Közélet

2014.08.31. 06:46

Egy holland-magyar a magyar földeken

Szinte fogalommá vált Siófokon és környékén a gazdálkodók, a mezőgazdaságra figyelők körében az elmúlt bő egy évtized során: a holland. Harm Kalfsbeek gépei szántanak, vetnek, aratnak egyre nagyobb területeken a határban.

Fónai Imre

– Legutóbb a bábonymegyeri gazdák találták meg, amikor azt kifogásolták: egyes földbérletpályázat-nyertesek önnel, „a hollanddal” munkáltatják a földjeiket...
– Nem örültem neki, mert szeretnék távol maradni a földpolitikától – felelte Harm Kalfsbeek. – Véleményem nekem is van, biztos én is mérges volnék, ha a házamhoz közeli állami földet nem bérelhetném, azt kéne néznem, hogy más munkálja meg, de a mi cégünk kizárólag bérmunkát végez. Nem pályázik állami földekre, így tehát nem is bérlő, aki felkeres és megbíz bennünket, annak elvégezzük a kívánt földmunkát, mert mi rendelkezünk hozzá eszközökkel, szakértelemmel.

– Míg egyes pályázatnyerteseket a jelek szerint felkészületlenül ért, hogy „hirtelen a nyakukba szakadt” néhány tíz hektár föld...
– Ilyen is akad, az utóbbi időben emiatt is nőtt a cégünket megkeresők száma. 

– Bántja, hogy amikor úgy használják azt a kifejezést önre, hogy „a holland”, akkor azt értik alatta: nem magyar?
– Igen, kicsit bánt, azért is, mert magyarországi székhelyű cégem van, itt lakom, a Siófokhoz tartozó hajdani papkutai téeszmajor egy részét újítottuk fel, az lett az otthonunk Annával, a feleségemmel, aki szintén magyar. És persze magyarok az alkalmazottaim (igyekszem nem a minimálbért fizetni nekik) és ide adózom. De ott a nagyatádi belga gazdálkodó is, aki komoly fejlesztéseket hajtott végre, jelentős állattenyésztést folytat, ő is megkapja, hogy „a belga”, pedig annyi csak a „bűne”, hogy Belgiumban született, mint ahogyan én Hollandiában.



– Nagyon jól beszél magyarul...
– Nem mostanában, 1999-ben kerültem Magyarországra, beleszerettem ebbe az országba a lapos, szeles Hollandia után. Odahaza iskola után bedobtam a táskát a sarokba és elmentem egy helyi gazdálkodónak segíteni. Tizenkilenc éves koromban, az iskola elvégzése után vettem egy traktort és belevágtam a burgonyatermesztésbe. Hollandiában azonban annak, aki nem örökölt földet, szinte reménytelen a helyzete a magas földárak miatt, úgy döntöttem tehát, hogy Magyarországra települök. Ádándon krumpliimporttal kezdtem, egyetlen targoncával; megvoltak a hollandiai kapcsolataim, ezért vághattam bele bátran. Ezt követően vásároltam egy olyan kft.-t, amelyiknek volt 280 hektár földje, majd a korábbi siófok-kiliti téesz jogutódjában vettem üzletrészt. Úgy kezdtük el művelni a földeket, hogy bejött Magyarországra egy világszínvonalú német traktor, amit úgy tudtam megszerezni, hogy fél évig nem kellett kifizetni; akkoriban ilyen is létezett...Elkezdtük a bérmunkát, amiből meg tudtuk aztán venni a második traktort is. Kis lépésekkel így haladtunk előre, ezek a traktorok csak üzemanyag-megtakarításban óriási előrelépést jelentettek.

– Ahogy aztán bővült a géparzenál, nyilván egyre több irigye lett...
– Nem ez a jellemző, a bérmunkának egyébként is ez a lényege: nekünk vannak olyan speciális gépeink, amiket a néhány hektárnyi földdel rendelkező gazdák nemcsak hogy nem tudnak megvásárolni, de szükségtelen is ilyen kis gazdaságokhoz. Százötven-kétszáz ügyfelünk van ma, nekik dolgozunk, tehát nemcsak Bábonymegyer környékén, hanem Dombóvártól Fonyódig. Most például a permetezés szezonja van, a miénkkel együtt talán két gép van Somogyban a legkorszerűbből. Mi is halljuk vissza, hogy könnyű nekünk, ezekkel a drága gépekkel, de például mindössze egyszer vettünk igénybe eszközbeszerzéshez pályázati támogatást. Sok gazda Magyarországon sokat dolgozik, de sehogy se tud versenyképes lenni. Ehhez szerintem hozzátartozik, hogy belássák: összefogás nélkül nem fog menni. Kombájn se kell minden öt hektárra, össze kell fogni, s az eszközöket is úgy kéne megvenniük, hogy egyik vetőgépet vesz, a másik ekét, és összedolgoznak. Persze, ehhez abban is egyeztetniük kéne, hogy mit, mikor, hová vetnek.

– És hogyan látja, működik ez az összedolgozás a magyar gazdák körében?
– Van, ahol igen, másutt nagyon nehezen megy. Előfordult egy száraz nyári napon, amikor egy kis gazdálkodó búzáját a mi gépünk egy óra alatt le tudja aratni, azon képesek voltak összeveszni a gazdák, hogy melyikhez megyünk 11 és melyikhez 14 órakor... Na persze, ez nem magyar sajátosság, Hollandiában sem megy könnyen, ott is akad két gazdaságonként egy krumpliszedő gép, pedig így egyáltalán nem hatékony. Szülőhazámban azonban minden faluban van egy hozzánk hasonló bérmunkacég, komoly hálózat alakult ki, ott azért a nagy többség tisztában van vele, milyen fontos a modern eszköz, a szakmai tudás, a tapasztalat. Magyarországon jó, ha 10-12 hozzánk hasonló társaság működik. De majd változik itt is a szemlélet, látni már kedvező jeleket, egyre többen bízzák például ránk a teljes gazdálkodást a vetéstől a műtrágyázáson át az aratásig, vagy éppen egyre többen jönnek rá, mennyire fontos: beszéljük meg, te mit vetsz, mivel műveled meg, fogjunk össze. Jellemző egyébként, hogy amikor üzletrészt szereztünk a hajdani kiliti téesz jogutód-káeftéjében, az egykori tagok mind kivitték a földjeiket, aztán szépen lassan visszajöttek, amikor látták, mit és hogyan csinálunk. Papkutát is igyekszünk a korábbi rom állapotából amennyire csak lehet, helyrehozni, ezt is bárki láthatja. Valamit még megjegyeznék: nekünk is többemberes feladatot ad a bürokrácia, a bonyolult jogszabálytenger, nem is értjük, egy kistermelő hogyan tud megbirkózni vele...

– Hírt adott róla a sajtó is, hogy a tavaly március 15-környéki nagy hófúvásban az ön gépei szabadították ki a ságvár-ádándi utat, meg a hóban rekedt járműveket...
– Egy traktorral mentünk egy hóban rekedt tűzoltóautóért, ami egy személykocsit akart kihúzni az árokból, de ez a konvoj is megrekedt. A feleségem volt a helyszínen, én az egyik siófoki pizzéria közeléből rátelefonáltam, hogy vigyek-e pizzát, mire azt mondta, az jó lesz, mert feltehetően reggelig maradnak... Újabb gépet kellett küldeni és a tűzoltóautó valóban csak reggelre tudott kiszabadulni a hó fogságából. Aztán átmentünk a somi emelkedőre, Ádándon egy idős nénihez nem tudott kimenni az orvos, mi „ástuk elő” a hó alól, akár csak a pulykatelepet. Ha van hozzá eszközünk, miért ne segítenénk? Tagja vagyok a Kilitiért Egyesültnek is, részt veszek a környezetszépítő akciókban, de például a megye hármas ádándi focicsapatot is támogatom, hogy tudjanak labdát, hálót venni. Talán így könnyebb megértetni, elfogadtatni: Hollandiából származom ugyan, de magyarrá is lettem.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!