Rend a lelke

Elkezdődött a tanév, és az ilyenkor menetrend szerint érkező sokkot próbálják meg kezelni egyaránt szülők, pedagógusok és kisdiákok. Most egy újabb stresszforrás is belépett az eddigiek mellé: a szülő nem igazolhat csak úgy hasraütés-szerűen betegség miatti hiányzást. A három napos szülői lehetőség (az általában családi okok miatti) marad, de ha a gyermek beteg, akkor irány az orvos. De oda nem csak a beteg gyereket kell vinni, hanem majd a gyógyultat is, vagyis kétszer járjuk meg a kanosszát. 
Mert rend a lelke mindennek, csak az történt meg, amiről van papír, a többi csak pletyka. Na most aztán fogja a fejét minden érintett, hogy ebből mi lesz. Az egynapos – mert bizony van ilyen – betegséget, múló rosszullétet két orvoslátogatással igazolni azért több mint luxus. 
Szigorú az új szabályozás, amelynek feltételezhetően a hiányzásokkal való visszaélések csökkentése lehet a célja. Kicsit van ugyan az emberben egy olyan „ágyúval verébre” érzés, de kénytelen elnyomni, és életszerű megoldásokat keresni. 
A felelősen gondolkodó, a lógást nem toleráló szülő talán hamar rájön, hogy az élet azért szerencsére máshogy működik. Ha rosszul lesz a szeme fénye, felhívja az osztályfőnököt, akivel vélhetően emberi, együttműködő kapcsolata van. A pedagógus pedig tudni fogja, hogy a gyerek nem csaló, csak beteg, így igazolja a napját. Ezzel megkíméli a történet összes szereplőjét a felesleges köröktől, de tudja, hogy egy bizalmi kapcsolat bizony ilyen. Hogy szabálytalan lesz-e? Igen, valószínűleg az. Hogy emberi és konstruktív lesz-e ez a megoldás? Igen, mindenképpen. Hiszen csak azt az időt kell kivárni, míg a megfelelő helyen rájönnek: egy szabály akkor lehet jó, ha legalább egy kicsit életszerű. 
Szigorú az új szabály, de talán nem lőnek ágyúval verébre...