A tehetős kínaiak miatt nincs olcsó vaj Európában

– Ha megnézzük az elmúlt száz évet, azt láthatjuk, hogy hétmilliárdra nőtt az emberiség létszáma, és mégis javult az ellátás – mondta Horn Péter. – Meg vagyok győződve arról, hogy a technika és a tudomány fejlődésével a jövőben is el fogjuk tudni látni az emberiséget élelemmel. Magyarországon nyugodtak lehetünk, elég termőföldünk van, eddig bármilyen időszakban többet tudtunk termelni, mint amennyi nekünk kellett. A versenyképességünket azonban növelni kell, és ne felejtsük el, hogy Európának erkölcsi kötelezettsége van azon országok felé is, amelyek nem tudnak elég élelmiszert előállítani.

Már a XIX. század óta rendszeresen vészjósló számítások születtek arról, hogy az emberiség létszáma rohamosan nő, a mezőgazdasági terméshozamok pedig csökkennek. A múltban egy-egy váratlan felfedezés azonban mindig segített az emberiségnek, ha baj volt. Előbb a hatalmas dél-amerikai és dél-afrikai guanótelepeket aknáztak ki trágyának, majd amikor ezek kimerültek, feltalálták a műtrágyát. Később hidegtűrő búzafajtát nemesítettek, törpebúzát találtak Japánban, fejlesztették a növényvédelmet. Eddig ezek a módszerek eddig még mindig használtak.

– Önmagában a növekvő népesség még nem lenne baj, de a népek gazdagodnak is, emiatt egyre több állati terméket akarnak fogyasztani. Ez minden kultúrában így van – mondta Horn Péter. – Kína fogyasztása meglódult, ezért nincs most olcsó vaj Európában. Horn Péter nézete szerint evolúciós szükségszerűség, hogy az emberi agy fejlődéséhez és energiaellátásához állati fehérjére vágyunk.

– Az egy főre eső átlag állati fehérjefogyasztás hazánkban a Horthy-korban még csak a szükséges mennyiség 50 százalékát érte el – mondta Horn Péter akadémikus. – 1989-ben értük el először a száz százalékot. Azóta azonban ez a szám 73 százalékra csökkent. Egy valamit az USA biztosan jól csinál: 70 milliárd dollár támogatást ad a családoknak, de élelmiszerjegyben, hogy a szegény gyermekek képességei ne vesszenek el a rossz táplálkozásuk miatt.

A jövő kulcskérdése a víz. Egy kiló rizs termesztéséhez háromezer, egy kiló kukoricáéhoz ezer liter víz szükséges. Növelni kell a terméshozamokat, hogy vizet takaríthassunk meg. Horn Péter szerint a mezőgazdaságban nincs út hátra, csak előre. Példaként azt hozta fel, hogy környezetvédők kezdeményezték az USA-ban, hogy vissza kéne állni a háztáji tejtermelésre. Azonban egymilliárd liter tej előállításhoz 1944-ben még 414 ezer tehén kellett, addig ma csak 93 ezer. Ez jóval kisebb környezeti terhelést jelent, és termőföldeket szabadít fel.

Az USA, Kína, Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Korea kutatói gőzerővel dolgoznak a genetikailag módosított növények előállításán. – 2000 és 2011 között GMO-s takarmányon 102 milliárd haszonállatot neveltek fel – mondta Horn Péter. – Ezekből egyetlenegy kóros esetet sem találtak. Pedig tízezer kutató ezt keresi, mert ha megtalálja, Nobel-díjat kap. Higgyék el, ha tudnék rosszat mondani a génmódosított élelmiszerekről, elsőként tenném...

A minőség rovására mehet a mennyiség?

Nem mindenki lelkesedik a nagyüzemi állattartásért. Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök szerint a nagyüzemi gazdálkodás mindig a minőség devalválódásával jár. – Nagyüzemi tartásban az a cél, hogy folyamatosan nagy mennyiségű tejet tudjanak leadni a tehenek – mondta Tóth Gábor. – Ez azonban egyfajta biológiai amortizációval jár, amiben a jószágok kimerülnek. Ez a minőség rovására mehet. Emiatt egységnyi tehéntejben ma kevesebb a tápanyag, mint régen.

– Ráadásul az ipar leválasztja az összetevőit, például a tejzsírt, ez pedig még silányabb minőségű tejet eredményez – hangsúlyozta. – Az állattartás során használt antibiotikumok is benne maradnak a húsban, sőt az USA-ban hormonokat is használhatnak. A tehenek egy része vemhesen adja le a tejét, amelyben emiatt több az ösztrogén. Bár a szakma ezt pánikkeltésnek tartja, felvetődött az emberi emlőrák és a nagyüzemi tejtermelés kapcsolata. Szerintem amióta nagyüzemi tejtermelés van, azóta nőtt az emlődaganatok száma.