthogy volt, aki átaludta a riadót. Például Benedek...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A kaposvári cserkészcsapat első hivatalos táborozásán másfél tucat gyerek vett részt
[/caption]

Amire persze valahol számítani lehetett, hiszen bevett szokás, hogy az egy környéken táborozó csapatok megpróbálnak rajtaütni egymáson, már csak éberségteszt gyanánt is. A kaposváriak három éjjelen át készültek is a pécsiek érkezésére, ám a baranyaiak kedden hazautaztak, s előtte csak baráti látogatásra érkeztek, persze nappal. Így aztán a keddi kimerítő túra – a nagyok Ropolyon át Kardosfáig caplattak vagy 18 kilométert, a kicsikre úgy tíz kilométer várt Kishárságyig és vissza – senki sem gondolta, hogy éjjel rajtuk üthetnek.
– Szerencsére kiderült, a hívatlan látogató igazából minket akar segíteni – veszi át a szót Eszter –, ugyanis a történet szerint a betyárokat kereste. Igazából a többség nem ijedt meg túlságosan, mert még ébren voltak.
Ketten például másfél órás őrszolgálatban, merthogy a takarodótól az ébresztőig tartó időszakban sem maradhat védelem nélkül a tábor. Ilyenkor előkerül Tihamér – egy cserkészbábu rajza –, a segédőr is...

– Ha félősebbek kerülnek sorra, mint például Manci és én, akkor hárman is őrködünk – ismeri el Eszter. – De koromsötétben szerintem érthető, hogy nem nyugodt az ember: járkál itt borz, megannyi egér, a macskabagoly pedig olyan hangon sikítozik...
Mégsem a felsoroltak, hanem a kullancs a legnagyobb ellenfél: a cserkészek csak megerősíteni tudják a híradásokat, melyek szerint elképesztő mennyiségben támadnak a rovarok a Zselicben. Akad olyan táborlakó, akiben már hatvanhatot találtak...
– De nem ez a legzavaróbb – jegyzi meg Manci. – A vécé hiányzik nagyon és a meleg víz, meg a kád.

Fürdés címén ugyanis csak afféle cserkészmosdásra van lehetőség: egy fellógatott műanyag flakon kupakját kifúrják, s kezdődhet a zuhany. A vízzel amúgy spórolni kell, Tolnai Balázs hetven litert hoz naponta Bőszénfáról, ezt kell beosztani mosdásra, főzésre, mosogatásra. Ennek ellenére a gyerekek rettentően élvezik az erdőt, ráadásul történelmi esemény megélői is: ez a tavaly megalakult csapat első hivatalos nyári tábora. Ennek megfelelően egész elfogadható a rend a sátrakban – persze nem kell nagytakarításra gondolni, a lánylakban Sanyi, az óriási keresztes pók nyugodtan szövögetheti a hálóját... –, s ha feladat akad, mindenki teszi a dolgát. A lányok Tihamér lábához kuporodva éppen nagy erőkkel kezdik pucolni az ebédhez szükséges hagymát és krumplit. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha a segédőr elégedetten bólintana...