Strimmel, a vakvezető kutya őszül, de még nem vonul nyugdíjba

– Annak ellenére, hogy Strimmel öregedésének jelei a vezetésemben nem jelentkeznek, érzem, hogy erőnléte változott, mozgása kevésbé lendületes, mint korábban – mondta Edelényiné Sebestyén Nóra. – Egy éve új érzésként bekerült az életembe a gondolat, hogy egyszer nem lesz majd. Ősszel például zsírcsomó-eltávolítás műtéte volt, ez az egész családot megviselte. 

Nóra a szokásosnál valamivel később, háromévesen, nyolc hónapnyi várakozás után kapta a kiképzett vakvezetőt. Azt mondja, a családon belül önálló egységet képviselnek ketten. Míg a férje a gyerekeikre figyel az utcán, neki csak a kutya instrukcióira kell hagyatkoznia.

– Nagy szabadságot jelent egy vakvezető kutya a fehér bot után – mondta Nóra, aki azt is elárulta, hogy mostanában igyekszik kímélni Strimmelt, ha nem indokolt, nem viszi tömegbe, és olyan helyre, ahol a kutya intenzívebb igénybevételnek lenne kitéve. – Úgy fogalmaznék, hogy általa a járda széléről a járda közepére kerültem. Az emberekkel való kommunikációs csatornát is jobban megnyitja, mint a fehér bot. Ráadásul váratlan helyzeteket is képes kezelni. Mentett már meg kapualjból kitolató autótól azzal, hogy a testével arrébb lökött, így nem lett bajunk. Ezek a kutyák védenek és vigyáznak is ránk. Nem csak azért, mert megtanulták a vezetési technikákat, hanem azért is, mert kötődnek a gazdihoz. Egy szóval: gazdi-függők.

– Az évek során azt vettem észre, hogy az információs csatornáknak köszönhetően egyre elfogadóbbak az emberek a vakvezető kutyákkal szemben – tette hozzá Nóra. – Korábban előfordult, hogy egy hentest nem tudtak meggyőzni arról, hogy kutyásan vásárolnának nála, de volt kalandjuk étteremben is, amikor kétségbeesett a pincér a kutyától. Ma már az egészségügyi intézményekből sem küldhetik ki őket. Gyakran tartunk előadást gyerekeknek szemléletformálás céljából, ahová Strimmel mindig velem jön. Fontosnak érzem, hogy az emberek megismerjék, hogyan dolgozik egy vakvezető kutya, és ezáltal a hozzáállásuk is változik. A gyerekek a legkiválóbb célközönség, akik előítéletektől mentesek, és bátran, tabuk nélkül kérdeznek.

– Ha az utcán megyünk, megérzem, mikor „néz ki” a munkából. Egy zeneiskolai vizsga óta pedig már azt is tudom róla, hogy a népi hegedű hangja „kiveri nála a biztosítékot”, mert olyan fészkelődést nem érzékeltem korábban nála, mint akkor – mondta Nóra. – Mára egy különleges kapcsolat alakult ki köztem és Strimmel között, amiről egy sorstársam könyvet is írt a közelmúltban. Annak tudatában élek, hogy egyszer majd nem lesz, de nehéz megjósolni, hogy igénylek-e majd egy új kutyát.

Mert bár Nóra korábban nem volt kifejezetten kutyarajongó, ám Strimmel megváltoztatta az állatokról való gondolkodásáét, és ma már „negyedik gyerekként” kezeli a négylábút, mindig segítőkész családtagot.

Tízszer több vakvezető kutyát kellene képezni hazánkban

Napjainkban Magyarországon több mint 70 ezer látássérült ember él. Közülük csupán 165-nek az életét segíti vakvezető kutya. Hazánkban Csepelen és Miskolcon két nagyobb, és Debrecenben egy kisebb kutyakiképző központ található, amelynek munkáját pályázatokból és közadakozásból tudják finanszírozni. Összesen 25-30 kiképzett vakvezetőt állítanak ki évente, ám nem minden kutya válik végül a látássérültek társává.

A kutyák több kézen is átmennek, mire végleges gazdájukhoz kerülnek. A kiképzést segítik az úgynevezett kölyöknevelők, akik a kiskutyákat szocializálják családi életre, ám az eb egyéves korában megválnak tőlük. – Az alkalmasság nem kölyökkorban, hanem a kiképzés során derül ki – mondta Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány elnöke. – Három megfelelőnek tűnő kutyakölyökből egy lesz, aki bekerülhet a képzésre. Az oktatásban résztvevők közül is csupán minden második fejezi be sikeresen az iskolát. Hosszú hónapokig ismerkednek leendő gazdájukkal, akihez akkor kerülnek véglegesen, ha közösen is letettek egy vizsgát. A kutya továbbra is az alapítvány tulajdonát képezi, ha magasabb orvosi kiadásra van szükség, még azt is finanszírozzák. Ha egy kutyának nem sikerül a vizsgája, még nem vész kárba a ráfordított munka, és a belefektetett csaknem két és fél millió forint. Lehet belőle egy jó mentőkutya, terápiás kutya, vagy tűzvizsgáló kutya, csak akkor abba az irányba kell folytatni a képzését – mondta a miskolci kiképzésvezető, aki szerint magas a mérce, és ha nem üti meg a kiválasztott négylábú, még mindig elajándékozhatják családi kutyának. 

Mezősi Tamás elárulta, hogy éppen egy minőségi tenyészet felállítása folyik Magyarországon, amelynek kapcsán elsősorban labradorokat részesítenek előnyben. Míg harminc évvel ezelőtt leginkább a németjuhászokat tartották alkalmas munkakutyának, addig napjainkban a labradorok, és a golden retriverek kapják a vakvezető feladatokat. – A legalkalmasabb egyedek kiválasztásával a célunk, New Yorkból és Kanadából származó tenyészkutyákat vetünk be a minél nagyobb siker érdekében – mondta a kutyakiképző iskola vezetője. – S tavaly, három év akkreditáció után végre bekerült a Barátihegyi iskola a Vakvezető Kutya Iskolák Világ Szövetségébe.