Bátran elindulni a szívekhez vezető úton

A mindennapi életteret jelentő „oikosz” evangelizálása valóban tanítható-tanulható, ám munkánkra a kegyelem adja a pecsétet. A szerző – aki egy-egy fejezet nyitányát saját fotóival gazdagította –, szeretettel fordul mindazok felé, akik az Örömhír hirdetését életük fontos részévé tették, s teszik. Így vihetnek fényt a sötétségbe, hiszen a legtöbb megkeresztelt azért nem hisz, mert nem ismeri Krisztust, vagy azért, mert egy hamis Krisztust ismert meg – ahogy Udvardy Márton is vallja.

A házas diakónus buzdítása gyakorlati tanácsok tárháza, amely segítségével eredményesen haladhatunk az úton. Azon az úton, amelyet ismer a Szentlélek, s amely „az emberek szívébe, a szívek belsejébe” vezet. Ez a szolgálat arra indít, hogy életünkkel, viselkedésünkkel, tetteinkkel bizonyítsuk: Istennel járunk, és ez legyen arcunkra írva, hogy kérdezzenek. Udvardy Márton logikus áttekintést ad az evangelizáció folyamatáról, amely csak imádsággal és tanúságtételek sorával valósulhat meg. Fő tényező az idő, melyről azt vallja Pál apostol a Timóteusnak írt II. levelében: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.”

A Gyuris Gellért baráti ajánlásával megjelent, lélekemelő „zsebkönyvnek” mindenkinél ott lenne a helye, hogy bárhol, bármikor fellapozhassa, ha elbizonytalanodik az Isten jelölte úton, hiszen keresztségünk pillanatától kezdődően küldetésünk van. A szerző bőséges bibliai „adalékkal” világítja meg és támasztja alá tanítását, s életével hitelesíti mondandóját. Ezért válhat sokaknál küldetéssé Jézus végrendelete.