„Meg tudom magyarázni...”

A Vasárnap Reggelnek adott interjúban a direktor először a beszélgetés napján játszott előadás, a Család ellen nincs orvosság című komédia töretlen sikerét boncolgatta. A darabot ugyanis évek óta telt házzal játsszák.

- Egy színházigazgatónak nagy öröm lehet, ha ennyire népszerű az egyik előadása.

- Tavalyelőtt decemberben mutattuk be, azóta szinte sosincs hely a nézőtéren. De a Meg tudom magyarázni című előadást is imádják a nézők. Nem ez volt az eredeti cím, de mivel folyton ezt mondom a darabban, végül ezt adtuk neki. Őrület, hogy egész életemben ilyen link pasikat játszottam.

- A régi színházból áthozott darabokat kellett aktualizálni?

- Egyáltalán nem.

- Öt éve költöztek át a Révay utcából Óbudára. Nem esik ki az Eurocenter a nézőknek?

- Nem, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Jól megközelíthető a fonódóval, de itt van az 1-es villamos végállomása, és parkolni is nagyon könnyű. Meglepő, de rengeteg néző érkezik nagy örömünkre vidékről, sokszor 3-4 busz is áll itt a parkolóban. Debrecentől Gyulán át Békéscsabáig mindenhonnan jönnek a vendégek. A Vidám Színpad ott van, ahol a társulat. Egyre több fiatal is eljár az előadásokra, az érettségiző lányaim is minden darabot lelkesen megnéznek a barátaikkal.

- Az idén 66 éves Vidám Színpad túlélt egy bezárást néhány éve, akkor nem lehetett tudni, hogy lesz-e folytatás. Honnan jött mégis az ötlet?

- 2011-ben levédtem a színház nevét, amivel akkor még semmilyen tervem nem volt. Egy vidéki haknin voltunk, amikor a település polgármestere lelkesen mesélte, hogy mennyire szerette ezt a színházat, és milyen jó kis szilveszteri műsorokat adtak a teátrum művészei. Ez adta az ötletet, aztán pár évvel később szerencsére lehetőség is adódott az újraindulásra.

Névjegy:

Böröndi Tamás a Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott, a színészi pályáját a debreceni Csokonai Színház társulatánál kezdte. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpadon játszott. Több évig dolgozott szabad foglalkozású művészként, 2013 óta az óbudai Vidám Színpad igazgatója. A színház vezetése és a színészet mellett, díszlettervezéssel is foglalkozik. Színházi munkái mellett számos filmben is szerepelt, például a Jóban Rosszban és a Szomszédok című sorozatokban, illetve több tévéfilmben is.

- Lehet, hogy a Vidám Színpad sikere maga a műfaj? Az emberek a napi gondjaikat el tudják pár órára felejteni és gondtalanul szórakoznak?

- Egész biztos. A nézők sokszor azzal a céllal mennek színházba, hogy szórakozzanak, nevessenek és pár órára elfelejthessék a gondokat.

- Változott az elmúlt 66 évben a humor?

- Amikor a diploma megszerzése után odakerültem a Vidám Színpadra, az akkori nagyok közé, mint Kibédi, Kabos vagy Csala Zsuzsa, nem szerettem a kabarét, mint műfajt. Pedig akkor az volt népszerű, hozzám viszont a zenés vígjátékok álltak közelebb. Rögtön a mély vízbe csöppentem másik két fiatal kollégával, Nyertes Zsuzsival és Straub Dezsővel együtt. Az első darabunk az I love my wife (Szeretem a feleségem) című előadás volt, ami óriási siker lett, és az idős kollégák szinte azonnal elfogadtak minket. Annyian akartak jegyet venni erre az előadásra, hogy a sor az utcán állt, egészen az Opera épületéig. Később volt olyan időszaka is teátrumnak, amikor szinte ripacskodásig egyszerűsödött a humor, és ez a szakasz nem tett jót a presztízsnek. Onnan vissza kellett hozni. De mostanra sikerült, és most már a komolyabb vígjátékok felé is örömmel mennék. Tervezem például egy Molnár Ferenc darab színpadra állítását is.

- A magánéletében is fontos a humor?

- Straub Dezső kollégámmal és barátommal 1840 óta tart a kapcsolat, és már félszavakból is értjük egymást, szinte mindenből viccet tudunk csinálni, akár magunkból is. Amikor bekerültem a Jóban Rosszban sorozatba, el sem hitték a koromat. Szentül hiszem, hogy engem a vidámság konzervál és hiszem, hogy igaz a mondás, akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, ő meg mindenre képes. Haragot sem tudok tartani, könnyen felkapom a vizet, de nagyon gyorsan kimegy belőlem minden bosszúság.

- Kiabál is, ha mérges?

- Igen, tudok. De ritkán szoktam. A tehetségtelenség és a humortalanság a halálom. Ahhoz már idős vagyok, hogy az értetlenséggel küzdjek.

- Egy régebbi interjúban úgy fogalmazott, hogy „kicsomagolta” a neje, Götz Anna humorát.

- Neki fantasztikus humora van, de hosszú időre bezárkózott. Nagy boldogság nekem látni az önfeledt mosolyát, azt, hogy milyen felszabadult tud lenni.

- Ahogy említette, pár éve játszott a Jóban Rosszban című sorozatban, előtte pedig 13 évig a Szomszédok egyik tanárát alakította. Hozzájárultak ezek a népszerűséghez?

- Abszolút. A Szomszédokban a csábító kolléga szerepét szánták nekem, bele kellett kevernem Ivancsics Ilona és Nemcsák Károly házasságába, de a rajongók miatt végül nem lettem gaz csábító. Akkoriban mindenhol felismertek minket, Kulka Jánost a való életben is hívták egy beteghez, de egy vidéki tankolásánál tőlem is megkérdezték hosszas méricskélés után, hogy tanár létemre, hogy lehet ilyen jó autóm. Döbbenetes a Szomszédok máig tartó sikere, hiszen teljesen aktualitását vesztette. Ehhez képest a 30 éves tavalyi jubileumon tucatszám ültek a fiatalok a nézőtéren az egykori szereplőkről mintázott pólókban.

- Mesélte, hogy megtalálják Önt a csábító férfi szerepek. A Meg tudom magyarázni című darabban is, de a Szomszédok egyik tanárának a szerepében is. Szereti ezt?

- Eddig nagyon bele sem gondoltam, de valóban így van. Annak idején a Nyertes Zsuzsival és Straub Dezsővel alkotott hármasunkat is erre építették fel. A Van, aki forrón szereti című darabban ő Tony Curtist alakította, én Jack Lemont.

- Említette az ikerlányait, és a nejének, Götz Annának is ikergyermekei vannak. Ez azért egy különös egybeesés.

- Hihetetlen, igen. Pár hónapja előkerült egy régi címlap, aminek a szalagcíme az volt, hogy Bébibumm a sztárvilágban, és bizony Anna volt rajta az ikreivel és én a lányokkal. Ilyen véletlen tényleg nincs.

- Mikor szilveszterezett színpadon kívül utoljára?

- 2013 óta csinálunk szilveszteri gálaműsort, de tavaly és az idén december 31-én a Család ellen nincs orvosság című darabot vittük színpadra két időpontban is. Előadás után hazamentünk Annával, koccintottunk és pihentünk. Fáradt voltam, de általában hihetetlenül nagy bulizós vagyok, az évadzáró partik is rendszeresen nálunk vannak, de a lányaim miatt is sok-sok összejövetel volt a házamban. Egyszer még a rendőrség is kijött, mert csendháborítás miatt betelefonált valaki. Bejöttek, szétnéztek, de szerencsére nem büntettek meg csak jót mosolyogtak.

Borítókép: Böröndi Tamás színész tortát oszt a 30 évvel ezelőtt indult Szomszédok című teleregény jubileumi fesztiválján.

Fotó: MTI / Máthé Zoltán