A rendőrség a bátrak sportja, ahol jól jön a bulldogvér

– Valójában nem rendőrnek készült, földmérő mérnökből, hogyan lesz megyei rendőr-főkapitány?

– A rendőri, vagy a bűnügyi pálya annak jó, akit minden érdekel, a reál és a humán dolgok is. Szeret olvasni, szereti az embereket, érdeklik a műszaki dolgok, precízen összeszedi a háttérben is az információkat adott tényekről, ugyanakkor nem feltétlenül akar elmélyedni csakis egy valamiben. Ilyen embernek gondolom magam. De egy meghatározó olvasmányélményem volt a rendőrségről, akkor fordult bennem valami, amikor Moldova György: Bűn az élet című riportkönyve a kezembe került.

– Ettől még maradhatott volna a szakmájában is.

– Nem volt nehéz bekerülni akkor erre a földmérő szakra, teszem hozzá, korábban egyáltalán nem tartozta a jó tanulók közé. Inkább csibész diák voltam.

– Intőkkel, beírásokkal?

–Ajjaj, persze…

– Olyan is van, amit a szülei azóta emlegetnek?

– Például tizenöt évesen részt vettem a ’88 március 15-ei tüntetésen. Koncertekre is el-eljutottunk a szülők tudta nélkül.

– Kik miatt volt érdemes még kockáztatni?

– Beatrice, P. Mobil, aztán elmentem  a tudtuk nélkül, később Európa Kiadóra is.

– Innen jött Székesfehérvár, a Soproni Egyetem kihelyezett képzésén. Még mindig nem egyenes vonal a rendőrséghez…

– Ajkán egy klasszikus munkás család gyermekként egy tipikus szociográfia volt az életem, ami nem különösebben predesztinált volna értelmiségi létre. De aztán, hogy klasszikus zenét tanulhattam dobosként, a dallamok világa a jó pedagógusoknak köszönhetően rendszerre, fegyelemre, alázatra tanított. A zenekar tagjai minden évben elvitték táborba a Magas-Bakonyba, ami ugyancsak nagy hatással volt rám, nagyon szerettem például térképeket bújni. Nem nagyon kötött le az iskola, de olvasni kifejezetten szereztem, akár óra alatt is, pad alatt.

– Miket?

– Regényeket, krimiket, kalandregényeket, de 16 évesen fontos olvasmányom volt például az 1984 Orwelltől, vagy az Iskola a határon Ottliktól.

– Székesfehérváron tanult a főiskolán, itt ismerte meg a feleségét, itt vette fel az egyenruhát később.

– Ipari geodéta szívesen lettem volna, de a földmérés nem izgatott igazán. Apósom egy, azóta sajnos elhunyt, nagyon jó barátja mondta, menjek csak a rendőrségre, civil diplomával is felvettek, így lettem nyomozó Székesfehérváron.

– Mivel kezdte?

– Gépjárműlopási alosztály, biciklilopási csoport, akkoriban nagyon vitték a kerékpárokat…

– Fontosak lehettek a fehérvári évek, a Videotonról azt mondta, az ország legjobb csapata.

– A világon! De ez inkább annak köszönhető, hogy apukám nagy focirajongó. Nyolcan voltak testvérek, öt fiú, mindenkinek külön kedvenc csapata volt. Mindig focit néztünk, s a nyolcvanas évek elején a legjobb Videotont láttam játszani, amiben a Csongrádi, a Burcsa, a Disztl testvérek játszottak. Annyira szépen fociztak, nem volt kérdés, melyik a legjobb csapat. Azóta vagyok Videoton szurkoló.

– Most is eljár egy-egy meccsre?

– Persze, nem mindig, de megyek. Nem is nézek külföldi focit, az nem is érdekel.

– Felesége szekszárdi származású, szakmai tevékenysége is a tolnai megyeszékhely kötötte. Mi a legnagyobb különbség Somogy és Tolna közt rendőri vezetőként?

– Minden megye más, gazdasági kondíciójukban, társadalmi viszonyaikban, így a bűnözésben is. Nem hasonlíthatók egymással igazán. Mindegyiknek megvan a sajátossága, amihez igazodni kell. Tolnában nincs jelentősnek nevezhető idegenforgalom, a zamárdi Balaton Sound-on megfordul százezer ember négy nap alatt.

– Nemzetbiztonsági szakértő is, nem lehetett újdonság, hogy határunk is ad többletfeladatokat.

– Ad, de a Somogy megyei határszakasz most nyugodt, azonban volt egy időszak, amikor átjött mintegy 130 ezer ember. Rendészeti szempontból az országban egyedülálló helyzet a déli part a buliturizmus miatt. Ilyen máshol nincs, a budapesti VII. kerülethez, a bulinegyedhez hasonlítható. A somogyi rendőrségnek a nyári idegenforgalom miatt a Balaton valódi szakmai kihívás.

– Nem tart tőle? Elvérzetek már ott páran...

– Ez a bátrak sportja. Inkább inspirál, ha nagy a nyomás.

– Felderítőként sok akciót látott közelről, a kvázi, szervezett bűnözés elleni harc frontvonalához képest szolgáltatóbb jellegű rendőrséget szeretne. Nincs nagy különbség a két világ között?

– Szerintem nem ellentmondás. Bűnügyi helyettesként már pontosan láttam, hol lehetnek a rendőrségi munkának a lehetőségei, melyek sikeressé tehetnek minket.

– És hol vannak?

– Nincs sikeres rendőrség hatékony és megfelelő létszámú közterületi rendőrségi jelenlét nélkül, s nincs hatékony kommunikáció nélkül. De nagyon fontos az intézkedéskultúra, a hatékony felderítés persze, s a pontos, precíz munka minden területen, mert mindennel összefügg, s mindenben jónak kell lenni ahhoz, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat.

– Mitől érezzük magunkat biztonságban?

– Sokat segít, ha látják a rendőrt, aki nyitott az emberek felé. S megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben. De például nem lehet magára hagyni az áldozatot egy bűnügy közepén, ezért is rendeltem el a sértetti kapcsolattartást. Hogy a nyomozó folyamatosan tájékoztassa az ügyről a sértettet, hol is állnak a dolgok, akkor is, ha elmarad a siker, s nincs meg a hónapok után sem a keresett tolvaj, vagy betörő. Ha ez nincs, hiába dolgozik minden rendőr tisztességesen, márpedig higgye el, mindegyik úgy dolgozik, elmarad a bizalom.

– Újszerű szemlélet a rendőrségi munkában, de nem csak ez lesz új, ha jól sejtjük…

– Tolnában országosan nagyon jól működött, itt is meg fogjuk honosítani az áldozatsegítés intézményét. Minden kapitányságon lesz egy olyan ember, aki ezzel foglalkozik. A kormányhivatal foglalkozik most állami kárenyhítéssel, de nekünk is van benne feladatunk, mert mi nézünk az emberek szemébe, amikor elviszik az utolsó értékeit. Sokszor csak az kell, hogy meghallgassák őket. Olyan függetlenített segítőket szeretnék, akik minden áldozatot megkeresnek.

– Milyen célokat tűzött ki, amikor rendőr-főkapitány lett?

– Létszámában, technikai felszereltségében ideális a somogyi rendőrség helyzete, a képzettségre és nyitottságra ugyanez igaz. Rövidtávon mindenképp az intézkedéskultúra-váltás, az áldozatsegítés, a bűnmegelőzés és a humán hírszerzés terén szeretnék eredményeket, s ezek közül néhányat már talán sikerült is elérnünk. Hosszabb távon egy olyan rendőrséget szeretnék Somogy megyében, ahol a kollégák örömmel jönnek be dolgozni, motiváltak, kiegyensúlyozottak, innovatívak, és emellett fegyelmezetten, felkészülten, felelősen gondolkodva végzik a munkájukat.

Molnár Gábor 1972-ben született Devecserben, Ajkán nőtt fel, Veszprémben a vegyipari technikumban érettségizett, majd a Soproni Egyetem székesfehérvári kihelyezett képzésén szerzett diplomát földmérő szakon. 1998-ban lett rendőrszervező tiszt, később rendészeti vezető, majd mestervezető lett, 2016-ban okleveles nemzetbiztonsági szakértői végzettséget szerzett, idő közben pedig elvégezte a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karát, közgazdász szakmérnök lett. Nős, egy leánygyermek édesapja.

– Nyomozó az lesz, akiben buldogvér van. Ez egy szenvedély, egy életforma. Nem egy munka, aki annak hiszi, mind elkopik innen. Itt mindenki olyan, mint valóban egy véreb, amelyik vért érez, mert el akarják kapni a bűnözőt – mondta Molnár Gábor arról, milyennek látja a nyomozati munkát és kollégáit munka közben. Kikapcsolódásként még mindig sokat olvas, de ma már nem krimiket, sokkal inkább szépirodalmat, a hazai kortárs szerzőkön kívül az orosz klasszikusok a kedvencei. Rendszeresen sportol, Kaposváron a Dózsa edzőterembe jár feszültségoldásként edzésekre.