Komoly a gáz Várdán: érdeklődő volt, de nagy rizikó a bioerőmű

Nemcsak a helybelieknek, de a környékbeli települések alacsony képzettségű állástalanjainak is reményt jelentett a várdai biogáz üzem, melynek virágkertészete legalább hetven munkanélkülinek adhatott volna biztos megélhetést, emellett iparűzési adóként – teljes kapacitás esetén – a várdai büdzsé harmadát fizette volna be a cég. Melynek tulajdonosa, Joob Kurtjens 2007-ben jelentkezett az üzem és a kertészet 2,5 milliárd forintos ötletével a várdai önkormányzatnál, s vásárolt meg 26 hektár földet a település jutai határában. Elsőként a környező falvak lakóinak ellenállásával kellett megküzdenie, aztán a különféle hivatalokkal, így csak két évvel később kezdődhettek meg a földmunkák a fonyódi út 9-es kilométerkövénél.
Ahol egy uniós normáknak megfelelő, teljesen zárt rendszerű, környezetvédelmi engedélyekkel rendelkező technológiára épülő erőmű épült, mely növényi és állati hulladékból, valamint szennyvíziszapból állított volna elő villamos energiát, a keletkező hőt pedig a szintén ott épülő üvegház-kertészet fűtésénél tervezték felhasználni. Az újabb engedélyeztetési, valamint kivitelezési problémák miatt a 2009-re tervezett próbaüzem öt évet csúszott, az átadóünnepséget pedig tavaly augusztusban tudták csak megtartani. Nem sokkal ezután derült ki, anyagi viták miatt nem számíthatnak a kaposvári szennyvíziszapra – s ekkor a hollandoknál – Joob Kurtjens ekkor már fiára, Leóra testálta a várdai üzemet – elszakadt a cérna, úgy döntöttek, vagy eladják az üzemet, vagy a helyi viszonyokat jobban ismerő magyar partnert vonnak be, de az előbbit favorizálták...



– Amikor a Somogyi Hírlapban megjelent az erről szóló cikk, több cég is megkeresett szerte az országból – mondta Varga András, Várda polgármestere. – Akadt, amelyik már működtetett biogázüzemet, mások alapanyag-ellátással foglalkoztak, de mindenképpen komoly érdeklődés mutatkozott. Többek között Lakics László, a kaposvári Lakics Gépgyártó Kft. ügyvezetője is jelentkezett, felvette a kapcsolatot a holland tulajdonosokkal, s egy hónapig vizsgálták a lehetőségeket. Sajnos, az üzletből nem lett semmi...

Pedig a cég valóban komoly érdeklődőnek bizonyult, hiszen szakértőnek felkérte Hájos Lászlót, a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyárának korábbi igazgatóját, aki levezényelte anno a cukorgyári biogázüzem-beruházást.
– Kiderült, elég komoly befektetésekre lenne szükség, hogy működhessen az üzem – állította Hájos László –, több technikai problémát ki kellett volna küszöbölni, emellett egy gáztisztítót is fel kellett volna építeni, amiből Magyarországon jelenleg egy létezik: a kaposvári cukorgyárban...

Úgy tudjuk, elsősorban azért hiúsult meg az üzlet, mert míg a kaposvári cég valamiféle közös működtetést szeretett volna, esetleg bérbe vette volna az üzemet, addig a hollandok – akik egy belga, illetve egy magyar-holland cégen keresztül keresnek nyomott áron, a bekerülési ár felét jelentő egymilliárd forintért vevőt az erőműre – mindenképpen el szerették volna adni a várdai létesítményt. Lakics Péter, a kft. másik ügyvezetője szerint ilyen mélységekbe el sem jutott a tárgyalás, s valóban átnézték a projektet, s megvizsgálták a lehetőségeket, ám a németalföldi tulajdonos nem mutatott együttműködési szándékot.
– Adódott egy üzleti lehetőség, melyet megnéztünk – mondta Lakics Péter –, ám már le is zártuk, s a várdai biogázüzemmel nem foglalkozunk a jövőben, legalábbis a történtek után kevés az esélye, hogy folytatása legyen az ügynek.

Édesapjától, Lakics Lászlótól megtudtuk, több buktatót is láttak a projektben, ezért nem vágtak bele.
– Nem láttuk biztosítottnak az alapanyag-, vagyis a szennyvíziszap-ellátást – magyarázta –, emellett, mivel egy ilyen üzemnél nem az áramtermelés, hanem a tisztított biogáz az üzlet, ki kellett volna építenünk négy kilométernyi gázvezetéket, hogy rá tudjunk csatlakozni az országos hálózatra. Mindent összegezve: csak nagyon komoly költségekkel lehetett volna beindítani az erőművet.

Mindezek ismeretében viszont nagy kérdés: lesz-e, aki valaha hajlandó a szükséges pénzt a várdai erőműbe invesztálni? Annak idején a holland tulajdonos még abban bízott, a környékbeli településeket ő láthatja el biogázzal, ám ezek ma már rácsatlakoztak az országos rendszerre, így ez az út nem járható. Ráadásul bizonytalan, hogy a kaposvári szennyvíziszapra alapozhat-e a majdani üzemeltető, hiszen amennyiben a megyeszékhely fejleszti szennyvíztelepét, az uniós előírások miatt kötelezően egy biogáz üzemet is építenie kell – nem lenne meglepő, ha a bedőlt gumiabroncs-feldolgozó területére ilyen projektet tervezne a város. Ami viszont egyben azt is jelentené, hogy a várdai erőmű eredeti funkciójában bizonyosan nem tud működni, s vagy az enyészeté lesz, vagy valamilyen szerelőműhelyként, esetleg gépállomásként próbálhatják meg hasznosítani.
Ami a tervek és a költségek ismeretében elég nagy gáz...