Miska huszár is Kaposváron kezdte

– A szobornak igen hosszú az előélete – kezd bele a történetbe Somfalvi László. – Az építtetők több speciális céget felkerestek azért, hogy kiválasszák, milyen anyagból lenne érdemes megvalósítani a tervet. Jártak hajóépítőknél, hogy műanyagból legyen, műköveseket, betonnal foglalkozó cégeknél is. Az ár vagy a technika bonyolultsága okán nem vállalta senki. Az egyik felkeresett cég ajánlott minket, mondván mi talán meg tudjuk csinálni.

Ám az út innentől kezdve sem volt ennyire egyenes. A cégvezető elismerte, először még maga is megvalósíthatatlannak gondolta a tervet, hisz ilyesmire eddig se példa, se gyakorlat nem volt. Ám Vlaszák Mihály mecénás, Vass János és Rohonczi István szobrász lelkesedése olyannyira átragadt rá, hogy mégis belevágott a megvalósításba.

– Ahogy én tudom Roho több mint egy évtizedig tervezte és próbálta nagyban is megvalósítani szobrát, melynek lényegesen kisebb változata Rácalmáson egy volt TSZ lovardában volt. – emlékszik vissza Somfalvi László. – A szobor helyének a pákozdi Bogár dombot választották, így kívánva megőrizni emlékét a magyar hadsereg győzelmének, mikor is megfutamították Jelasicsot és seregeit 1848 őszén. A történelmi leírások alapján éppen ezen a dombon állt Jelasics sátra is, és innen követhette végig a hadmozdulatokat. De a talaj szerkezete is ideálissá tett a helyszínt, hisz egy gránit tömb alkotja a dombot, így adva stabil alapot a szobornak.

Azért, hogy a közel tizenhárom méter magas, hetven tonnás szobor elkészülhessen, melyekhez 140 tonnás sablonokra volt szükség, számtalan tervet kellett készíteni és gyártási eljárást kellett újragondolni.

– Cégünk könnyűbetonnal foglalkozik, és az elkészítés folyamatáról voltak elképzeléseink, ám a végleges gyártást több teszt is megelőzte – avat be a kivitelezés részleteibe a cégvezető. – Próbaképpen először egy csizmát öntöttünk ki betonból. Elkészítettük hozzá a sablont – ami mind a mai napig megvan, tehát most is szívesen csinálunk bárkinek, ha ilyet szeretne – és legyártottuk a közel három méter magas, több mint két méter széles, hat tonnás csizmát. Ez jól sikerült, mindenki elégedett volt az eredménnyel. Kaposváron gyártottuk le a szobor többi elemét is, melyeket aztán speciális járművekkel Pákozdra szállítottunk majd illesztettünk össze, kúszózsalus rendszerrel.

Noha a gyártás és kivitelezés során Somfalvi László szerint minden a legnagyobb rendben ment, azt elismeri, nagy kihívás volt a szobor megalkotása.

– Természetesen voltak apróbb nehézségeink, de ki szeret azokról mesélni? – kérdez vissza nevetve Somfalvi László. – De tényleg minden tudásunkat és energiánkat beleadtuk a munkába. A precíz előkészítésnek és tervezésnek köszönhetően, nagyon kevés akadállyal kellett számolnunk. A környezeti hatásokat lehetne megemlíteni. A Bogár domb olyan helyen fekszik, hogy szinte állandóan fúj a szél. Ez nyáron kellemes, de amikor az építés során tizenkét tonnás betonelemeket lenget a szél a fejünk felett, melyet aztán milliméter pontosan kell illesztenünk, az valóban kihívás. Olyan probléma sosem adódott, amikor a munkának akár napokra le kellett volna állni. De ha nagyon gondolkodom, akkor egyszer megfeszült két betonelem, ezért Miska füléből letört egy darab. Azt is egy óra alatt, talán két vödör gipsszel javítottuk.

A szobrot Roho alakította végső formájára és festette le Miska huszárt, melyet aztán tavaly szeptember 29-én átadtak a nagyközönség számára, mint emlékhelyet. A köztéri szoborra szigorúbb előírások vonatkoztak volna, így lett Miskából szobor helyett emlékhely.

A kérdésre, hogy lesz-e következő ilyen jellegű projekt, Somfalvi László azt mondta: Egyelőre ilyen speciális munkára azóta sem kaptunk felkérést. De az élet sok mindent hozhat, és mivel már tudjuk hogyan kell csinálni, várjuk az új megmérettetést.

Somfalvi László olyan élményekkel is gazdagodott, melyet a nagyközönség sosem tapasztalhat meg, akárhányszor is látogat az emlékhelyre. Elmondása szerint a Miska huszár válláról csodálatos kilátás nyílik a környező tájra, miközben a lábát lógatja. Akár öt ember is le tudna ülni oda, megkapaszkodva a zászlóba, ami öt és fél méter hosszú, és közel két és fél tonna betonból készült.