Zimmer Feri: ötezerért már nem kifeküdt a kanapé

Valóban gagyit adnak drágán a „Zimmer Ferik”? – Olyan is van biztos, de régen nem jellemző ma már a hetvenes évek Zimmer frei-fílingje, aki ma szobakiadással foglalkozik, az minőségre törekszik – véli egy évtizedek óta szobakiadásban utazó siófoki férfi, akihez éppen ott jártunkkor kanyarodott be a visszajáró német házaspár. Mégsem kell leverni a Zimmer frei táblát?



– Már szinte csak megszokásból vannak kint a német feliratok, a legfontosabb magyarul kiírni, hogy szoba kiadó – véli egy idős hölgy a siófoki Aranyparton, akihez az idén eddig még csak elvétve esett be egy-egy hazai vendég. Ő ötezer forintért kínálja a szállást, nem sokkal tőle ugyanennyit mond egy ugyancsak sokat látott fizetővendéglátó, de rögtön hozzáteszi: – Egyrészt július elsejétől főszezon van, augusztus 20-ig akár hat-hétezer forint is lehet az ár, másrészt ez az aranyparti terület a szállodasorral, a Szent László utcával és a keresztutcákkal talán az egész déli part „legkurrensebb” szakasza, karnyújtásra a Balaton vize. Harmadrészt az árak mindig tájékozató jellegűek, fix árakat csak a cseh, lengyel, endékás időkben lehetett tartani, mert akkor, vagyis a rendszerváltás előtt még májustól szeptemberig telt ház volt. Ma ha azt akarjuk, hogy ne álljanak üresen a szobák, figyelembe kell vennünk, mennyit bír ki a vendég pénztárcája.

És persze az „ántivilágban” a sufnit is ki lehetett adni, vagy éppen a házigazda költözött ki a garázsba, mára azonban alapjaiban változott a sokak által a legendás film óta csak Zimmer Feriként emlegetett szolgáltatás. Aranyparti emberünk – akihez éppen ott jártunkkor érkeztek meg a német vendégek – is mutatja: szállodafelszereltségű apartmanok, wifi, klíma, kerti pancsoló, kamera a telek több pontján, ami nemcsak arra jó, hogy a laptopján hazulról is lássa a gazda, hogy mi történik a nyaralójában, hanem arra is, hogy kiszúrja, ha esetleg hirtelen megszaporodna a vendégek létszáma a bejelentetthez képest...

Elit házak, ahhoz illő árakkal és színvonallal – egy szintén közeli szobakiadó visszaránt a földre a szavaival: – Jöjjön csak el erre pénteken, de még inkább szombaton éjszaka, minden harmadik házból dajdajozás hallik, sajnos, ezt a környéket is ellepték a Siófokra oly jellemző bulituristák. Ott vannak aztán a nepperek, tévhit hogy eltűntek volna, csak módszert váltottak. Ma már ők, meg a fizetett embereik a víztoronynál szólongatják le azokat, akikről úgy látják, nem helybéliek, így aztán sokan idáig már el se jutnak. No, az ilyen módon szállást találó turista esetében van arra jó esély, hogy utólag reklamál, mert nem azt kapja, amire számított...

Rettegett kúrtaxaellenőrök

Ügyfélkapu, havi bejelentési kötelezettség az adóhatóság felé – adminisztrálni kell a fizetővendéglátóknak, amit sokan nem vállaltak, ezért levették a Zimmer frei táblát. Egyes szobakiadók szerint nem mindegyikük hagyott fel így sem a tevékenységgel, de például az önkormányzati kúrtaxaellenőrök elől aligha „bújhatnak el”, némelyiküket a szigorúságuk miatt hírhedtként emlegetik a nyaralótulajok...

A kapu fölé írta: tíz euró

Tíz euró – a kapu fölé is kiírta az árat az egyik tulaj a siófoki szállodasorról nyíló utcában. Az egyik hírportál gyűjtése szerint ennyi a Zimmer Feri-átlagár a Balatonnál. Balatonalmádiban 2600 forintért is kínálnak szobát, főszezonon kívül, egyszerű felszereltségű házban Siófokon is rá lehet bukkanni 2500-300 forintos árra, Balatonföldváron 2500, Fonyódon a strandtól ötven métere 3200 forintért kínálnak szállást egy éjszakára, egy főre.

Néhány hét a csúcsszezon

Siófokon több mint 12 ezer ágyat számolnak a magánszálláshelyeken, bár ahogyan Hávris Klaudia, a helyi Tourinform vezetője elmondta, számos olyan működési engedély van, amely már nem érvényes, ám a tulajdonos hivatalosan mégsem szüntette meg tevékenységét. Ezért pontos adat nem áll rendelkezésre. Az azonban bizonyos, hogy július utolsó hetére és augusztus első felére szinte minden magánszállás megtelt a városban.