Örökség: egy törékeny lány a traktoron, fotók

– Tavaly ősszel, az utolsó munkanap végén, amikor betolattam a nagy traktorra szerelt hatalmas ekével a gépszínbe, azt mondta a papa: na, most már nyugodtan halok meg, tudja a kislány a dolgát – emlékszik vissza Botka Beatrix. A papa, Barkóczy Gellért egykori megyei kisgazdaelnök és országgyűlési képviselő a télen hunyt el. Utolsó találkozásunkkor büszkén újságolta: unokája végez az agráregyetemen, fölül a traktorra, úgy tűnik, megvan az utód, a kisgazda-hagyományok folytatója. – Írjál majd róla – hagyta rám a feladatot Barkóczy Gellért.

Botka Beatrixszel egy Balatonpart-közeli, siófoki utazási irodában találkozunk; besegít a több évtizedes családi vállalkozásba, milyen szerencse, hogy a földeken éppen júliusban és augusztusban akad a legkevesebb teendő.
– Nyáron a turizmus, a többi évszakban a gazdaság, ez az egész családra jellemző – árulja el. – A papa két lánya és veje, valamint jómagam, az unoka; így visszük tovább az örökséget. Apukám a fizikai erejét adja, amikor arra van szükség, anyukám tud minden munkafolyamatot, a nagynénémé elsősorban a „logisztika”, azaz hogy legyen mit ennünk akkor is, ha egész nap a földeken vagyunk. Ha meg gépre, traktorra van szükség, akkor az az én reszortom, legyen az vetés, tárcsázás, hengerezés, vagy éppen műtrágyázás. Papa igyekezett minden szükséges gépet összegyűjteni, lehetőleg a legmodernebbeket, hogy erre nekünk már ne legyen gondunk. Arra tanított: mindig hiteles, fémzárolt vetőmaggal dolgozzunk, akkor lesz jó a termés; s valóban, a lányoknak nem kell szégyenkezni a termésátlagokkal az általában férfiak fémjelezte gazdaságok között...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Továbbviszi az örökséget
[/caption]
Beatrixet a gyermekkori lószeretet vitte a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolába. – A ló az már majdnem mezőgazdaság, ezt szokta mondani a papa, és végül valóban az lett belőle – így a Barkóczy-unoka. – Érettségi után ugyanis mondhatni egyenes út vezetett az agráregyetemre; a növénytermesztés, állattenyésztés, amit a kaposvári Móriczban tanultunk, kiváló előképzést jelentett. Növénytermesztő mérnök szakon végeztem Keszthelyen, most járok a növényorvosi mesterképzésre. Hogy mi fán terem a növényorvos? Voltaképpen ugyanaz, mint az állatdoktor. A vegyszerek, a növénybetegségek tudója. Ma nagyon fontos tudni, hogy a kizsigerelt földeken hogyan segíthetjük elő a minél jobb termést. Felismerni a betegséget és tudni a védekezés módját. Az ma már nem megy, hogy csak úgy nekiesünk a permetszerrel, az unióban szigorú környezetvédelmi előírásokat kell betartani.

Barkóczy Gellért igazából csak akkor hittel el, hogy komolyan érdekli a mezőgazdaság, hogy a családi hagyományok folytatója lesz, amikor agráregyetemre ment. Akkor azonban felültette törékeny unokáját a hatalmas traktorra és elkezdte tanítani a fortélyokra. – Nagyon szigorú és következetes volt, egyre több tanácsomat hallgatta meg, de persze mindig úgy történt minden, ahogyan ő akarta. Az elmúlt években egyre többet kellett hogy segítsünk neki a földeken, a legutolsó időben már szinte csak a tanácsaival segített. A tapasztalat egyébként az, hogy kell a felsőfokú tudás is, de azt a legalább hat évtizedes rutint, ami neki volt, semmi sem helyettesítheti; a papának ráadásul az édesapja is gazdálkodó, kisgazda volt. Azon, hogy melyik növény alá mennyi műtrágya kell, nem változattunk, ma is úgy csináljuk, ahogyan ő szokta. A vetésforgó az, amin módosítottunk; korábban a kukorica után napraforgót vetettünk, de én a tanulmányaimból azt szűrtem le (a szakdolgozatomat kedvencem, a napraforgó termesztéséből és gyomirtásából írtam), hogy kapásnövény után kapásnövényt vetni nem célszerű, mert nagyobb a gyomosodás veszélye. Ezért mi már inkább a gabona után vetjük. De összességében több az, amit a papa módszereiből megtartottunk.



Botka Beatrix kétszer indult szántóversenyen a kiliti Gazdanapon férfiak között, mindkétszer harmadik lett. A tavalyin készült utolsó emléke, közös fotója a papával. Ő már a negyedik generáció a családban, a dédpapa kezdte, s természetes, hogy már édesanyja is hatévesen kezébe kapta a kiskapát. S Balaton-part, turizmus, utazási iroda ide vagy oda, az csak mellékes, kiegészítő lehet egy ekkora gazdaság, egy ilyen örökség hátterében.

Érdemes belevágni

Botka Beatrix szerint érdemes ma egy fiatalnak belevágni a gazdálkodásba. – Száz-százötven hektárból egy család, amelyiknek minden tagja dolgozik a földön, kényelmesen meg tud élni, luxusról persze nincs szó, de egy fiatal is ki tud alakítani egzisztenciát magának. Igaz, földet venni, földhöz jutni egyre nehezebb, különösen a mi környékünkön, Siófok, Balatonszabadi határában. Ezek a földek 30-40 aranykoronásak, azaz igen jó minőségűek, vagyis ha van eladó, az nagyon drága (megkérnek ma már kétmillió forintot is itt egy hektárért), a környék állami földjeit pedig ugyanezért meg sem hirdetik bérletbe. A jó feketeföld amúgy meghálálja, ha megkapja a kellő tápanyagot, odafigyelést; akkor szinte garantált a jó termés.