Sokan inkább az autóikban töltik az éjszakákat a rengések miatt

A kamion és egy teherautó Somogyvárról és Kaposvárról vasárnap hajnalban indult ivóvízzel és tartós élelmiszerekkel tele. Az úti cél Kutina volt, ahol raktárban gyűjtik az elsősorban belföldről érkező adományokat. Néhány óra zötykölődés után már a letenyei horvát határnál várt bebocsájtásra a magyar különítmény. A szomszédos ország határőrei készségesek voltak. Miután kiderült, hogy a fölrengés sújtotta területre indult a hazai konvoj, már itt érezhető volt a vendégszeretet és a hála. Szürreális élményt nyújtott a Kutináig tartó út, ugyanis az egyébként – főleg nyáron – forgalmas, járművekkel teli autópálya és élettel teli táj most teljesen kihalt arcát mutatta. A Zágrábig vezető, azt elkerülő, néhol hófödte vidéken át húzódó úton szinte egyetlen lélekkel sem találkoztak a somogyiak.

A vidék némaságát csak az aggregátorok monoton hangja törte meg, ugyanis a december végi 6,4-es erősségű földrengés miatt Petrinja és Sisak közelében a közművek is sérültek, így csak Petrinjában egy Siófok méretű város maradt víz, áram és gáz nélkül az egyre zordabb arcát mutató télben. Ezért is jött a somogyi ötlet, hogy nagy mennyiségű ivóvízzel segítsék a nehéz helyzetbe került családokat.

A kutinai raktárépületnél közel száz önkéntes és többek között a horvát parlament alelnöke, Miroslav Škoro várta a hazai konvojt. A két ország barátsága és a horvátok hálája azonnal megmutatkozott, hiszen szinte ki sem szállt az autóból a Móring József Attila országgyűlési képviselő által vezetett különítmény, már itallal és meleg ebéddel kínálták megyénk küldötteit, valamint egy zágrábi televízió operatőre is kíváncsian várta, hogy a közel harminc raklapnyi ásványvizet lencsevégre kaphassa.

A segélycsomagokból elsőként Hrastovicára, egy kis faluba jutott, amely az első nagy földrengés epicentrumától nem messze található. A magyar konvojnak egyből szemet szúrt, hogy szinte minden lakóház udvarában áll egy fémkonténer, lakóautó, de akadt sok olyan porta is, ahol jobb híján a családi autó várta lakóit éjszakára, mivel a legtöbb ház itt veszélyessé vált.

A somogyi konvoj egyik kísérője, Berkes Imre Zágráb megye magyar kisebbségi képviselője volt. Elmondta, hogy ő Zágráb és Petrinja között nagyjából félúton tartózkodott a nagy földrengés idején. – Épp egy áruház parkolójában ért el, és olyan érzésem volt a betonon állva, mintha egy csónakban ülve erős hullámokkal kellett volna megküzdenem – mondta. Mint megtudtuk, december vége óta Horvátországban csaknem hatszáz utórengést mértek a hatóságok.

Egy hrastovicai férfi arról beszélt nekünk, hogy a kisebb, 3-4-es földmozgásokat már szinte észre sem veszi. – A házam előtt, az épülethez közel állítottam le az autómat. Az éjszakákat a kocsiban töltöm, ez az átmeneti fűtött hajlékom. Éjszaka nagyobb biztonságban érzem magam a kocsiban, mint az épületben – magyarázta. – Napközben a házban élek, de a kocsi akkor is a közelben marad, hogy ha veszélyessé válna az otthonom, azonnal biztonságos távolságba juthassak.

Sisak és környéke szegény régiónak számít a szomszédos országban, mivel a tíz évig tartó horvát–szerb háború is rányomta bélyegét erre a vidékre.

Csúcs Tibor, a Somogy Megyei Magyar–Horvát Baráti Egyesület elnöke is részt vett a hétvégi utazáson. Ő arról beszélt lapunknak, hogy Petrinjától nem messze, Strazában található Damjanich Jánosnak, az aradi vértanúk egyikének szülőháza. Az épületről tudni kell, hogy a földmozgás előtt sem volt túl jó állapotban, ám szerencsére túlélte a természeti csapást, és információink szerint somogyi kezdeményezésre a magyar kormány segítségével tervben lesz a hazánknak fontos történelmi jelentőségű épület felújítása.

Az is itt derült ki, hogy Somogy országgyűlési képviselői, a megyei közgyűlés elnöke, illetve a Horvát Kisebbségi Önkormányzat közösen gyűjtést indít azzal a céllal, hogy legalább egy bajba jutott horvát család otthonának felújítását segítsék.