Beérett tudás

Napok óta az érettségi lázában ég az ország, Somogy is. Izgul a diák, akinek észbeli teljesítményét, minimum négyéves munkáját most egy hét alatt meg is mérik. De nem marad nyugodt a szülő vagy rokon sem, hiszen most derül majd ki, lesz-e ember belőle... Aki ebben az évben képben volt Karinthy Frigyes életét illető kérdésekben, vagy legalább pengén számol átlagot és szórást, valószínű holnaptól okos gyereknek fogjuk hívni. A többit sem nevezzük persze butának. Álságos kérdés persze, hogy lehet-e ezen tudások nélkül létezni. 

Hiába íródik valami lírai szavakkal, ha nincs, aki megértse

Külső szemlélő számára az iskolarendszer az elmúlt 80 évben szinte változatlan. Látszatra belenyomnak a gyerekek fejébe egy csomó ismeretet, amelyek hasznossága talán nem állja ki az idők próbáját, de védve vannak, hiszen a ködösen definiált „általános műveltség részét” képezik. Ugyanakkor komoly a törekvés, hogy az érettségi már-már szimbolikus, élet-mérföldkő típusú elhelyezkedését a gyermeki létben valahogy közelítsék az életszerűséghez. 
Mert hiába íródik meg bármi a legszebb lírai szavakkal, az akadémiai magyar alkalmazásával, ha nincs, aki elolvassa, értse. De lehet valaki a logaritmusszámítás olimpiai bajnoka is, ha az adóját nem tudja majd kiszámolni, vagy az EBKM-et (egységes betéti kamatlábmutató – a szerk.) egzotikus kisállatnak gondolja. Nem tudni persze, mely tudásokra lesz szükségünk az életben, de ha a mennyiséget szép lassan a differenciált minőség veszi át az érettségin is, azon csak mindenki nyerhet.