Fél óra előnyt adott az élet, kitartó munkával hálálták meg

Ugyanis Baté, hogy kisebb költői túlzással éljek, mértanilag is Kaposvár és Dombóvár közt terül el, a batéi abc nem különben a község közepén. A városokba költöző multikkal és áruházakkal párhuzamosan a falvak boltjainak jelentős része lakatot tett ajtajára, a batéi boltot elkerülte ez a sors, pedig a helyieknek mindkét irány könnyen elérhető. És nem azért „élték túl”, mert pályázatokkal segítette volna őket az állam, hiszen anyagi támogatást csak sokmilliós hitel formájában láttak, melyeknek törlesztéséhez hosszú évek áldozatos munkája, olykor lemondásokkal járó fejfájós időszakai csatlakoztak. De Tombor Péter és édesapja, Tombor János semmit sem bánnak, sőt...



– Valójában négy generációról kell beszélnünk – pontosított a boltot vezető Tombor Péter, hiszen édesapja révén nagymamája is boltvezetéssel foglalkozott korábban, aki egy áruházlánc egyik kisboltját vezette majd ötven éven át, így ízig-vérig kereskedőnek vallja magát. Péter édesapja, a bodrogi születésű Tombor János viszont saját lábra állt, miután éveket töltött az állattenyésztésben, noha eredeti szakmája mélyépítő technikus.
– Enni, inni, tisztálkodni mindig kell – indokolta üzleti szándékát. Általa eresztett gyökeret a mai abc, akkor mindösszesen egy huszonöt négyzetméteres garázsban 1991-ben, mely jó eséllyel beférne a mai bolt egyik szegletébe. De Böhönyén és Mosdóson is megfordultak egy kis diszkonttal, mielőtt Batéban kötöttek volna ki.

– Néha eltűnődöm, hiszen mindösszesen fél órán múlt minden – emlékezett vissza Tombor János batéi letelepedésükre. – Családi házunk megvételében fél órával előztük meg csupán a következő érdeklődőt, akit már biztos vásárlói szándékunk révén elküldött az előző tulajdonos. Így később a családi ház mellett nyithattuk meg a mai boltot, mely előttünk még húsboltként üzemelt.

A közös boltvezetés megkezdésekor Péter körülbelül húsz éves volt, éppen mint most fia, Márton. Jánost még édesanyja kereskedői tapasztalata, de Pétert már két generáció is biztatta a boltvezetésre.
– A vásárlók növekvő igényeivel párhuzamosan egyre nagyobbak lettünk, a mai boltot pedig 2007-ben nyitottuk meg – magyarázta Péter. – Természetesen meg kell jegyezni, hogy ebben a falun átmenő forgalomnak is nagy szerepe volt. Korábban mi is az egyik franchise bolthálózat tagjai voltunk, de egy megfontolt gazdasági döntés hozta úgy, hogy saját lábra álltunk és teljesen függetlenek leszünk – jegyezte meg Péter édesapja, Tombor János. – Fájó pont az életemben, amikor pályázatokhoz ígértek segítséget, ám hitegetéssé vált, nem nyújtottak jobb kezet. Somogy megyei bankok sem adtak hitelt, végül egy tolna megyei bank tette ezt meg. Akkor megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, ha belegebedek, akkor is felépítem, és megmutatom, hogy meg lehet csinálni – tette hozzá. Vissza nem térítendő támogatáshoz így nem jutottak. – Éppen ezért önerőből, és nem titok, közel 30 millió forint hitelből vágtunk bele a mai abc felépítésébe – így Tombor Péter. – Mindig élére állítottuk a forintot emiatt, az utóbbi tíz évben egy alkalommal utaztunk el a családdal nyaralni, hiszen egyszerre fenntartani egy alkalmazottakkal működő vállalkozást és közben hitelt fizetni, csak így lehet. Nem beszélve azokról a költségekről, melyekkel számolni kell – jól működő pénztárgépeket kerülgetünk a padláson, hiszen online pénztárgépekre kellett váltani nemrégiben – mondta.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Senkinek a kezét nem lehet megkötni, hogy neked aztán ide kell jönnöd vásárolni
[/caption]
Vallja, kereskedni is csak úgy lehet, ha azt teljes erőbedobással végzi az ember, ugyanis a profitot nem a kényszeres eladás teremti elő, hanem az, ha a falu vásárlóinak hétköznapjaira és igényeire formálódik a boltvezetés.
– Amikor elkezdtem a kereskedelmet 1991-ben, nem gondoltuk volna, hogy a multik bejövetelével párhuzamosan több falu kisboltjának is be kell majd zárnia, ahogy sajnálatosan több ismerősünk is erre a sorsra jutott – így Tombor János. – Én magam egyetlen multihoz sem mentem be árakat lesni, és a franchise rendszerből is azért léptünk ki, hogy ne határozzák meg nekünk, mit, mennyiért adhatunk, s hogyan alakítsuk ki versenyképes árainkat. Senkinek a kezét nem lehet megkötni, hogy neked aztán ide kell jönnöd vásárolni. Nem nyelhetjük le a kedvezményt sem, tovább kell adnunk a vásárlók felé. Nem is lehet másképp... Mindig arra törekedtünk, hogy akinek pénze van, az is hozzájusson a mindennapi termékekhez, de a szegényebb rétegek is ugyanúgy. Tapasztaljuk, a vásárlók tudatossága is kétfelé oszlik – valaki az egészségesebb, ám drágább termékeket keresi, másoknak a pénztárca szabja ezt meg. Fel kellett vállalnunk a hitelezést is olykor, ugyanis a vásárló gyermekét nézi az ember, hiszen nem ő tehet arról, hogy segélyből vagy alkalmi munkákból kénytelen élni a család és nem kerül étel az asztalra.

A gazdasági válság 2010-től mutatkozott igazán a családi boltban, jelentősen csökkent a fizetőképes kereslet és a vásárlók száma. Ezzel együtt a mozgóboltok megjelenése sem kedvezett a helyi kereskedéseknek. – Egyértelműen konkurenciát jelentenek – százalékosan mérhető az elvesztett forgalom – magyarázta Tombor János. – Igazodni kellett a vásárlói szokások megváltozásához, ahogy az igényekhez is, így mi is bővítettük lehetőségeinket, s még inkább azon dolgoztunk, hogy megtartsuk régi vásárlóinkat. Sikerült elérni, hogy csakúgy, mint a mozgóboltok, mi is előteremtsük a naponta többször elérhető friss pékárukat. Ez csak kölcsönös bizalomra épülő üzleti kapcsolatok útján lehetséges a beszállítókkal egy kisbolt esetében.

A mozgóboltok okozta forgalomkiesést a korábbi vasárnapi zárvatartás során nyert, közel harminc százalékos plusz bevétel egyensúlyozta, de azt pedig a családi hétvégék szenvedték meg, a családi kötelék szerencsére nem. Kihívást jelentett, plusz energiát fektettek bele, noha a hétköznapokon is hajnalban indul és késő este zárulnak a műszakok. – Olykor lemondásokkal járnak a mindennapok – a feleségem türelmének sokat köszönhetek – így Tombor Péter.

Kozma Jánosné visszatérő vásárlója a boltnak, ám elsősorban nem az árak alakították így, hanem az a bolti légkör, mely szerinte ritka manapság. – Ismerjük egymást, hiszen mind falubeliek vagyunk, az unokámat is bármikor elküldhetem a boltba, ha éppen elmaradt valami – mondta. – Itt mindig készségesek, rögtön segítenek, ha megakadok.
A most húsz éves Tombor Márton két éve érettségizett a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban, azóta a bolt alkalmazottja, édesapjának, Péternek segít. – Jó dolog látni azt, hogy a dédnagymamától kezdve mivé nőtte ki magát az üzlet – mondta Tombor Márton. – De mindez persze nem sikerülhetett volna kitartás és hozzáértés nélkül – jegyezte meg. Pécsre jelentkezett egyetemre, földrajzra és sportszervező szakra. Ám a későbbiekben visszatérne a családi vállalkozásba. Az egyetemi sportszervező szakban az intézés, szervezés része vonzza, hiszen a bolt is erre épül, s ez hajtja.
– Nagy biztonságot ad a családi vállalkozás, ide mindig visszatérhetek. Bár utazni is szeretek, de hosszú távon maradnék. A papírmunkát viszont egyelőre meghagyom apának és papának – fűzte hozzá. Egyetért ezzel édesapja is. – Kiszámíthatatlan a fiatalok mai gazdasági helyzete, én bízom abban, hogy Marci átveszi a későbbiekben a boltot – így Tombor Péter. – Ki másra is bízhatnám, ha nem a fiamra? Hiányzik a szakképzett munkaerő hazánkban, vagy egyszerűen csak nem fogadják el azokat a fizetési feltételeket, melyeket biztosítani lehet itthon. Akinek boltos szakmája van ma, vagy csak pályakezdő, sajnos jó eséllyel külföldre veszi az irányt...