Az ár elvitte az ünnepet is

Hiába kiáltoztunk az ajtóban „Jó napot!”-ot, Orsós Attiláné nehezen hallotta meg. Nem csoda, hiszen nagy pakolásban volt ottjártunkkor. Családjával végre visszaköltözhetett a házukba. Abba az épületbe, amelyet a nyáron hirtelen lezúduló eső alulról teljesen feláztatott. Sem ők, sem a szomszédai nem felejtik el azt a napot, amikor Böhönye legmélyebb pontjain derékig jártak a vízben.

– Nem tökéletes, de sikerült végre olyan mértékben kiszárítani a falakat, hogy visszaköltözhessünk — mondta lapunknak a fiatalasszony. – Eddig a faluházban húzhattuk meg magunkat, most pakolunk. El sem tudom képzelni, hogy lesz itt karácsony, még minden a feje tetején áll.

Szemközti szomszédjától is munka zaja hallatszott az utcára. – Éppen a plafont javítják nálunk – mondta Domján Anikó, aki autizmussal élő fiával lakik az utca legmélyebb pontján. – Szüleimnél húztuk meg magunkat a katasztrófa után, és alighanem karácsonyra is maradunk még.

– Derékig ért a víz, úgy sodort ki engem is az utcára – emlékezett vissza a júliusi tragédiára az asszony. – Itt a kapunál a betonjárdát is elvitte, újat kellett csináltatni – mutatta.

Azt is elmesélte, hogyan vitte el az ár húsz nyulukkal és kacsáikkal együtt a megélhetésüket. –

Két zsák állattetemet szedtünk össze, miután levonult a víz. A veteményesünkből sem maradt semmi, még egy szem krumpli sem – mondta még mindig elérzékenyülve Anikó. – A házunk még mindig egy méter magasan nedves, így esélyünk sem volt rá, hogy itthon töltsük az ünnepeket. Ott töltjük a karácsonyt, ahol eddig is voltunk: a szüleimnél. Nagyon sokszor eszembe jutnak azok a nyári napok. Talán nem lenne ekkora a baj, ha az első özönvíz után két nappal nem kapunk egy újabbat. Az útról és a magasabban fekvő területekről ugyanis mi kaptuk meg a levezetett csapadékot. Magasabban állt akkor a víz itt, mint az esőzés napján. Sajnos megszűntek a korábban jól működő árkok, beszántották őket. Szerintem újra kellene árkolni a területet, nehogy megismétlődjön a tragédia – tette hozzá szomorúan, majd megmutatta, honnan ragadta el az állatait a sodrás.

Az asszony azt is elmondta: hálásak a sok segítségért. Az egész falu összefogott értük, és a karitász, valamint a Csányi Alapítvány támogatását is élvezhették, ám továbbra is úgy érzi, nem csak anyagi veszteség érte azon a júliusi napon.

A szerencse kegyeltjeinél már minden a helyén van

Böhönyén árvíz sújtott a magasabban fekvő területeken is július 25-én. A Molnár családnak a pincéje telítődött, amitől a lakóépület megroggyant, a statikai szakértő lakhatatlanná nyilvánította. Egy televíziós műsorban azonban lehetőséget kaptak, és felújították nekik az épületet.

– Sikerült teljesen belaknunk a házat, a karácsonyi készülődéssel is jól állunk. A gyerekek teljes lázban égnek már. Az ünnep nálunk amúgy is dupla, mert a két kicsinek ilyenkor van a születésnapja – mesélte Molnár Zoltán, aki bárhova megy, a televíziós műsor és az újságcikkek után itt is, ott is felismerik. – Jött a faluba egy idősebb házaspár, akik órákig köröztek az utcákon, mert meg akarták találni a műsorban látott házunkat. Kicsit elbeszélgettünk velük – mesélte a családapa, aki közösen díszíti majd családjával a karácsonyfát.