A szászvári futó, aki lyukas cipőben fut, de Kenyainak hívják

A Szászváron élő Orsós Ferenc, vagy ahogy barátai hívják, Kenyai büszke roma származására. Arra pedig még inkább, hogy futhat. Rengeteg ember jóvoltából – írja a Bama.

„Csak le akartam fogyni!”

„Pár éve ráesett az egyik lábujjamra egy vasvályú és a bokám is megsérült. Hetekig kellett feküdnöm és jó pár kilót felrántottam magamra” – meséli a kezdeteket Feri.

Ekkor még azt sem tudta, hogyan kell nevezni egy versenyre, de egy szászvári futó, Gelányi Attila segítségével elindult első megmérettetésén. Itt is rengetegen segítették. Volt, aki pólót csináltatott neki, más a futócipőjét ajánlotta fel.

„Közmunkából élek, de munka után a helyieknek próbálok segíteni fát hasogatni vagy ahova hívnak. Mikor megtudták, hogy a futáshoz nekem is szükségem lenne támogatásra, azonnal mellém álltak”

– mondja Feri, akinek a futós cuccai mellett a nevezések összegét is összedobták a jóakarók.

Kenyainak hitték Budapesten

Ferit amellett, hogy nagyon meghatotta az emberek támogatása, inspirálta is. Egyre többször, egyre többet futott.

„Egyik versenyem után, mikor a nyakamba akasztották az érmet, büszkén jártam vele a fővárosi áruházakat. Persze csak sétálgattam, mikor odaugrott mellém egy ismeretlen és elkezdett nagyon lelkesen angolul hablatyolni” – meséli mosolyogva Feri.

Ferinek barátja segített a fordításban, aki elmondta, hogy azt hiszik róla, hogy egy kenyai futó. Ezen persze nagyot nevettek, de a név ráragadt a szászvári férfira.

Kenyaiként a Párizsi Maraton a falu összefogásával

Kenyai hétköznapjai egyik pillanatról a másikra változtak meg, mikor

tavaly egy falu összefogásával Párizsig jutott.

„Még sosem jártam Franciaországban, de egy szászvári gyökerekkel rendelkező francia asszony felajánlotta segítségét. A helyiek pedig összedobták a nem kis összeget, hogy nevezni tudjak” – emlékszik vissza élete maratonjára a futó.

„A párizsi asszony csak annyit kért, hogy vigyek neki öt kiló tarhonyát és diós kalácsot a szászvári péktől”

– teszi hozzá Feri, aki természetesen teljesítette a kérést.

„Na, végre egy roma!”

Feri elmondása szerint a romák sokszor lenézik őt azért, mert sportol. De a legtöbb versenyen nagyon büszkék rá és rengeteg barátra tett szert.

„Pécsről Harkányba futottam, mikor a célban odaugrott hozzám egy ismeretlen, hogy gratuláljon. Csak annyit mondott: na, végre egy roma. Azóta barátok vagyunk”

– mondja.

Orsós Ferenc egyébként napi 8 órában a Mecsek erdeinek karbantartását végzi. Ha pedig lejár a munkaideje, felhúzza cipőjét és fut. Az, hogy mennyit, nem tudja megmondani. Szerinte egy a fontos, hogy jól érezze magát és körbevegyék a barátok.