A modern gazdálkodó már robottal feji a teheneket

– Milyen az agrárkutatások helyzete manapság?

– Az agrárágazat a világon mindenütt felértékelődik, mivel feladata, hogy az emberiséget jó minőségű élelmiszerrel lássa el. Emiatt nem csak a termelés fontos, hanem a cél érdekében kutatásokat is lendületbe kell hozni. A jó kutatás fejlesztési innovációs programok indításához a kutatóknak élő kapcsolattal kell rendelkezniük az ágazattal és egy hullámhosszon kell tudni gondolkodni. Ha ez a két dolog megvan, nagyon szép kutatási programokat lehet megfogalmazni és megvalósítani.

– Az Európai Unión belül is elvárás, hogy ne az asztalfióknak készüljenek a kutatások, hanem a gazdaság is hasznosítani tudja. Ezeknek mennyire tudnak megfelelni?

– A legtöbb pályázati lehetőséget úgy hirdetik meg, hogy a gazdasági szegmens valamelyik szereplőjével közösen lehet megpályázni. Úgy gondolom, hogy ha egy vállalkozással közösen pályázik egy egyetem és a cég saját önrészét is hozzáteszi ezekhez a programokhoz, akkor biztosan olyan programba invesztál, amelyben lát fantáziát. Tehát ez egy jó értelembe vett kényszer, a hasznosítható eredmények eléréséhez.

– A Kaposvári Egyetemnek is voltak, illetve vannak ilyen kutatásai. Az Önök feltételei ehhez mennyire jók?

– Egy egyetem, vagy szellemi műhely akkor tud sikeresen kutatási tevékenységet végezni, ha van indíttatás – ötletek, elképzelések, szakmai háttérbázis – és annak megvannak a feltételei. Úgy gondolom Kaposváron, mind a fizikai- mind a szellemi infrastruktúra magyarországi átlagnál sokkal jobb. Azt is merem állítani, hogy európai esetenként világszínvonalú.

Az agrárkutatás bizonyos értelemben speciális, mert ilyen kutatásokat nem a „flaszteren” szokás végezni. A Kaposvári Egyetem nagy előnye, hogy együtt él, lélegzik az ágazat szereplőivel. Nekünk nem kell ezer kilométereket utazni, hogy kapcsolatot létesítsünk. Az agrárgazdaság körülöttünk zajlik és a szereplők napi rendszerességgel érkeznek Kaposvárra, hogy a kutatókkal beszélhessenek aktuális problémáikról. Az elmúlt években egyetemünkön több, mint hatvan kutatási program indult az agrár-ipari cégekkel közösen.

– Manapság divatos vegetáriánusnak és vegánnak lenni, sok kritika éri a nagyüzemi állattartást szennyezősége miatt. Ez mit vetíthet elő a mezőgazdaság számára?

– Ezek egyoldalú információk, vegánnak vagy vegetáriánusnak lenni személyes döntés. Ha táplálkozás-fiziológiai szempontból – az emberi szervezet ásványi anyag, aminosav, zsírsav szükségletét, hogyan tudjuk biztosítani, – nem kedvező az egyoldalú táplálkozás. Helyesen táplálkozni akkor tudunk, ha a szervezetünk táplálóanyag szükségletének megfelelően állítjuk össze étrendünket. Ez bizony nehezen oldható meg kizárólag növényi eredetű élelmiszerekkel. Ha egészségesek akarunk lenni, meg kell találni a növényi és állati eredetű élelmiszerek közti helyes arányt is.

– Mégis ezek a törekvések és a kritikák negatív hatással lehetnek az állattenyésztésre?

– Ez abban az esetben igaz, ha nem vagyunk szakszerűek. Ha megfelelő technológiákat alkalmazunk, akkor az állattenyésztés nem terheli jobban a környezetet, mint bármi más tevékenység. Egyszerűen be kell tartani a játékszabályokat. Egyébként évtizedek óta az egyik leginkább támogatott és frekventált kutatási program a környezetbarát állattenyésztési technológiák fejlesztése.

– Ezekre milyen jó gyakorlatok vannak?

– Két leginkább környezetterhelő forrás az állattenyésztésben a nitrogén és a foszfor kibocsátás. A felvett nitrogén és foszfor 30 százaléka hasznosul, a többi visszakerül a környezetbe. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a mennyiséget csökkentsük, azáltal hogy növeljük például a foszfor és a fehérje emészthetőségét, hasznosulását.

Ellentmondásos, hogy miközben a környezet nitrogén és foszfor terhelésről beszélünk, milliárdokat költünk a nitrogén és foszfor műtrágyára. Nyilván, ha a keletkező szerves trágyát a felhasználás időpontjáig megfelelően tároljuk, akkor csökkenthető a műtrágya aránya is. Ehhez újra rendet kellene tenni a fejekben, és a kényelmi szempontokat is gyakran revidiálnunk kell.

– A mezőgazdaság mennyire népszerű a hallgatók körében?

– Az agrárszakma nem tartozik a legnépszerűbbek közé, a fiatalok egy rosszul berögzült kép miatt tartják távol magukat a területtől. Úgy gondolom, hogy az agráriumról kialakult régi „imázs” már nem helytálló, mert a mezőgazdaságot még mindig nagyon sokan a sáros, trágyás gumicsizmához és a 365 napos elfoglaltsághoz kötik. A mai agrártermelés már nem az, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Az automatizáció, a robottechnika olyan mértékű fejlődést hozott, ami teljesen új alapokra helyezi a tevékenységet.

Egy agrármérnöknek manapság nem elég csak agrár-alapismeretekkel rendelkeznie, hanem naprakész informatikai és a leginnovatívabb technológiai ismeretekkel is bírnia kell. Tehát azok a faktorok, amelyek miatt nem mentek szívesen agrárpályára a fiatalok, „felülíródtak”. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondta, hogy robotok fogják fejni a teheneket vagy robotok szedik majd a szamócát, mosolyogtak sokan. Ma ezeket a kényelmetlen munkákat tényleg egyre több helyen gépek végzik. A robottechnikai ismereteket nekünk az oktatásba be kell építenünk.

A Kaposvári Egyetemen is most indul egy robotizált fejéstechnológiára alapozott egység kialakítása. Az állatok takarmányozását is robotok végzik, az ember itt már csak felügyelő szerepet lát el.

– Akkor mostanra már kényelmes lett agrárszakembernek lenni?

– Egészen más lett, persze kell az alapvető érdeklődés hozzá, hogy valaki ezt a pályát válassza. A csúcstechnológiákkal könnyebben lehet megszólítani azokat is, akik az agráriumon kívülről érkeznek. Így sokkal szélesebb körből tud a jövőben az agrárszakma meríteni.