Megint támadnak a poloskák

Ahogy kitört a tavasz, azonnal megjelentek a rovarok is, amelyek többségét kártevőként kezeli az ember, még akkor is, ha nem azok, csupán mert csúnyák, esetleg csípnek vagy szúrnak, netán büdösek. A poloskák ezek közül valamennyi rossz tulajdonsággal rendelkeznek, a rossz hír pedig az, hogy egyre több van belőlük – írja a Vasárnap Reggel.

A félfedelesszárnyúak rendjébe, a poloskák alrendjébe tartozó rovarok egyik családját a vérszívó poloskák alkotják, közülük az ágyipoloska legismertebb, amely vérszívó és csípése igen kellemetlen tüneteket okoz. A mostanában tömegesen megjelenő másik poloskacsaládba tartozó rovarok, a címerespoloska-alkatúak növényi nedvekkel táplálkoznak, vagyis az emberre nem veszélyesek, viszont jó néhány fajuk igen büdös és egyre nagyobb számban vannak jelent hazánkban is.

A poloskák túlszaporodásának több oka is van. Kondorosy Előd, a poloskák szakértője, a Pannon Egyetem tanára szerint azonban a közhiedelemmel ellentétben nem az enyhe telek okozzák ezt, már csak azért sem, mert a poloskák igen jól tűrik a hideget. Egyrészt már az ősz kezdetén megkeresik a telelőhelyeiket, amelyek akár a lakásokban, fűtött helyiségekben is lehetnek, másrészt mínusz 20 fokban sem pusztulnak el, csupán lelassul a keringésük, a petéik pedig még a mínusz 50 fokot is átvészelik.

Sokkal inkább az okok közé sorolható az, hogy ennek az alapvetően mediterrán rovarnak egyre több faja jelenik meg Magyarországon és Európa északi területein, főként az import zöldség- és gyümölcsszállítmányokkal, és a melegedő éghajlat miatt nem pusztulnak el, hanem szaporodni kezdenek. Sőt, az itt őshonos fajokkal – például a bencepoloskával – való találkozáskor létrejöhet génkicserélődés, ami még ellenállóbbakká teszi őket.

Így került hazánkba a 2000-es években a zöld színű afrikai vándorpoloska, majd tíz évre rá az Ázsiából bevándorolt valamivel kisebb és karcsúbb barnás-szürkés ázsiai márványpoloska, amelyek valósággal ostrom alá vettek bennünket. Kártételük ugyan még nem számít jelentősnek, elterjedésük és inváziójuk nagyon kellemetlen.

Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének docense elmondta, hogy életciklusukat a térségben jellemző klíma, de akár az adott évben uralkodó időjárási viszonyok is jelentősen befolyásolják. Olaszországban egy évben két nemzedékük is kialakulhat, míg Svájcban csak egy.

Elképzelhető, hogy Magyarországon is két nemzedékkel kell majd számolni, mert eltűnni már biztosan nem fognak. Ha a környezeti feltételek megfelelőek, akkor e szapora állatok gyorsan tömegessé válnak, különösen, hogy nincs természetes ellenségük, s a büdös és mérgező váladékok miatt a madarak számára sem jelentenek megfelelő táplálékot – tette hozzá a szakember.

A külföldi tapasztalatok szerint csak a széles hatásspektrumú rovarölő szerek hatásosak a megállításukra, amelyek más károkat is okoznak. Az is kiderült már, hogy a biológiai védekezés is nehéz ellenük, mivel azok a madarak, amelyek megeszik ezeket, más rovarokat is elpusztítanak. Kevés ilyen van egyébként, pont a kellemetlen szaguk miatt. Amerikában egy darázsfajjal kísérleteznek, amely Ázsiában a márványospoloska tojásaival táplálkozik, de azt még vizsgálják, hogy az őshonos poloskafajokat meg lehet-e védeni tőle.

Hogy mit tehetünk, ha a lakásban észrevesszük a poloskainváziót? Nem sokat, de a legjobb, ha – gumikesztyűben – összegyűjtjük őket, és – mivel terjedésüket minden eszközzel meg kell akadályozni, elpusztításuk után a szemétbe dobjuk. Persze ilyet egy természettudós sosem mondana, de a szakértő szerint a vándorpoloskát, vagy az ázsiai márványospoloskát begyűjteni, majd kidobni az ablakon olyan, mintha valaki patkányt fogna otthon, és élve átdobná a szomszédba…

A Magyarország területéről kimutatott bogárfajok száma nagyjából 6400, közülük mintegy nyolcvan nem őshonos. Ezeknek a fajoknak nincs nálunk természetes ellensége és az klímához is gyorsan alkalmazkodtak, ezért terjednek ennyire.

Egy a német kutatóintézeteket tömörítő társaság néhány éve arra az eredményre jutott, hogy minden évben átlagosan hat új idegen fajjal gyarapodik az európai élővilág. A jövevény fajok háromnegyed része véletlenül került Európába és az idegen növényfajok száma, 25 év alatt megháromszorozódott.

A betolakodók a környezeti adottságok megváltozásán túl, legtöbbször további változásokat is előidéznek – amit sokan a klímaváltozáshoz hasonlítanak. A jelentős gazdasági károkon kívül, genetikai szennyezést okoznak és a vegyszerhasználatot is növelik.

Borítókép: Zöld színű mezei poloska egy piros rézvirágon. Egynyári virágbemutatót tartanak a Margitszigeten.

MTI Fotó: Kovács Attila