Mintha a múltunk szégyellnivaló lenne

Kimondani is sok, a Hunyadi sorozat 9. kötete jelent meg a napokban. A regényfolyam az elmúlt évtizedek legnépszerűbb sorozata. Nem érzi azt, hogy a határokat feszegeti az érdeklődés fenntartása terén? Egyáltalán meddig lehet ezt fokozni?

Óriási kihívás egy történelmi regényt, vagy sorozatot úgy megírni, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést. Ugyanis a lényegi eleme: a sztorija elvileg mindenki számára ismert. Nem változtatható meg mondjuk az, ki nyerje a várnai csatát, vagy, hogy mi legyen a sorsa Hunyadi Jánosnak. Mégis úgy kell, úgy érdemes megírni, hogy izgalmas, letehetetlen legyen, ugyanakkor minél több információt adjon át az olvasónak az adott korszakról. A Hunyadi-sorozat olvasói visszajelzései alapján mindkét célkitűzésben sikerült elérni. Olvasóként emlékszem, mennyire lekötött néhány nagyszerű sorozat. Amikor az ember már beosztja, hány oldalt olvashat el egy nap, hogy még egy kis ideig kitartson a könyv, akkor az már valami. A Hunyadi-sorozat olvasói közül sokan már harmadszorra, negyedszerre olvassák végig az eddig megjelent köteteket. Szerintem jobban ismerik a szöveget, mint én…

Mikor lesz a sorozatnak vége és mi kezdődik utána?

A sorozat lezáró 10. kötet jövőre jelenik meg. Ebben Hunyadi János életének csúcspontja, a nándorfehérvári ostrom leírása alkotja ennek a fényes életpályának az epikus lezárását. A tervek szerint ezt követően indítjuk a Mátyás király életét feldolgozó, hasonló terjedelmű és alaposságú regénysorozatot, amit majd Corvin János históriája követ majd. A végén, ha minden jól egy megy, egy hatalmas, 25 kötetes széria mutatja be a magyar történelem talán legizgalmasabb évszázadát, a Hunyadi-család három nemzedékének cselekedetein keresztül.

Bizonyára gyakori kérdés az író-olvasó találkozókon, hogy mikor készül már végre film, vagy televíziós sorozat a Hunyadiból. Vannak már biztató hírek?

Nagyon szeretnénk egy tízrészes televíziós sorozatot készíteni a regényekből, de régóta nem halad a projekt. Valahol megakadt gondolom. Pedig iszonyatosan szükség lenne ilyen, és ehhez hasonló tévésorozatokra, mozifilmekre. Az Árpádok, a Hunyadiak, a Zrínyiek, Anjouk históriájának kalandos, izgalmas filmes feldolgozására. A múltunk megismerése nélkül ugyanis nincs esélyünk a jövő kihívásaival szembenézni.

Nemcsak a Hunyadi van elfelejtve, más témákból sem készülnek filmek, sorozatok. De miért is van ez így? Mi ennek a felfoghatatlan hiátusnak az oka? Nincs rá akarat? Nincs rá pénz? Miért nincsenek történelmi filmek, sorozatok?

Magyarországos még soha nem készült normális történelmi játékfilm Szent István királyról, Hunyadi Jánosról, Mátyás irályról. Van rockopera, mese, rajzfilm. Nagyszabású, látványos történelmi mozi ezekről a nemzeti ikonokról nem készült. Ez szerintem bűn. Miközben a Magyarországhoz képest is szegénynek tekinthető kis Albánia már az 50-es években képes volt nagyszabású történelmi filmet forgatni Hunyadi János kortársáról, Szkander bég-ről. A magyar filmgyártás számos képviselőjében a szocializmus évtizedeiben kialakult kontraszelektív hagyomány folytatásaként máig élő, mély, és áthidalhatatlan ellenszenv alakult ki a magyar történelmi témák iránt. A nemzeti múlt dicsőséges évszázadainak ábrázolását nacionalista, tehát egyben soviniszta gyanú lengte és lengi be. Nem szeretik ezeket a témákat, inkább a depressziós, szenvedős történetekre nyitottak. A magyar történelemnek is legfeljebb a sötét, bűnösnek, bűntudatot keltőnek tekinthető időszakait részesítik előnyben. Mintha a dicsőséges, felemelő történelmi múlt afféle szégyellnivaló lenne. Ez felfoghatatlan, hiszen rajtunk kívül minden kelet-európai ország óriási gondot fordít történelmének feldolgozására. Dicsőséges korszakokra, a nemzeti tragédiákra egyaránt. A lengyelek megdöbbentő erejű filmeket készítettek a katyni mészárlásról, a wolhíniai lengyelek katasztrófájáról. Nálunk még Trianon sem érte el a magyar filmesek ingerküszöbét. Holokausztfilm rengeteg van, gulágfilm talán most jön először. A délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarok szenvedése nem szalonképes a jelek szerint. A Hideg napok hűen beszámol a magyarok vérengzéséről Újvidéken, de a szerb partizánok bosszúja nem érdekli már a filmeseket. Üvöltő a kettős mérce jelenléte. Ezért nem készültek látványos, népszerű történelmi filmek nagyobb számban, és ezért nem készülnek most sem. A magyar társadalom joggal érzi úgy, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig ideológiai stoptáblák állnak a múlt megismerésének útjai előtt.

Egyes döntéshozók szerint a magyar piac kicsi: hiába gyártanánk le nagyszabású történelmi eposzokat, ha nem tudjuk őket exportálni. Érdekel-e valakit a Kárpát-medencén kívül a magyar történelem?

A mozinézők, vagy tévénézők nem az alapján válogatnak, hogy melyik nemzet történelméről szól az adott film. Jó, izgalmas, tanulságos, szórakoztató történeteket szeretnének látni. A skót William Wallace, vagy a spanyol El Cid meséje a világ minden részén érthető, élvezhető. A Hunyadiak históriája éppen ilyen zseniális sztori, ráadásul jellegzetesen magyar. Többet elmondhatnánk magunkról egy ilyen filmmel, mint ezer politikai nyilatkozattal.

Andy Vajna filmügyi kormánybiztos arról beszélt, hogy hiányoznak neki az új magyar történelmi filmek, de csak a beérkező anyagokból tud válogatni, ő nem tud megíratni egy jó forgatókönyvet, ha a téma nem tetszik az alkotónak.

A kormánybiztosnak abban kétségtelenül igaza van, hogy csak hozott anyagból tud főzni, hiszen a Filmalap működése erre a szisztémára épül. Csakhogy számos hozott „anyag” vérzett már el a Filmalap útvesztőiben. A Hunyadi, a Zrínyi, a Bethlen, a Toldi mind olyan projektek, melyekből egyelőre nem lesz magyar történelmi film. Az elutasítás okai közt leggyakrabban a megfelelő forgatókönyv hiánya volt – részben jogosan. Mi sem tudtunk a Hunyadiból egyetlen mozifilmbe mindent belepréselő, jó forgatókönyvet letenni az asztalra. A napnál világosabb, hogy a magyar nézők vágynak történelmi filmekre és tévésorozatokra. A néző szeretnék. A kormánybiztos is szeretné. Elvileg pénz is van rá. Akkor hogy a csudába nem készülnek ilyen filmek? Valami oka csak van. De kivárjuk. Ezt tesszük már régóta.

Borítókép: Bán János (Bán Mór)

tortenelemportal.hu / Bárdossy László