A fiatalok lobbistája a kihívásokat keresi

– Fiatalokért felelős helyettes államtitkárként pontosan mi a feladata?

– Az én pozícióm gyakorlatilag egy közvetítő szerep. A munkám alapmeghatározása az volt, hogy „híd” leszek, de talán még ennél is jobban fejezi ki, hogy „hangszóró”. Ennek ugyanis az a feladata, hogy az eredetileg halk hangot felerősítse a túloldal számára. Ezért is találkozom folyamatosan a fiatalokkal. Beszélgetünk a bennük felmerülő kérdésekről, problémákról, tervekről, azért hogy ezeket el tudjam juttatni azoknak a döntéshozóknak, akik illetékesek az adott területen. Arra törekszem, hogy a fiatalok lobbistája legyek.

– Mi a legfontosabb most a fiataloknak? Mit szeretnének elérni?

– Nagyon sok kihívással szembesülnek, a lakhatástól, a továbbtanuláson át a családalapításig rengeteg kérdés merül fel bennük. A legfontosabb szerintem, hogy folyamatos párbeszédben legyek velük, hogy tudjam, éppen mi az adott kihívás, amivel találkoznak. Meghallgatva őket pedig együtt tudjunk gondolkodni arról, mi jelenthet segítséget nekik.

– Sok olyan ötlet elhangzott már, amit a kormány elé vitt és erről döntés is született?

– Döntés még nem született, most gyakorlatilag egy előkészítő munka folyik. Az Országgyűlés eddigi tapasztalatait összegzem és ezt próbálom olyan konkrét intézkedések, cselekvések formájába átültetni, aminek később gyakorlati, szemmel látható haszna is lesz.

– Tud mondani egy-két példát?

– Erről egyelőre még nem szeretnék elárulni részleteket, hiszen ez még munkaanyag.

– Hogyan fogadják önt a fiatalok? Jobban megnyílnak, ha egy fiatal hölgy szólítja meg őket?

– Egészen addig, amíg a titulust meg nem hallják – ezzel korábban én is így voltam – addig úgy érzik, hogy kicsit „távolabb” vagyok tőlük. De tíz perc beszélgetés után megtörik a jég és jól el tudunk beszélgetni. Ez azért is van, mert én is ugyanabban az életszakaszban vagyok, ugyanazokkal a kihívásokkal nézek szembe, ugyanúgy bizonytalan vagyok dolgokban és jó, hogy ezt meg tudjuk osztani egymással. Tetszik az, hogy a fiatalok kendőzetlenül beszélnek kérdésekről és problémákról. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy őszintén tudjunk beszélni egymással.

– Ha valaki meghallja, hogy politikus, akkor mindig egy idősebb ember jut eszébe. Vélhetően ön a legfiatalabb politikus. Hogyan tud helytállni az idősebb kollégák között és hogyan tudja ilyen fiatalon ellátni a feladatait?

– Azt gondolom, hogyha valaki fiatalon úgymond döntési pozícióba kerül, akkor a legjobb dolog, amit tehet, ha önmagánál sokkal tapasztaltabb és bölcsebb emberekkel veszi körbe magát. Pont ezért nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, akiktől napi szinten tanulok és rengeteg segítséget kapok. Azt szoktam mondani, hogy az én lelkesedésemet ötvözzük az ő tudásukkal és tapasztalatukkal. Nyilvánvalóan nekem is van tudásom, tapasztalatom az ENSZ ifjúsági küldöttségi múltamból, az akkor lefolytatott országjárásomból, érdekképviseletből, rengeteg szervezettel vagyok kapcsolatban. De nagy segítség, hogy olyan emberekkel dolgozom együtt, akiknek szívügyeik azok a kérdések, amikkel foglalkozunk és rengeteg olyan tudás és tapasztalat áll a hátuk mögött, amivel segítik a mindennapi munkámat.

– Mit üzenne a fiataloknak?

– Maradjanak mindig ugyanolyan őszinték és lelkesek, mint amikor én találkozom velük, mert ez ad erőt nekem és a döntéshozóknak egyaránt.