Előkerült Radics Béla kultikus Gibson gitárja

Póka Egon, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója, beszélt Radics Béláról és a nemrég megtalált, legendás gitárról a Lokálnak.

A Tűzkerék volt Radics Béla első és legsikeresebb zenekara. Noha az akkori kultúrpolitika nem nézte jó szemmel a rockzenekar működését, elsősorban azért, mert nagyon külvárosinak tartották. Ennek ellenére a hatvanas-hetvenes évek beat-rock zenéjén felnövőknek a Tűzkerék fogalom volt. Ahogy fogalom volt Radics Béla legendás gitárja, a bíbor színű Gibson is, amely az év elején került elő, Kosik Kristóf ügyvéd többéves kutatómunkájának köszönhetően.

A gitárról és Radics Béláról Póka Egon beszélt a Lokálnak. „A gitár szervesen Bélához tartozott, a rockzenét jelentette, szimbolizálta, Béla személyiségével együtt. Egész egyszerűen hozzá tartozott, úgy, ahogy Hendrixhez a Stratocaster. Olyan kisugárzása volt, amilyen kevés zenésznek adatik meg. Ha megjelent a színpadon, azonnal minden figyelem rá összpontosult” – mondta Póka Egon Radicsról, akivel játszott is együtt a 70-es évek legelején induló, majd többször – sajnos sikertelenül – újraélesztett Tűzkerékben.

Póka 17 éves volt, mikor az együttesbe került. A nagy lehetőségről azt mondta, „szerencsés ember vagyok, hogy Béla barátja lehettem, valóban nagyon fiatalon kerültem egy olyan közegbe Tátrai Tibivel együtt, ahol Béla és Orszáczky Jackie volt a meghatározó személyiség. Körülöttük olyan fantasztikus emberekkel, egyéniségekkel, mint a kitűnő billentyűs Fogarasi János, a nagyon tehetséges gitáros Mogyorósi László vagy épp a mindig jókedvű, egyéni humorú Vadölő, a dobos. De említhetném a magyar dzsessz kiválóságait, Kőszegi Imre dobost, a több hangszeren is játszó Lakatos „Bögöly” Bélát, a zseniális billentyűs Pataki Lászlót vagy a gitáros Babos Gyulát. Szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük; zenét hallgattunk, és folyamatosan gyakoroltunk.”

A Tűzkerék 1970-ben alakult, és háromévi működés után feloszlott. Ekkor jött össze a Taurus nevű szupergroup, amiben már Balázs Fecó és Som Lajos játszottak, ám ez sem működött sokáig, így Radics megpróbálkozott a Tűzkerék újraélesztésével 1975-ben. A második korszakról Póka Egon azt mondta, „az az igazság, hogy a későbbi formációiban, mint az Aligátor vagy az újjáélesztett, különböző összetételű Tűzkerék, sem lelte igazán örömét. Nem hozták meg a jól megérdemelt sikert. Ennek okait lehetne elemezni, tény azonban, hogy a saját gondjain, illetve a körülötte lévő személyi problémákon túl a zenei ízlésvilág is megváltozott. Ilyen körülmények között, ráadásul ellenszélben, nehéz talpon maradni.”

Radics Béla 1982-ben halt meg, és a legendás Gibsonja, ami már jó pár évvel korábban is 20 ezer forintba került, először Póka Egonhoz került. „Béla édesanyja adta át nekem a hangszert azzal a mondattal, hogy tudja, én sohasem fogom eladni, és tanítsam rajta gitározni a gyerekeket. Mamika nem is sejtette, hogy a jövőbe lát... Egyébiránt a gitár sohasem került az ORI tulajdonába, Mamika hiszékenységét kihasználva egy szélhámos szerezte meg tőle a nagy tiszteletnek, közmegbecsülésnek örvendő hangszert.” Póka Egon azt is elmondta, mit érzett, mikor megtudta, hogy előkerült a gitár: „megkönnyebbülést és egyben megnyugvást, hogy végre nem kell vadásznom valakire, aki az egész nemzedékünket meglopta.”