2018.12.23. 20:00
Téli csodaország kel életre mézeskalácsból Fonyódon
A mézeskalács készítésének több száz éves hagyománya van hazánkban, s napjainkban reneszánszukat élik a tojáshabbal díszített mázas sütemények. Egy fonyódi alkotó mesterien formálja meg a téli ünnepkör figuráit.
A karácsony egyike azoknak az ünnepeknek, amelyeken az élményhez hozzátartoznak az illatok. A frissen vágott fenyőé vagy éppen a fenséges mézeskalácsé. Ezt tapasztalta meg stábunk Madarászné Zakariás Rita fonyódi műhelyében. Itt szívvel-lélekkel készülnek a mézesek, amelyeket olyan aprólékos precizitással díszít a buzsáki származású népi iparművész, hogy a pontosságát még egy mérnök is megirigyelhetné. Mérnökökből pedig akad körülötte néhány, hiszen civilben közgazdászként dolgozik az autópályamérnökségen. Madarászné Zakariás Rita számára az igazi kikapcsolódást a mézeskalács készítés jelenti.
– Olvastam valahol, hogy a gyermekeknek az orrában bent marad az illat az érzés, amikor anya karácsonytájt mézeskalácsot süt – magyarázta a fonyódi alkotó. – Ekkor kaptam fejemhez, hogy a fiam már 14 éves és még nem volt ebben az élményben része. Négy éve sütöttem először és szinte azonnal rákattantam. Szépen lassan kiszorítottam a családot a konyhánkból, ezért szükséges lett egy saját hely, amelyet a dupla garázsunkból alakítottunk ki. Lassan ezt is kinövöm, a termékgyártás miatt és folyamatosan fogadok csoportokat.
A műhelybe lépve gyakorlatilag karácsonyi csodaországba érünk, hiszen a polcokon ott sorakoznak a hamisítatlan ünnepi motívumok: a szánkó rénszarvasokkal, a nagy sapkájú manók vagy éppen a csillagok. A konyhapultnál apró kezek sürögnek, az asztalnál kicsit nagyobbak gyakorolják a mézeskalács díszítés fortélyait. De megtudtuk, ehhez sokkal több kell, mint kézügyesség. – Rengeteg gyakorlástól lesz szép a mézeskalács és a sok szeretettől, amellyel készítem őket – mondta Madarászné Zakariás Rita. – Végtelen türelem kell hozzá.
Neki szerencsére ebből bőven jutott. Megtudtuk a legidőigényesebb alkotások a három dimenziós kompozíciók. – Még nem mértem le – mondta hatalmas mosollyal arcán. – Először ugye megsütjük a kalácsokat és pihentetem, aztán bekenjük a fénnyel újra pihentetem, jön a díszítés rá. Tehát legalább két-három nap, ha napi 3-4 órát dolgozok rajta.
A látványért megéri, hiszen a rénszarvasok szinte a magasba emelkednek olyan élethűek.