Már régóta nem Amerika jár Auguszt Bárió álmaiban

– Mivel foglalkozott az elmúlt időszakban?

– Közel három évig nem zenéltem, csak „nyomokban”. Bécsben egy nagy, beltéri játszóházban voltam animátor, vagyis gyerekcsősz. Értékes időszak volt, mert a nyelvet előtte nem beszéltem és negyvenvalahány évesen egy kicsi abérleti szobában laktam csütörtöktől hétfőig, utána utaztam Budapestre a családomhoz és a gyerekeimhez. A búcsúzásnál nem, de amint egyedül maradtam, bizony sokat sírtam. Kemény időszak volt és nagyon tanulságos, nyelvtudás nélkül, egyedül, sztár múlttal. Később rájöttem, hogy a zene nekem olyan, mint a levegővétel... nem tudok nélküle élni. Azóta nincs olyan nap, hogy ne nyúljak hangszerhez vagy ne írjak dalt vagy ne énekeljek. Mostanság szinte csak zenével foglalkozom, mindenféle zenét, reklám-, filmzenéket és pop dalokat is írok, „ghost producerkedem” is, ami azért jó, mert a nevem nem derül ki, mégis zenét szerezhetek mindenféle stílusban.

– Több új dallal is jelentkezett idén, miért épp most?

– Most jött el az ideje... akaratlanul. Folynak ki belőlem a gondolatok, a dalok. Ez egy gyógyító, sőt öngyógyító folyamat, mindenki jól jár vele. Nem kötelező senkinek sem szeretni a dalaimat, de akik szeretik, azokkal csupa jót tesz. Sokan mondják mostanában, hogy a szövegek témáiban a saját kérdéseik, gondjuk, életük jelenik meg és jó, hogy valaki a dalok segítségével segít nekik feldolgozni ezeket a dolgokat. Nem tudom így van-e, csak azt, hogy manapság az élet annyira pörög és olyan sok kihívással kell az embereknek szembenézni, hogy muszáj találni apró fogódzókat, amibe lehet kapaszkodni, amiben kicsit el lehet bújni. Kell a lélek vívódásainak egy kis repülés, és a zene ebben segít.

– Mi inspirálta, amikor a dalokat írta?

– Az élet. A történései, örömei, a nehézségek... Sokat gondolkodom az életen, a sajátomon és másokén. Külön öröm, hogy az új dalaim is nyomot tudnak hagyni az emberekben.

– Megváltozott a zenéléshez való viszonya az elmúlt években?

– Sokban igen. Ma is minden nap foglalkozom zenével, dalokat írok, hangszerelek, gyakorlok. Olykor megosztom egy- egy közösségi oldalon vagy a gyerekeimnek megmutogatom.

– Hiányzik a „sztárság” ?

– Sokáig üldöztem az Álmaimban Amerika vagy a Nyári eső sikerét, de hiába. Most már az új dalok alkotása és az utána érzett elégedett szeretet ad igazi megnyugvást. A sztárság tud megfizethetetlen előnyökkel is járni, ugyanakkor terhes is tud lenni. Szituációja válogatja, de én szeretek meghúzódni csendben egy sarokban és figyelni az eseményeket, mindig ilyen voltam. Ma már sokkal jobban örülök, ha a gyerekeimet látom boldognak, felszabadultnak, magabiztosnak, attól én is jól vagyok. Népszerű a retró, és amennyi rajongás még jut nekünk ebből, azt több-kevesebb örömmel, de kicsit távolságtartóan kezeljük, kezelem.

Spenótos turmix a napindító

Még nincs teljesen kész az új album, ezen dolgozik zömmel a Kaposvárról indult muzsikus. Közben fellépéseket is vállal és ír másoknak is.

– Az új dalok, az új album nagyon fontos, mert lehet, hogy pár évig csak ezek lesznek és csak aztán jöhet egy újabb – mondta. – Sokat dolgozom, gondolkodom az életen, az életemen és egy-egy gondolattal az embereknek is szeretnék segíteni. Minden reggel fél hatkor kelek, összeszedem és leírom a gondolataimat, kutyát sétáltatok, megiszom a spenótos reggeli italomat, beviszem a fiamat az iskolába és indulhat a nap tele számtalan váratlan és fantasztikus lehetőséggel.

Zene filmekhez

Az utóbbi években összegyűlt egy csomó ötlet és dal, amelyeket érdemesnek találtam bemutatni – mondta Auguszt Gábor. – Vannak filmzene ötleteim is és persze rengeteg „elfajzott” dalocska is született, ami a metáltól a jazzen keresztül mindenféle őrültséget tartalmaz. Ez utóbbiakon a gyerekeim jókat mulatnak.