Unokáinak is megőrizné a Balatont a miniszteri biztos

– Eltelt egy hónap a kinevezése óta, mik az első tapasztalatok egy ennyire sokszereplős feladatkörben?

– Emberi tulajdonság, hogy mindenki szeretné a saját ügyét érvényesíteni. Nagyon sok az érdekellentét. Amikor valaki környezetrombolást sejt, mindent elkövet ellene. Adott esetben egy ipari kikötő létesítése ellen. Aki most tiltakozik, valamikor évek múlva el fog sétálni az egyik balatoni mólón, amit ipari kikötő híján nem lehet kővel támogatni vagy felújítani. Ő akkor majd azért fog panaszkodni, hogy mennyire elhanyagolt a part. Ez csak egyetlen példa, de sok ilyen van. A Balaton élővilága nagyon összetett. Sokat foglalkoztam azzal, hogy miként jutottunk el ide, melyek azok az eredendő bűnök, amiket már nem lehet helyrehozni. Sokszor elmondtam, talán már unalmasnak hangzik, hogy a déli vasút megépítése eldöntötte a Balaton sorsát, behatárolta a tavat. A Sió-zsilip megépítésével kialakult a viszonylagos állandó vízszintre való törekvés, ami korábban nem jellemezte a Balatont. A török időkben magasan tartották a vízállást, míg Galerius császár és Mária Terézia le akarta csapolni. Ezek az akkori kor színvonalán mind komoly környezeti beavatkozásnak indultak. A lényeg, hogy a Balaton végül túlélte. Túl fog élni bennünket is.

– Jelenleg mit nevezhetünk fő problémaforrásnak? A klímaváltozás következménye lehet ilyen?

– A problémák gyökere nem ebben rejlik, az éghajlatváltozás csak egy plusz negatív hatás a vízminőség szempontjából. A mélyebb problémák az 50-es évekre vezethetők vissza, amikor a nagyüzemi gazdálkodás elindult. A 90-es évekre csúcsosodott ki, hogy itt valami nem stimmel. Rengeteg szerves anyag érkezett, főleg a nyugati medencébe, ami fel is halmozódott. Az addig ismert Balaton egy kicsit átalakult, és jöttek a problémák: algavirágzás, halpusztulások. Olyan emberi beavatkozások történtek, amik azt jelezték, hogy valamit nem csinálunk jól. Az angolnatelepítéssel például teljesen felborítottuk a halak ökoszisztémáját. A vízminőség szempontjából a meder állapota a kardinális kérdés. Azaz, hogy a frissen bekerülő, másrészt az elmúlt 50 évben érkezett foszfor miként fog mobilizálódni a víztérben. A folyamat ismét algavirágzást okozhat. Ezek természetes jelenségek. A Kis-Balaton első üteme 1985-ben készült el, és a második ütem is már jó néhány éve működik. Az első ütem szűrőmezeje azonban kezd telítődni. Ha egy nagyobb árhullám érkezik a Zalán, az ezt a szűrőmezőt felhígítja és a foszfort bemossa a tóba. A keleti medencében élők ennek ellenére, a távolság miatt, közel adriai tisztaságú vízhez szoktak, és nem értik, hogy miről beszélnek Keszthelyen. A keszthelyiek, akik szinte halastó minőségű vizet látnak, el sem tudják képzelni, hogy milyen a víz Siófokon. Nagyon érdekes a Balatonnak ez a kettőssége. A fürdőzők és a vitorlázók szempontjából a keleti medence szerves anyagban szegény vize ideális, a tó élővilága szempontjából azonban nem biztos, hogy az.

– Úgy látja, hogy a Kis-Balatonnal is kell még valamit kezdeni?

– Igen, kellene majd, de itt is adódnak érdekellentétek, hiszen vízügyi kompetenciáról van szó, de a nemzeti park diszponál a terület felett. Nem biztos, hogy a vízügy által szorgalmazott lépések tetszenek a természetvédelemnek, ami teljesen érthető. Ugyanez figyelhető meg a kotrással kapcsolatban. A parton valahova ki kell majd rakni a zagyot, ám azt nagy távolságra nem lehet szállítani a borzasztó költségek miatt. Amelyik településnek a területére le akarják tenni a kotort iszapot, ott lakossági ellenállás keletkezik. A kommunikáció ugyan működik, de egységes vélemény aligha tud kialakulni. Ez is egy természetes dolog, amivel együtt kell élni, és a tavat kell úgy segíteni, hogy elviselje azt az ökológiai nyomást, amit ráteszünk. Bizonyos esetekben nincs ráhatásunk a folyamatokra. Ekkora vízfelület esetében például az algavirágzásba nem tudunk közvetlenül beavatkozni. A Keszthelyi-medence 3-4 ezer hektáros területén nincs beavatkozási lehetőség, meg kell várni, amíg a természet oldja meg.

– A nyár elején vagyunk, azt lehet látni, hogy a következő időszakban a melegedéssel az algavirágzást tekintve mi várható?

– Most tapasztaltunk egy kisebb algavirágzást Balatongyörök környékén és a fenyvesi részen, de ez egy hidegkedvelő algafaj volt, ami eltűnik. A víz melegszik, így lehet számolni azzal, hogy a tóban meglevő, esetleg a beoldódó foszfor okozhat problémát. Ez ellen nem tudunk védekezni. A legfontosabb kérdés az, hogy mit tudunk tenni a vízminőségért? Az éghajlattal összefüggésben azért van egy nagy hátránya Európa legnagyobb sekély vizű tavának. A kis víztömeg miatt a Balatonnak labilis a biológiai egyensúlya. Ami még hátránya a tónak, hogy kicsi a vízgyűjtője. Szabályozzuk a vizet, próbálunk állandó vízszintet tartani, és ennek a legnagyobb vesztese a parti öv élővilága, a part menti nádasok.

– Ez is egy forró téma… a nádasok megmentése.

– Érdekes téma, mert az én gyerekkoromban az uralkodó szélirány még az északi volt, most már a délnyugati. Emiatt jobban pusztul a nád az északi oldalon, a déli parton viszont erősödik. Ha azt mondom, hogy tavaly inkább gyarapodott a nádas a Balatonon, akkor az furcsán hangzik ahhoz képest, hogy mindig nádirtásról beszélünk.

– Mi a személyes ambíciója? Mi az, amit ebben a pozícióban el szeretne vagy el tud érni?

– Ide születtem a Balatonra. Nekem a tó többet jelent puszta élő- vagy lakóhelynél. Ha kint vagyok a vízen, akkor érzem magam igazán otthon. Azt szeretném, ha az unokám unokája ugyanebben a formában látná ezt a vizet, ahogy most van. Próbálnám konzerválni a jelenlegi állapotot, most adhatunk muníciót ahhoz, hogy próbáljuk megtartani a Balatonnak a jelenlegi formáját. A helyi szintű monitorozás nagyon fontos lenne, de a folyamatos vízmintavétel és a kutatások is elengedhetetlenek. Nagyon szeretnénk, ha a Limnológiai Intézet megerősödne és vonzó lenne a fiatal kutatók számára.

– Az élővilág szempontjából az elsődleges feladatok között minek kellene szerepelnie? Az említett mederkotrásnak például?

– A kotrással az a baj, hogy a györöki kazetták megteltek, onnét ki kellene mozgatni a zagyot. A terv erre megvan, de forrás kellene hozzá és a helyi lakosság elnéző hozzáállása, a zajhatással járó szállítás miatt. A Kis-Balaton lenne még egy beavatkozási pont. Ez is egy igen komoly csata lehetne. Ha a szervesanyag-terhelésről beszélünk, akkor az etetőanyagok mellett nem szabad elfelejtkezni a fürdőzőkről a tóba kerülő anyagokról sem. Ha csak én magamra kenek 15 gramm naptejet és egy szép nyári napon akár 150 ezer ember is fürdik a vízben, akkor szorozzuk fel, mekkora terhelést okoz ez a jelentéktelennek tűnő dolog.

Az első sikerélmény a jelenlegi állapot konzerválása lenne

Szári Zsolt azt mondja, az első sikerélménye hosszú távon a jelenlegi állapot konzerválása lenne. – Ne legyen kevesebb a vízpart, és annak ne csökkenjen az elérhetősége – mondta. – Szólni fogok, ha érzem az első sikert, de lehet, hogy az majd nem tűnik fel senkinek. Egy példával élve: ha valaki lovakkal foglalkozik, akkor látja a gondoskodást az állat szőrén, a viselkedésén. Mi a halon keresztül sok mindent érzékelünk, de a halat a többség nem látja, így hiába is állítom például, hogy halban gazdag a tó, ha ezt sokan nem látják. Szeretném, ha elégedettek lennének a turisták, a horgászok és a vitorlázók is. De legyen elégedett a helyi lakos, ha a turizmusból él és akkor is, ha egyszerűen csak az életminőségéről van szó.