Nyerges Attila: szembesültünk a hazugságokkal

A szövegíró-zenész az Origo.hu hírportálnak adott interjúban beszélt többek között az MSZP-SZDSZ kormányok idején bezáródó kapukról, a megbélyegzésről, a sokak számára második himnuszt jelentő „Nélküled” című dal üzenetéről és arról: miért nem akar nemzeti identitások nélküli világban élni. Az Ismerős Arcok jövőre ünnepli alakulása 20. születésnapját – turnéval a Kárpát-medencében. Utána jön az új album.

1999. október 23-án két korábbi, döntően blues és rockzenét játszó formáció tagjaiból megszületik az Ismerős Arcok. Nem voltak már tinédzserek, a techno dübörgött, és sokan végleg temették a rock műfajait. Milyen célokkal, reményekkel vágtak bele?

Nem volt más célunk, minthogy tovább zenélhessünk. Ha a magam nevében beszélhetek, számomra a legcsábítóbb az volt, hogy míg az előző zenekarunkban „csak” a zenekarvezető elképzeléseit valósítottam meg, az Ismerős Arcok már az én ötleteimet, gondolataimat tolmácsolta a többiek segítségével.

Volt-e valamilyen oka, jelentősége annak, hogy éppen október 23-a lett a nyitány dátuma?

A 23-i dátum ugyan sorsszerű, de nem volt benne tudatosság. De talán nem véletlen, hogy néhány évvel később Pongrácz Gergely bácsi hatására megírtam a Ruszkik haza! című szövegemet, amely nagyon fontos nekem. Ott voltam a Corvin közben Gergő bácsi ravatalánál, nagyon megrázott a halála.

A rock, de a 60-as évektől kibontakozó könnyűzenei kínálat egy jelentős része is kifejezetten a fennálló társadalmi kötelékek elleni lázadás. Dobjunk el mindent, ami régi, ami „konzervált”. A városi legendák szerint ön és a zenekara egy erdélyi turné után gyökeresen megváltozott. A szövegek innentől kezdve döntően a magyar nemzet 20. századi traumáit boncolják. Mi történt azon az úton?

Mindaz, amit Trianonról és annak következményeiről elhallgattak, csőstül szakadt ránk. Szembesültünk a hazugságokkal, illetve a tények elhallgatott, ám rendkívül fontos részleteivel.

Mindezekből ami azonnal kézzel fogható és szembetűnő: a hétköznapi emberre leginkább hatással lévő történések, megalázó szabályozások és az ezek ellen automatikusan, reflexszerűen kialakuló védekező mechanizmusok voltak bámulatosak. Hogy a kisember a nagypolitika ellenében tud sikeresen tenni a maga és közössége érdekében. A tisztességgel, kitartással, életösztönnel, akarattal olyan eredményeket lehet elérni, melyekkel például pályára lehet állítani az erre nyitott és érdeklődő Ismerős Arcok zenekart. Mi hasznos és igaz utat találtunk ott Erdélyben egész életünkre, pusztán az ott élő emberek példájából okulva.

Okozott-e valamilyen feszültséget ez a zenekar tagjai között, a rajongói táborban? Nem volt, aki jelezte, hogy Attila, ne menjünk, ne menjetek ebbe az irányba, így is nehezen döcög a szekér, most meg frontot nyitunk? Beskatulyáznak.

Jaj, dehogynem! A zenekaron belül talán kevesebb, bár meg kellett birkózni a tanulóévek során belénk vert pavlovi reflexként működő félelmekkel. A közönségünk azonban teljesen kicserélődött. Azt vettük észre, hogy egyre kevesebben vannak a koncertjeinken, és lassan elmaradnak azok is, akik a személyes ismeretség okán a legtovább kitartottak. De innen már nem volt visszaút. Láttam a példát a határon túl, és meggyőződésemmé vált, hogy helyes, amit csinálunk.

Híre ment, hogy van itt egy zenekar, amelyik úgy beszél eddig elhallgatott dolgokról, ahogy senki, ráadásul a zenéjük sem skatulyázható.

Rájöttünk, hogy nincsenek műfaji korlátaink, nem lévén kiadónk nem szorítottak anyagiak, még mindannyiunknak volt polgári foglalkozása. Közönségünk alig volt, a lemezkiadás pedig szóba sem jöhetett. Aztán az akkoriban működő Pannon Rádió elkezdte játszani egy-két dalunkat, és az emberek megindultak a tiszta hang felé.

2003-ban aztán megjelenik az első lemezük. A cím sokat mond: „Egy a hazánk”. Hogy mondjam, ez akkoriban felért egy politikai állásfoglalással. A kulturális teret a balliberális MSZP-SZDSZ kormány körei és a hozzájuk kötődő hálózatok uralták. A nemzeti gondolatot karakteresen kifejező zenészek, művészek előtt bezáródtak a kapuk.

Pontosan a bezárt kapuk miatt lettünk sikeresek. A skatulyázás, a megbélyegzés, az elhallgatás módszere: a már köztudatban lévő nevet elkezdik olyan kontextusban emlegetni, ami pejoratív, ijesztő és messziről kerülendő. Nem támasztják alá semmivel, hiszen akkor kiderülne, hogy hazugság, tehát nem játszanak a rádiók, nem vagyunk láthatóak a tévében, sőt még néhány olyan dalszövegsort is a szánkba adnak, amit nem is mi írtunk.

Csakhogy rólunk olyanok kezdtek hazudozni, akik addigra teljesen hiteltelenné váltak emberek tömegei előtt.

Mindaz, amit mondtak, felhívásként hatott. Mindenki, akit ezeknek a gyalázkodása kíváncsivá tett, az egyetlen lehetséges utat választotta, eljött a koncertjeinkre. És hogy a jól ismert mondatot idézzem, mindenki hozott még egy embert.

A köznyelvben a kettősállampolgárság-népszavazásként hírhedtté vált 2004-es referendum után néhány nappal Erdélyben jártam, ahol finoman szólva is fagyosan fogadtak. Egy székely srác annyit mondott, költözzek oda, mert Magyarország leszerepelt. Hogyan élte meg ezt az időszakot?

Nem sokkal az ominózus szavazás után jelent meg a novelláskötetem Ismeretlen Ismerős címmel, abban szenteltem egy fejezetet ennek a gyalázatnak. Ha nem haragszik, nem fejteném ki bővebben, ott elolvashatja mindenki, mit gondolok minderről. Legyen elég annyi, rettenetes érzés a tehetetlenség egy tettre kész férfinak. Mindeközben más bűnéért szégyenkezni – ez csak fokozza ezt az érzést.

Ugyanebben az évben jelenik meg a „Mennyit ér?” című lemezük, rá egy évre új albummal jelentkeznek, „Szélbe kiáltok” címmel. Elkeseredés szövi át a lírai számokat, de egyetemes üzenetek is átjönnek. A modern kori ember magára maradt, ahogy Czakó Gábor mondta: „Sikerült beszegezni a fejünk felett az eget”.

Igen, az albumaink általában tükrözik a szövegíró hangulatát. 2005-ben jelent meg a lemez, és nem sok jóval kecsegtettek azok az idők. A kultúra területén olyan szintű értékvesztés volt tapasztalható (tisztelet a kivételnek), hogy az is kérdéses volt, hogy ekkora ellenszélben talpon tudunk-e maradni. Erre utal az album címe is: Szélbe kiáltok. Pedig a java még hátra volt. 2006 ősze feltette az i-re a pontot.

Ha bárki a kereskedelmi rádiókat, tévéket követi – különösen a tehetségkutatónak becézett műsorokban -, csupa „csinálmánnyal” találkozik. A show-ipar kitalálja, mi legyen, a nép meg hallgatja, nézi, és bambul. Ez nem magyar jelenség. Sokan általános kulturális világválságról beszélnek, írnak. Hogyan látja?

A globalizáció mindenre rányomja a bélyegét, a kultúrára ugyanúgy, mint a mindennapi életre. Minden úgy és azért működik, hogy potenciális vásárlót csináljanak belőlünk.

A reklámok agyonnyomnak mindent, és az egyén fontosságát propagálják. Kiveszőben az önzetlenség és az alázat.

Legyen a tiéd minden, legyen nagyobb és jobb, mint másnak, s bár értéket a közösség számára nem teremtettél, egy életed van, ne törődj mással, valósítsd meg önmagad! Szüleink, nagyszüleink még mindent értünk, a családért tettek. A ma embere már csak önmegvalósít.

Apropó: az Ismerős Arcok számai a tévékben, a rádiókban elvétve bukkannak fel, miközben a koncertjeik zöme telt házakkal megy. Miért nem tudják betenni a lábukat a tömegmédiába?

A tömegmédia pont az említett okok miatt nem foglalkozik a gondolkodó emberrel. Manipulálni csak a lebutított tömeget lehet, az individuumot soha. Vagy legalábbis nehezen.

A család, a haza, a szüleink, nagyszüleink tisztelete és szeretete a médiában manapság nem divatos téma.

Minél inkább kilógsz a tömegből, minél nagyobb távolságot tartasz a konzervatív értékektől, annál érdekesebb és eladhatóbb leszel. Az sem baj, ha ezt arroganciával, aberrációval, devianciával, vagy csak egyszerűen gátlástalansággal éred el. Minket nem így neveltek, és az Ismerős Arcok zenekarnak ilyen áron nem kell a siker és a médiajelenlét.

Visszatérve a zenekar pályaútjára. 2006-2007-ben két új lemez, és ahogy látom: egyfajta fordulópont, megjelenik a Nélküled című dal, amivel berobbannak. Azóta is százezrek énekelik hetente a legkülönbözőbb összejöveteleken. Házibuliktól a sportrendezvényekig. De templomokban, közösségi eseményeken is felcsendül. Nem kapkodta, kapkodja a fejét, hogy milyen hatást váltott ki? Sokan egyenesen új himnusznak nevezik.

Az „egy vérből valók vagyunk”, amiről, feltételezem, mindenki tudja, hogy Kipling regényének, A dzsungel könyvének tán legfontosabb sora, természetesen az összetartozást jelképezi, a regényben is, és a mi dalunkban is.

A Nélküled mostanra önálló életet él, és olyan sok mindenkihez elért, amiről álmodni sem mertünk volna

abban az ócska kis pincében, ahol Lecsóval (Leczó Szilveszter, az Ismerős Arcok billentyűse – a szerk.) megmutattuk a dalt a zenekar többi tagjának. Több mint 29 milliós megtekintésnél jár, és sokan úgy hallgatják, hogy nem is sejtik, hogy ki az eredeti előadó. De ez nem baj, nem mi vagyunk a fontosak, hanem a gondolat. A mese a lényeg, nem pedig a mesélő.

A Nélküled egyértelmű identitáskifejezés. A refrénje: „Egy vérből valók vagyunk.” A 21. században, ahol jól látható erők éppen a globális népkeveredést, leánykori nevén az internacionalizmust szorgalmazzák, a Nélküled mondanivalója felér egy lázadással. Mit veszítünk a nemzeti identitás tompulásával, eltűnésével?

Erre a kérdésre csak közhelyekkel tudok válaszolni. Mit ér az étel fűszerek nélkül? Mit ér egy festmény színek nélkül? Egy történet hősök nélkül, a győzelem küzdelem nélkül? Egy nép identitás nélkül?

Ki vagy te, ha nincsenek példaképeid, ha nem tudod, honnan jöttél, ha nincsenek történeteid? És ráadásul nincs is kinek továbbadni, mert nem érdekel senkit.

Én nem akarok ilyen világban élni, s amíg van erőm szólni, nem is lesz ilyen a világ.

Jövőre ünnepelik az együttes 20. születésnapját. Hogyan készülnek? Jön-e egy új album? Valamit el lehet-e árulni; terveznek-e meglepetést a jubileumra?

Még az idén belekezdünk egy 20 állomásos akusztikus turnéba, melyen új, és nem megszokott hangzással mutatjuk be pályafutásunk eddigi legsikeresebb dalait. Az első állomás december 14-én Pécs, másnap Sopron, 21-én Alsózsolca. Utána sok más koncert mellett bekerítjük Budapestet: december 27-én Gyömrő, 28-án Szentendre. December 29-én pedig jön a Révkomáromi koncert, majd a szilveszteri fergeteges szabadtéri buli, ami maradjon egyelőre meglepetés. Jövőre, az igazi dátumhoz közeledve 2019. június 22-én a Barba Negra Trackben tartjuk a 20 éves jubileumi koncertünket, kitűnő vendégeinkkel. Azután végigkoncertezzük a Kárpát-medencét, és valamikor késő ősszel egy könyvnek és egy albumnak is bele kell férnie.

Borítókép: Nyerges Attila énekel az Ismerős Arcok együttes koncertjén a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a romániai Tusnádfürdőn 2012. július 25-én