Hosszú a várólista, több vakvezető négylábúra lenne szükség

A kaposvári Szabó Debóra több éve, még középiskolásként jutott hozzá vakvezető kutyájához. Emi, a labrador azóta is nagyban segíti mindennapjait. – Kevésbé szerettem fehér bottal közlekedni, ezért is igényeltem vakvezető kutyát – mondta Szabó Debóra, aki jelenleg a Kaposvári Egyetemen tanul gyógypedagógiát. – A szerencsésebbek közé tartozom, nekem egy évet sem kellett várni a megfelelő négylábú társra.

Dányádiné Molnár Cecília, a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesületének elnöke elmondta: a megyében is várnak néhányan vakvezető kutyára. Az egyesület egyik munkatársa például már egy éve vár megfelelő négylábúra. Ha jó az együttműködés a vakvezető kutya és gazdája között, az nagyban hozzájárulhat az önálló életvitelhez. Ám előfordul olyan eset is, hogy a kutya nem tud együttműködni látássérült gazdájával. Tavaly is volt erre példa, vissza kellett adni az ebet a kiképző helyre. Persze akad olyan is, akinek már idős a kutyája, s elképzelhető, hogy a közeljövőben új társat kell keresnie.

A látássérülteknek 1-3 évet kell várniuk arra, hogy négylábú segítőtársat kapjanak – derült ki a VG.hu cikkéből. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola arról tájékoztatta a lapot: 20 ezer vak ember él hazánkban, de csupán egy százalékuknak van vakvezető kutyája. Az intézmény várólistája is hosszú, a cikk írásakor 60-an vártak négylábú segítőtársra.

Ám a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének csepeli kutyaiskolájánál is hosszú a várólista. Szilágyi Melinda állategészségügyi referens lapunknak elmondta: 92-en várnak náluk vakvezető kutyára, Somogyból is van igénylő. Kevés a kiképző itthon, s az alkalmas kutyák száma sem túl sok. Nagy figyelmet fektetnek arra, hogy olyan gazdit találjanak, akikkel jól együtt tudnak működni az ebek.

Csak engedéllyel simogassunk

A kaposvári Szabó Debóra elmondta: már kezdetben is nagy segítség volt számára a kutyus, hiszen nem kellett az diáktársaiba karolni akkor, amikor egyik osztályteremből a másikba kellett átmennie. Úgy véli: nincsenek könnyű helyzetben azok, akik vakvezető kutyára várnak. Hiszen az alkalmas ebek száma is csekély, ráadásul az sem biztos, hogy összeillik-e a kiképzett négylábú és leendő gazdája. Tapasztalatai szerint az emberek nyitottak a vakvezető kutyák irányába, ám a velük kapcsolatos információkat már kevesebben ismerik. – Ha a kutya hámban van, akkor vezető munkát végez éppen, vagyis dolgozik – tette hozzá. – Ilyenkor azt szoktuk kérni, hogy ne nyúljanak hozzá az emberek, a simogató kéz elterelheti a figyelmét. Ennek következtében esetleg nem jelez, nem vesz észre egy járdaszegélyt. Legjobb, ha megkérdezzük a gazdit, szabad-e hozzányúlni a kutyához.