A somogyi apróvad bánta az emberi kéz rombolását

Nem mindig volt Somogy megye nagyvadas adottságú, mintegy fél évszázaddal ezelőtt még az apróvad volt túlsúlyban a megyében. A leépülési folyamat a fogollyal kezdődött, hiszen már 1974-re annyira lecsökkent az állomány, hogy védetté nyilvánították. Ez volt a legérzékenyebb faj, amely hevesen reagált az ember élőhelyromboló tevékenységére. Ekkor azonban még a nyúl- és a fácánállomány létszámában nem volt számottevő a változás.

– Mindig visszanyúlunk a tsz-idők kezdetére – mondta érdeklődésünkre Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Somogy megyei Területi Szervezetének titkára. – Ekkor jelentek meg a nagy munkaszélességű, gyors gépek, az intenzív vegyszerhasználat.

A rendszerváltozás után már a fácánnevelési kedv is alábbhagyott, majd az igazán nagy változást az uniós csatlakozás jelentette. – A területalapú támogatások megjelenése hatékonyabb művelésre ösztönözte a gazdákat – fogalmazott Kemenszky Péter. – A táblák közti erdősávokat, erdőfoltokat, gazos foltokat, csendereseket, nádasokat gyakorlatilag kiirtották és beszántották. Azok a szegélyek, amelyek az apróvad számára nélkülözhetetlenül fontosak voltak, szinte teljesen eltűntek.

Az élőhelyi változások a nagyvad robbanásszerű létszámnövekedését idézték elő, s így lehet az, hogy 50 év alatt apróvadasból nagyvadas adottságú megyévé vált Somogy. – A mezőgazdaság átalakulása mellett ehhez például nagymértékben hozzájárult az is, hogy a valamikori Dél-Somogyi Állami Gazdaság a kevés aranykorona-értékű, belső-somogyi homokos talajokra nagy kiterjedésű erdőket telepített a múlt század második felében. Az erdősültség növekedésével és a nagy táblás mezőgazdasági műveléssel az élőhely a nagyvadnak kedvezett, az apróvadnak pedig egyre inkább nem.

A vadászatra jogosultak mostanra már, ha akarnának sem tudnának jelentős eredményeket elérni az apróvad élőhelyének fejlesztésében, hiszen erre a somogyi vidék egyrészről teljesen alkalmatlanná vált, másrészt pedig nincsen jelentős ráhatásuk a gazdák elképzeléseire.

Adottságaiból eredően azonban a külső-somogyi területeken még vannak apróvadasnak mondható területek. – A fácán-, a mezei és üregi nyúl-, a vízi vad- és a tőkésréce-állomány is jelentős – mondta Kersák György, a Sióvölgye Földtulajdonosi Vadász­egyesület vadászmestere. – A somogyi mezeinyúl-teríték felét nálunk ejtik el. A területünk mezőségi jellegű, az erdősültség mindössze öt százalékos. Inkább fasorok, árkok, nádfoltok vannak és ezért nem marad meg itt a nagyvad.

Hozzátette: az apróvadállományt úgy gondozzák, hogy vadföldeket tartanak fent, amelyek mellett még 200 mázsányi szemes takarmányt etetnek évente.

Kersák György elmondta: néhány éve megjelent az üregi nyúl is a területen, amely szerinte a tudatos dúvad- és ragadozógyérítésnek köszönhető.

Több mint negyven éve foglalkozik apróvaddal Kanizsay Gábor, aki szerint a nyúlállomány gyarapodása a célzott ragadozógyérítésnek is betudható. – Elég sokan csapdáznak és többen lövik a ragadozókat – mondta Kanizsay Gábor, a Hunnia Vadgazdálkodási Kft. tulajdonosa. – Az idén magas ragadozóelejtési követelményt kaptunk a kormányhivataltól. De összességében nem foglalkoznak a somogyi vadászok az apróvaddal. A csökkenés már egy olyan régi folyamat, hogy meg is feledkeztek róla.

Kanizsay Gábor fácánneveléssel is foglalkozik, ami a természetben szaporodik, már ha nem ejtik el. – Ám csak akkor, ha a ragadozóállományt kordában tartjuk – hívta fel a figyelmet Kanizsay Gábor.

Tükröt tartott

A róka jelenléte is nagymértékben hozzájárul az apróvadállomány csökkenéséhez. Ugyanis mostanra szinte teljesen veszettségmentes lett a hazai állomány, ennek következtében – és részben az aranysakál térnyerésével, valamint a megfelelő táplálék hiányában – a települések felé vették az irányt.

A dolmányos varjú is nagy gondot jelent, mivel az unió nem engedi egész éves gyérítésüket. Így a fiókáikat háborítatlanul nevelhetik fel, s fosztogathatják a kisebb, védett énekesmadarak és apróvad fészkeit is. – Egy óriási arculcsapás, amikor egy őshonos madárfaj, mint a fogoly, kipusztul az ország legnagyobb részén – mondta Kemenszky Péter. – Egy faj eltűnése jelzésértékű, viszont a fogoly ezzel csupán tükröt mutatott nekünk a Kárpát-medence drasztikus átalakítása tekintetében.