Egykor katonákat szolgáltak, most egy udvarban kelnek új életre a monstrumok

Nagy Ferenc érdeklődése a nosztalgia miatt fordult honvédségi veterán teherautók irányába. Igazi különlegességeket gyűjtött össze a siófoki vállalkozó. – Most épp ez az 51 éves Csepel katonai teherautó áll az udvaromon, aminek az érdekessége, hogy sorkatonaként a saját műhelykocsim volt – mutatta büszkén a hobbi restaurátor. – Hosszas utánajárás után sikerült felkutatnom és megvásárolni a honvédségtől. Egy komoly Csepel teherautó gyűjteményem is van, legalább tizenöt darabot tesz ki a park. A Csepel a Magyar Néphadsereg bázis járműve volt egykor. A törzsbuszt hetvenegyféle felépítménnyel gyártották: a műhelykocsitól, a fogászati rendelőig mindenre tudták használni. Ezek közül nekem van műhelykocsi, platós, vegyi mentesítő, autómentő, ivóvízszállító, üzemanyag-szállító. S mindig bővül a kör.

A Csepel-gyűjteményben megmutatta a harctéri sebesültszállító autóját is. – Ez ráadásul kétéltű, s úgy tervezték, hogy az oldalfalát ki lehet nyitni vízszintes helyzetbe, így befér két hordágy – vezetett körbe arcán sugárzó lelkesedéssel, miközben megszemléltük a fura szerzetnek is beillő járgányt. A felnyitható ülésekre még két sebesültet lehetett elhelyezni, s hogy minél kisebb célpontot nyújtson a sofőr, az autó vezetőülése lehajtható volt, így fekve is lehetett vezetni.

Az autóbontó udvarán komoly árnyékot vet egy Kraz monstrum. A teherautóban ülve az ember lánya könnyen el tudja képzelni, milyen lehet mozdonyt vezetni. Mint megtudtuk, a mindent járó gép ugyancsak üzemképes, ahogyan a D566-os Csepel is. – Ez egy speciális vontató jármű – mutatott a garázsban álló teherautóra Nagy Ferenc. – A lényeg: hogy a vontatott járműbe nem kell sofőr, mert felemeli az elejét és vonja magával. Ez az egy van belőle Magyarországon, 1975-ig gyártották és harminc évvel előzte meg saját korát. Tárcsafékkel szerelték, billenőfülkéje van, a saját alvázába tárolják a működtetéséhez szükséges levegőt. Nagy Ferenc garázsában áll egy ezüstszínű 1980-as gyártmányú Mercedes is, amelyet egy Siófokra települt német házaspár adott le. A kifogástalan, karcmentes autón megakadt a vállalkozó-restaurátor szeme, így félretette. Későbbre. Azt mondta: a veterán autók felújítása türelemjáték. Nagy Ferenc szerint, ebben a hobbiban a siker kulcsa, hogy az embernek „legyen egy kis agylövése.”

Egy fekete Volgát kapott ajándékba a feleségétől

Nagy Ferenc úgy tizenöt éve kapta első veteránját feleségétől születésnapjára. Az M21-es Volgán éveken át dolgozott, hiszen csak a speciális gumiabroncsokat két és fél évig kereste. – Fél Európát körbetelefonáltam és nem jutottam semmire – magyarázta a kezdeteket Nagy Ferenc. – Mire egy ukrán gyűjtő valahonnan szerzett nekem öt vadonatújat. Az igazi kihívást az autók kora jelenti, tudtuk meg a hobbi autó restaurátortól, hiszen sokszor úgy kell legyártani az alkatrészeket. Aztán persze van, hogy egy öreg padlásról, vagy fészerből kerül elő a szükséges darab. A harmadik lehetőség pedig az, hogy egy veteránbörzén való órákig tartó keresgélés után találja meg a hiányzó darabot.