Mindig hasznosan töltik idejüket a közmunkások

Damilos és traktoros fűnyíróval járták a szenyéri utcákat a héten a közmunkások, s nem csak az önkormányzati területeket, hanem a helybeliek háza előtt is nyírták a füvet. A kertekben pedig az asszonyok szorgosan kapáltak.Több mint tíz éve dolgozik az önkormányzatnál közmunkásként Bogdán Mária. Korábban növénytermesztő és állattenyésztő szakmát is szerzett. – Van dolog ilyenkor bőven a kerttel, a növényekkel, hiszen jó nagy a terület – mondta két kapavágás közben a helyi asszony –, de szeretjük csinálni. Most leginkább kapáljuk a közöket. Nagy segítség számunkra, hogy a friss zöldségekből vihetünk haza, így legalább nem kell megvennünk ezeket az alapanyagokat.

– Idén csaknem tizenöt hektárnyi területen termesztünk növényeket, főként fokhagymát, vöröshagymát, paprikát, paradicsomot, burgonyát és káposztát – sorolta büszkén Szenyér polgármestere. Nagy Zoltán hozzátette: összesen tizenhárom helybeli dolgozik a kertekben, a betakarított terményeket pedig majd a környező településeken értékesítjük. Szállítunk közkonyháknak, idősotthonoknak, éttermeknek, de sokan személyesen is évről évre visszatérnek hozzánk, van, aki 50–60 kiló fokhagymát visz a családjának – jegyezte meg a polgármester.

Nagy Zoltántól tudjuk, hogy a helyieket is segítik, a közmunkások kapnak a zöldségekből, a lakosok pedig kedvezményesen vehetik meg. Három hektáron kukoricát gondoznak, s tervezik, hogy jövőre őshonos mangalicát tenyésztenének. Csaknem öt éve pedig cirokseprű is készül a településen. Saját ültetvényükről az ősszel betakarítják a növényt, majd a műhelyben seprű készül a cirokból. – Csaknem egymillió forintból gépeket szereztünk be korábban, amellyel könnyebb dolgozniuk – tette hozzá a polgármester –, két közmunkásunk Kisasszondon tanulta ki a seprűkészítés szakmáját.

Önkormányzatok is vásárolják a seprűket

Bogdán Julianna éppen öt éve dolgozik a szenyéri műhelyben, s miután kitanulta a seprűkészítés fortélyait, már ő tanítja be az újakat. – Először géppel magozunk, majd kézzel lekaparjuk, ami még rajta maradt mag, majd válogatjuk, kötözzük és kézzel varrjuk, aztán rögzítjük a nyélhez – mutatta a munkafolyamatokat a közmunkás.

A helyiek mellett az önkormányzatok veszik a seprűket és a közeli kelevízi kézműves boltban is árulják.