Tévutak

Barkóczy László

Ahogy a világ egyre több országában, úgy nálunk is időszakosan nehezebben elérhetők a cukorbetegeknek szánt inzulinkészítmények. Ha valamiből hiány van, azért legtöbbször felelőssé tehető az ellátórendszer egy vagy akár több szereplője, mert vagy alapanyag nincsen elegendő, vagy a gyártási kapacitást szabták valami oknál fogva szűkebbre valahol, esetleg a szállítók rogytak meg a feladat súlya alatt. Nem kizárt persze, hogy a kereskedőknek nem jött jól ki a matek, és keveset rendeltek. 
Az emberi hiúsághoz tapadó szimpla ostobasággal viszont ritkábban számolunk. Pedig most az internet népének hiszékenyebb fele felkapta az inzulint, mint a gyors fogyásra való képesség szent Grálját. Hiszen a hatóanyagok között ott van az a hormon, ami az agy azon területeit célozza, amely az étvágyat szabályozza. Ennyi a csoda, így aztán az esetleges súlyos mellékhatásokkal mit sem törődve próbálnak hozzájutni így vagy úgy az inzulinkészítményekhez a fogyni vágyók. 
A kettes típusú cukorbetegek száma évek óta számolható, és a növekedés is kalkulálható, ám erre az új veszélyes őrületre a gyártás lassabban tud csak reagálni, és ezért még csak hibáztatni sem lehet őket. 
Pedig a varázslat, és ezzel együtt a megoldás máshol keresendő cukorbetegnek és fogyni vágyónak egyaránt. Hisz sem a túlsúllyal, sem a kettes típusú diabétesszel nem születünk, hanem fáradtságos munkával megszerezzük azokat. A helyes étrend és a mozgás a kulcs mindkét esetben. Ezekkel pedig megmenthetjük a saját életünket. Ne sajnáljuk az időt rá.