Több tízmillió forintból újították fel a Szent Imre-templomot

Kontraszt társadalmat kellene felépítenie az egyháznak; nekünk, keresztényeknek kellene megmutatnunk, miként lehet a pénzzel, az emberekkel, a kitaszítottakkal, az elesettekkel bánni. Nekünk küldetésünk van, meg kell mutatnunk: lehet másféle szinten megélni a kapcsolatokat és az evangéliumot. Varga László megyéspüspök mondta ezt szentbeszédében, amikor megáldotta a központi támogatásból, püspökségi hozzájárulásból és a hívek adományaiból több tízmillió forintért felújított kaposvári Szent Imre-templomot.

A karácsonyi éjféli misére sem gyűlnek össze ennyien, mint ahányan e jeles alkalomra összesereglettek a fiatalok védőszentjéről elnevezett, több mint száz éves templomban. Az elmúlt évtizedek során generációk és közösségek beimádkozott spirituális közegévé vált e felszentelt hajlék – plébánosok, káplánok által teret kínálva az önmagunkba tekintéshez, test és lélek gyógyulásához, miközben nemzedékek ismerkedtek a liturgiával, átélve a vallásgyakorlás reményteli örömét. Erre az örömre buzdított a püspökké lett plébános is, s arra, hogy a már jól működő közösségek őrződjenek meg, hiszen az egyház csak ott él, ahol sok a közösség.

A megyéspüspök már a mise elején megjegyezte: évek óta készültek a templomrekonstrukcióra, de csak a közelmúltban adódott erre lehetőség. Szeretett volna plébánosként szolgálni a megújult falak között, de ez másként alakult. Mint mondta, szándékosan nem nézte meg, hogy folynak a munkálatok; arra várt, milyen lesz a végeredmény. Azzal pedig elégedett. Először megszentelte a vizet, majd megáldotta a templomot, s a híveket, hiszen az ünnepi misét azokért ajánlotta, akik részt vettek a fél éven át tartó felújításban.

Homíliájában abbéli reményét fejezte ki, hogy a hívek megtöltik e templomot, és – missziós vasárnap lévén –, teljesítik Jézus parancsát: tanítvánnyá kell tenni minden népet, hiszen a megkeresztelt katolikusoknak küldetésük van. A misszióhoz erőt és tüzet ad a Szentlélek. Ameddig a templom falain kívül többen vannak, mint belül, addig folyamatos a feladat, ám a kereszténység vonzással növekszik. Olyan életet kell élni, mely hiteles, így lehet vonzóvá mások előtt is.

A főpásztor azt tanácsolta:szeretni kell az embereket, tudás helyett érző szív kell, s akkor egyszerűvé válik az evangelizáció. Már az is eredmény, ha megtanulunk mosolyogva nézni a másikra, de nem reklámvigyorral, hanem belülről fakadó örömmel. Meg kell tanulni dicsérni is, hiszen a társadalom számára is fontos üzenete van annak, ha a keresztények megmutatják az embereknek a méltóságukat, a szépségüket, a szerethetőségüket.

Tomanek Ferenc plébániai kormányzó a mise végén arra utalt, ugyan elődje nem járt e templomban az elmúlt fél évben, ő viszont annál több időt töltött itt – felügyelve a munkálatokat. Mindenkinek köszönetet mondott, s arra kérte a püspököt, jöjjön máskor is. Nagy taps tört ki, majd a megyéspüspök Isten áldását kérte Ferenc atya minden ötletére, amivel folytatni szeretné a közösségépítést.

Teljes korszerűsítésen esett át a belső tér

A templom szigetelésén, belső festésén túl egyebek mellett megszépült a liturgikus tér parkettája, padlófűtés épült, a régi, kopott cementlapok helyett gyönyörű járólapokat raktak le, megújultak a padok, a szobrok, a stációs képek. Óriás üvegportál fogadja a betérőket, a bejáratnál mellékhelyiséget és gyóntatószobát alakítottak ki. Korszerű hangosítást szereltek be, és a „faliújság” hírei, a templomról szóló információk kivetítve olvashatók.