Harminc éve segítik a fogyatékkal élő fiatalokat

– Több mint harminc éve hívták életre azt intézményt, mi volt az alapkoncepció, milyen célokat tűztek ki az alapítók?

– Több mint harminc évvel ezelőtt, 1988. február nyolcadikán kezdte el működését intézményünk, akkor még Fiatalok Napközi Otthona néven. Szülői összefogással jött létre az otthon azzal a céllal, hogy a tanköteles korból kikerült, elsősorban értelmi fogyatékos fiataloknak nappali ellátást biztosítson. Akkoriban végzett ugyanis az első generáció a speciális iskolákban. A kezdetekkor húsz fiatalunk volt, jelenleg harmincöten járnak hozzánk, kilencen pedig várólistán vannak.

– Aki nem kerül be egy ilyen intézménybe, milyen lehetőségei vannak?

– Ha sikerül, akkor az iskola elvégzése után védett, vagy akkreditált munkahelyeken helyezkednek el. Ez egy nagyon jó dolog, de sajnos sokkal kevesebb ilyen munkahely van, mint amennyire szükség lenne. A nyílt munkaerőpiacon a fogyatékkal élők foglalkoztatottsága sokat javult az elmúlt évtizedekben. De legyünk őszinték, a legrosszabb helyzetben még mindig az értelmi fogyatékossággal élő fiatalok vannak. Hiszen őket a társadalom a mai napig, főként a tájékozatlanság miatt nehezebben fogadja el, illetve a munkáltatók sincsenek felkészülve arra, hogy sérült fiatalokat foglalkoztassanak. Ezért nagyon fontosak a nappali intézmények. A törvény úgy szól, hogy minden húszezer fő feletti településen önkormányzati feladat ezt biztosítani. Azonban, ha kikerülnek a tankötelezettségi korból, és nincs módjuk egy akkreditált munkahelyen elhelyezkedniük, akkor gyakorlatilag két lehetőségük marad. Vagy bekerülnek valamilyen bentlakásos intézménybe, vagy pedig a családban élnek tovább, ami a fiatalok szempontjából nagyon jó, viszont hátrány is. Ugyanis megszűnnek a társi, baráti kapcsolataik és beszűkülnek a pozitív ingerek, a lehetőségek.

– Hogyan telik a fejlesztő munka egy-egy napja?

– Munkanapokon, napi tíz órát van nyitva az intézményünk. Reggel héttől délután ötig várjuk a fiatalokat, ezt az időpontot a szülők igényeihez alakítottuk. A napirend is rugalmas, például a következő: fél kilencig kell megérkezni az idejáróknak, majd utána kapnak reggelit. Kilenctől délig vannak fejlesztő foglalkozások, déltől egyig ebédidő van, egy órától háromig pedig újabb foglalkozások. Ez annyiban különbözik a délelőttitől, hogy a fiatalok eldönthetik, mit szeretnének csinálni.

– Ez miért fontos?

– Azért, mert ha indirekt módon is, de egy értelmi fogyatékos gyermek egész élete tulajdonképpen különféle szabályok között zajlik. Nagyon kevés lehetősége van arra, hogy döntsön. Márpedig a döntésképesség a felnőtté válás része, hogy tanuljanak meg gazdálkodni a lehetőségeinkkel, felismerni, kihasználni ezeket, illetve tudjanak választani közülük. Ezért igyekszünk rendszeresen ilyen lehetőségeket is biztosítani, hiszen amit nem tudnak gyakorolni, nem alakulhat ki bennük. Háromkor uzsonnázunk, utána öt óráig szabadidős tevékenység következik. Beszélgetnek, filmet néznek, rajzolnak, ki mivel szeretne foglalkozni. Majd szépen lassan megérkeznek értük a szüleik, de olyan gyerekünk is van, aki kíséret nélkül is tud közlekedni.

– A napi fejlesztések során milyen módszerrel dolgoznak?

– Húsz évvel ezelőtt kidolgoztunk egy saját, úgynevezett MOZAIK módszert. Ez kifejezetten értelmi sérült fiatalok komplex fejlesztésére szolgál, több területen. Ennek alapja a mozgásfejlesztés, de a kommunikáció, a kreatív készségek és az ének-zene sem elhanyagolható. Mind olyan készségeket és képességeket fejleszt, amelyeket az iskola – a különböző tantárgyak keretében- is biztosított. A fő célunk az, hogy a társadalomban megtalálják a helyüket. Ehhez azonban elengedhetetlen az énkép – önismeret, az interperszonális kapcsolatok támogatása, segítése, de hozzátartozik az etikai normák ismerete is.

– Mit jelent az intézmény számára a Prima-díj elismerése?

– Megmondom őszintén, már a jelölés híre is nagy boldogsággal töltött el minket. Jó érzés volt, hogy eszébe jutottunk a vállalkozóknak. Ez a díj egy csoda, nagy megtiszteltetés, óriási elismerés. Sokat gondolkodom azon most is, hogy gyakorlatilag mi itt szép csendben működünk, nem nagyon tolakszunk és vajon mi mehet kifelé, hogy egy nem érintett csoportnak is eszébe jutottunk. Nagy örömmel mentünk el a díjátadóra, és amikor kimondták a nevünket, nem is hittünk a fülünknek.

Több önkéntest is megszólítanának

Sándor Ildikó elmondta: a következő években is szeretnék folytatni azt a munkát, amit már évtizedek óta végeznek. Fontos szempontnak tartják, hogy figyeljenek a fiatalok aktuális igényeire, hiszen ezekből rengeteg ötletet meríthetnek a későbbiekben. Szeretnének minél több önkéntest megszólítani. Fontos ugyanis, hogy minél több olyan fiatal legyen, aki nyitott, elfogadó és önkéntes munkájával a napközi otthon tagjainak mindennapjait még színesebbé teszi. Ez is az elfogadás folyamatát erősítheti a többségi társadalom tagjaiban.