Kampányajánló: az üresség nem teljesítmény

Van, akit az olvasó, s van, akit a „megrendelő” tart el! Például akkor és abban a formában, amikor egy-egy választáson abszolút esélytelen, 1-2 százaléknyi szavazatvárományosként, futottak még indulóként visszalép egy másik – egyébként szintén esélytelen – induló javára, akkor így-úgy fizetgetik, hogy mégis legyen mihez nyúlnia. S, hogy vajon meddig kell ezért fizetni? Ki tudja? Az adok-veszek-szakítok ideológiák világában ingyenebéd – még kóstolás formájában - sincs, a pénzhez feladatot is adnak, s többnyire „ásni” kell: árkot, gödröt, el kell telepíteni a hazugság, a gyűlölet, a gyűlölködés aknáit és persze „mindentsz@rozni”, ahogy azt a kedves megrendelő elvárja. Persze egy demokráciában mindenki úgy és abból él, amiből tud, lelke rajta! Bár tény, könnyebb helyzetben van az, aki a munkájából, a vállalkozásainak jövedelmeiből teszi ezt. Az embert a tettei teszik igazzá, nem a küldetése. 

Most, hogy újra kampány van, a közéletben lehet azon vitatkozgatni, hogy ki, mikor szokott le a biliről, bár nem érdemes, s lehet sokszor felemlegetett hazugságokat újra és újra felmelegítve terjeszteni, de azok ettől még hazugságok maradnak, azaz: nem lesznek igazak! Végre lapozni kéne, legalább itt Kaposváron és Somogyban. S tudomásul kéne venni azt is, hogy annak a baloldaliságnak a lova, amin még mindig oly sokan lovagolnak, s amire oly sokszor és sokan hivatkoznak, már régen megdöglött! Olyan régen, hogy már szaga sincs, pusztán csontváza, amire jól rá lehet akaszkodni, ha valaki nem munkát, hanem hivatkozási alapot keres, vagy úgy érzi, azt hiszi: még mindig meg kell szolgálnia valamit. A nincs azonban nincs, megváltozott a világ, akkor is, ha némelyek „elfelejtettek” vele változni. Egyszer végre szembe kellene nézni a tényekkel! Van, aki éppen ott tart, mint majd 30 évvel ezelőtt, ahogy kezdte, s vannak, akik tovább léptek, mert belátták: a múltat megváltoztatni nem lehet, hiábavaló ezzel próbálkozni, s a lényeg mégis az, ami igaz: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal

Kaposvárt és Somogyot, az itt élőket nem az érdekli, hogy ki, kivel, milyen lapban mit írat, írogat, hanem az, hogy mit tesz vagy mit tett. Az, hogy valaki tesz-e valami érdemlegeset, felemlegethetőt, netán megsüvegelendőt a közösségéért, az nem ellenzéki lehetőség kérdése. A mérce mindenkivel szemben ugyanaz! Ezért a kaposvári tettek, a teljesítmény szempontjából – választás ide, választás oda – Szitát és Pintért egy napon említeni több mint dőreség. Mint, ahogy a felelős betűvetőknek sem az a dolga, hogy hagyják magukat belerángatni mindenféle szellemi zagyvaság magyarázgatásába, félrevezető álviták folytatásába. Persze egyszer-egyszer szükség lehet ilyen reakcióra, megvillantván: a hazugság önmagát keretezi, az igazság pedig nem az elszántságban, hanem a valóságban lakik! Szóval komoly ember galambbal nem sakkozik!

Hitünk szerint a tettek mindennél szebben beszélnek. Az üres lap azonban üres lap marad. Azaz elvesztegetett lehetőség! Bárhogyan is lapozgatják.