Pályakezdő szerzők köteteit mutatják be

Bék Timur könyvének szerkesztésé­ben az Orpheusz Kiadó munkatársai is részt vettek, Polgár Kristóf és Regős Mátyás köteteit pedig Horváth László Imre és Smid Róbert szerkesztette. Az ő közreműködésüket azért is érdemes kiemelni, mert mindhárom könyv felépítése átgondolt, szerkezete koncepciózus, kiérlelt munka benyomását kelti – írja a Magyar Nemzet.

Bék Timur Aszterión című kötetének megjelenése előtt már felhívta magára a figyelmet a Bárka folyóirat 2019/1-es számában megjelent Entrópia című szonettkoszorúval, ami mind formájában, mind témájában és képi világában József Attila A kozmosz éneke című szonettkoszorúját idézi meg. Az egész kötetre jellemző a szerző kitűnő formaérzéke és az általa használt képek erős atmoszférateremtő potenciálja. Érdemes hangsúlyozni, hogy még a kevésbé kiemelkedő versekben is vannak figyelemre méltó, emlékezetes sorok.

Hamlet retúr

Polgár Kristóf, a Hamlet retúr című kötet szerzője a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészet szakának hallgatója, de Szolnokon született, korábban a Szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. Az elmúlt években publikált versei többek között a Műútban és az Irodalmi Jelenben jelentek meg. Farkas Wellmann Endre fülszövegének tanúsága szerint Polgár Kristóf az egyik utolsó tanítványa volt a tavaly elhunyt Bréda Ferencnek, akinek munkássága mindig is jelentősen hatott a kolozsvári irodalmi életre. A Hamlet retúr egy őrületes kulturális kavalkád: megidéződnek benne Shakespeare, Csehov vagy éppen Szophoklész műveinek alakjai, sőt nem egy esetben maguk a szerzők is. Ugyanakkor Polgár kontextusba helyezi őket napjaink társadalmi jelenségeivel vagy éppen uralkodó magatartásformáival, amitől rendívül frissek lesznek ezek a szövegek.

Patyik Fedon élete

Regős Mátyás Patyik Fedon élete című kötete egy nagyon különleges életrajzi fikció, amelynek főhőse a szerző képzeletbeli barátja, aki bizonyos tekintetben alteregójaként is értelmezhető. Fedon egy gyönyörű lángész: az életben maradás mestere, nem szereti a szerző családját, szerinte az édeni állapot baromság, mert ha mindenki jó lenne, akkor is volna legrosszabb, azt hangoztatja, hogy nincsen idő, emellett „örök érvényű költő, de soha nem ír verset”, és nagyböjt idején majdnem mindenről lemond, kivéve a történeteit. Fedon legfontosabb tulajdonsága azonban mégis az, hogy kimondja, amit talán nem mernénk, nem próbál megfelelni vagy alkalmazkodni, nem igyekszik letagadni annak az életnek az abszurditását, amit mindannyian élünk.