A Szentlélek jó fej, soha nem megy szabadságra

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportja által szervezett eseményen Csillag Gusztáv elnök köszöntője után a kiadó képviseletében Kuzmányi István, a Magyar Kurír főszerkesztője arról beszélt: semmiképpen sem életrajzi kötetet szerettek volna, hanem olyant, amelyben Varga László atya személyén keresztül az élő Jézus Krisztus szól hozzánk, s így nemcsak a megyéspüspökhöz, hanem Jézushoz is közelebb jutunk.

A könyvet méltató Versegi Beáta Mária szerzetesnővér kiemelte: úgy olvasta e könyvet, mintha belecsöppent volna egy beszélgetésbe, amely Laci atya életéről, hitéről, meggyőződéséről szól. Mint megjegyezte, olvasóként jólesett volna „tuti” válaszokat kapni. Ez azonban csak hiú remény maradt, mert a főpásztor sem képes „tuti” válaszokat adni, viszont olyan módon beszél, akinek bőre alá bújt az Isten.

– Az emmauszi úton ment két ember, s én hozzájuk csatlakoztam – mondta Versegi Beáta Mária nővér. – Nem kövekből, betonból készült úton haladtunk; Laci atya élettörténetéről szólt az utazás. Isten országútja ott van a saját életutunkban, amely az ember, s a közösség útja. S arra is bizonyíték, hogy Laci atya szaván fogta Istent. Diákként, a katonaságnál éppúgy, mint kispapként, káplánként, papként.

Elhangzott: a mély őszinteség is a jelenlétből fakad; az ember egyszerre bűnös és szentély, de a Jézussal való személyes kapcsolatunk által alakulunk, s észrevesszük: az Oltáriszentségben jelen lévő, megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz.

Bodnár Dániel azt emelte ki: több tucat kérdéssel készült a háromszori találkozóra, ám a beszélgetést mindig átírta a terveket, így jó, ha három-négy kérdést fel tudott tenni a megyéspüspöknek, akit abban erősített: van értelme a könyvbe szánt interjúnak, hiszen sokan tanulhatunk a válaszokból. Például az Istenre való, teljes ráhagyatkozást, ami Laci atya életében ma is valóság.

A megyéspüspök arról szólt: minden kegyelem, a Szentlélek nagyon jó fej, ő a „főnök”, s örült, hogy a kérdezőben halló fülekre talált a mondanivalója. Arra buzdított: életünkben fel kell ismernünk Jézust, és ha elfogadjuk a barátságát, akkor e kapcsolatban valóban lángra lobbanhat a szívünk, s nagy kaland vár ránk. A kötet interjúalanya is már régóta tudja: nem ő, hanem Jézus szegődött mellé. Ezért tanácsolta: engedjük magunkat vezetni a Szentlélek által, Aki nem megy soha szabadságra! Maga is izgalmasan várja, mit művel vele a harmadik isteni személy.

A humor mint fűszer

A könyvbemutató hangulatát gyakran fűszerezte humor. A „gyújtogató plébánosból” főpásztorrá lett Laci atya elmesélte azt is, paptársai hogy évődtek vele. Egyikőjük azt kérdezte tőle: mikor leszel már püspök? A másik derűs arccal nyomban rávágta: Ilyen igénytelen nem lehet az egyház!