Hárfa szögesdrót húrokkal, Dávid-csillaggal Siófokon

Hárfa szögesdrót-húrokkal, a húrok között Dávid-csillag – holokauszt-emlékművet avattak Siófokon.
– Vannak, akik azt mondják, az idén, a holokauszt 70. évfordulóján túl sok, a siófokihoz hasonló megemlékezést tartanak, de a vészkorszakról nem lehet elégszer megemlékezni, hiszen rengeteg embert küldtek a halálba Magyarországról is – mondta Ilan Mohr, Izrael magyarországi nagykövete. Siófokról közel ötszáz zsidót hurcoltak el 1944-ben, közülük hetvenketten tértek vissza a második világháború után. A siófoki zsinagóga kertjében felállított emlékmű civil kezdeményezésre valósult meg; az Egyesült Államokban létrehozott Lantos Alapítvány finanszírozásával és az önkormányzat támogatásával.

„A zsidók jelentős szerepet játszottak a település életében” – írta Zsidók Siófokon című kötetében a nemrég elhunyt helytörténész, Matyikó Sebestyén József. Ebben olvasható: a hitközösséget 1862-ben alapították, s a fürdőtelep kialakításában is jelentős szerepet játszottak a zsidók. A gazdasági életbe korcsmák, fogadók, csapszékek üzemeltetésével, kereskedőként és fuvarozóként kapcsolódtak be. Az első rabbi a balatonfőkajári Dessauer Mór volt, a zsinagóga pedig 1869-re épült meg. Már ebben az évben magyar nyelvű iskolát is alapítottak, ebben tanult többek között Kálmán Imre és ötven éven át tanított Rónai Adolf. A tanítványai között volt Révész Géza, a később világhírű pszichológus is. Sámuel Aranka pedig magánóvodát tartott fenn; ennek helyén létesült később a községi óvoda. A gyógyfürdőt Glatz Henrik 1893-ban nyitotta meg.       

Ebben az időben már híres volt a siófoki vendéglátás; az első világháború előtt a visszatérő vendégek tudhatták, hogy a fogasszeletet roston a Fogas szálló éttermében, Cservenyi bácsinál sütik a legízletesebbre, s hogy ott Sovánka Nándor muzsikáját lehet élvezni. A bécsi csonthús és a tyúkleves Karpelesz Jankánál, a Balaton szállóban volt a legzamatosabb. A vízparton, a fürdőtelepi étteremben Váradynál – ő Krúdy Gyula apósa – a franciás ételek és sültek kedvelői tanyáztak. A Royal szálló híres vendéglősénél pedig Magyari Imre muzsikált-hangversenyzett. Ebben az időben Siófokon hat szálloda volt háromszáz szobával, nem sokkal később megnyílt Blau Jónás ortodox kóser panziója. A vendégforgalom a településen főként a polgárokra épült, a magyar és osztrák zsidók kedvelt üdülőhelyévé vált; a nyaralók nyolcvan százaléka ugyanis izraelita vallású volt. A zsidók nyomda, múzeum és színház alapításával is részt vettek a település életében.



Siófok és környéke vált a Tanácsköztársaság bukása után a zsidóüldözések színterévé, de szinte hihetetlen módon a siófokiakkal szemben semmiféle atrocitást nem követtek el. A második világégés idején azonban elhurcoltak innen 135 nőt és 62 férfit; a legidősebb az 1854-ben született özvegy Neubauer Pálné, a legfiatalabb az 1944. április 30-án született csecsemő, Márkusz István volt. 1945 végén a hitközség másfél kiló aranynyi pénzért tetette rendbe a németek által raktárnak használt templomot. A mai siófoki zsinagóga 1986 óta áll.