Az önellátás legyen mindenki B-terve

Kiss Zoltán Nitai öt évvel ezelőtt költözött Budapestről Somogyba. Túlságosan kiszolgáltatottnak érezte magát addigi életében, ezért váltott és választotta a vidéki életet. Azt mondja, nemcsak lakni, hanem teremteni jött a megyébe. Megteremteni mindazt, amire négytagú családjának szüksége van. Nem pénzkeresési lehetőségekben gondolkodott, inkább az önfenn­tartás érdekelte. Gazdaságot kezdett működtetni, mondván: szeretne felkészülni arra, ha a jelenlegi, általa törékenynek vélt rendszer valami miatt felborulna. Közösségi oldalán videókat, interjúkat mutat be ő és még a csoport több tagja arról, hogyan lehet megtanulni mindazt, amit nagyszüleink még tudtak. 

– Kezdetben fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Az első évben például annyi paradicsomot termeltünk, hogy kilószám hordták el tőlünk az ismerősök – emlékezett vissza a házigazda, aki először Somogyvámoson kezdett gazdálkodni. Mindent kiépített, ami az önellátáshoz kell. Napelem, tiszta vizű kút, esővízgyűjtő, palántanevelde, kert és egy ökoház biztosította a túlélést. Épített egy hobbitházat is, amely a maga 28 négyzetméterével akár lakható is lett volna. 

– Sokat tartózkodtam benne, mert nagyon jó volt, ám a család miatt inkább a házban éltünk – mondta a negyvenhat éves családapa. Gyermekei iskolába járatása miatt közelebb költöztek Fonyódhoz, így ma Lengyeltótiban élnek. – Szeptemberben költöztünk ide. Ez a telek 1400 négyzetméter, ami kicsit nagyobb, mint a korábbi volt. Tökéletesen alkalmas arra, hogy egy négytagú családot ellásson úgy élelmiszerrel, hogy ne legyen kiszolgáltatott az élelmiszeriparnak – mutatott körbe a kertben, ahol tervei szerint hamarosan beindul az élet. 

– Nagyon jól kifogtuk ezt a házat a nyolcvan centis vályogfalaival. Mindenkinek ezt kellene tenni: eladni mindent a nagyvárosban, és vidékre költözni. Olyan helyre, ahol van közösség, mert jó, ha az ember számíthat a szomszédjára és baj esetén összefoghat vele – tette hozzá, miközben a kertben sétáltunk. – Itt elöl gyümölcsfák vannak: cseresznye, meggy, több féle alma, körte. Erről a kis barackfáról pedig hat ládányi gyümölcsöt takarítottunk be. Jutott belőle a befőttes­üvegekbe bőven. A fügebokrok is jó termést hoztak – mondta, majd a roskadozó naspolyafák mellett haladtunk el, közben megmutatta a magaságyásokat. Egy fóliasátrat is rendbe hoz, amely palántanevelde lesz, és a tetőre is felhívta a figyelmünket, amelyről az esővizet gyűjti majd. 

– Úgy éreztem, ki kell szállni a rendszerből, amihez saját közmű is kell. Vettem egy víztisztító berendezést is, amely bármilyen vízből, akár vizeletből, vagy egy pocsolyából is képes ivóvízminőséget előállítani. A gabonát pedig szemesen tároljuk, hogy ne romoljon meg. Amikor szükség van rá, egy kézi malommal megőröljük – sorolta, majd a házba invitált, ahol cserépkályha melegíti a teret, ha a radiátorok bármilyen esemény miatt nem helyezhetők üzembe. A nyári betakarítás olyan jól sikerült, hogy jelentősen hozzá járulhat ahhoz, hogy a család több-kevesebb vásárlás nélkül akár tavaszig is kihúzza. 

– Bevallom, nekem a közösségi oldal kevésbé fontos, viszont azoknak, akik követik, nagyon is az! Ezért csinálom. – mondta, miközben felesége gyógynövényes, mézes teával kínált bennünket. Elárulta: előfordult, hogy abba akarta hagyni a közösségi oldal koordinálását, ám akkor hívta meg magához Kassai Lajos, akivel egy beszélgetést is megosztott aztán. Álmai között szerepel egy olyan önellátó közösség létrehozása, amelyben mindenkinek megvan a feladata. Kiss Zoltán Nitai jógaoktató, Európa-szerte hatszáz tanítványa van. Úgy érzi, közülük sokak segítségére biztosan számíthat, ha szükséges. Tanácsként annyit mondott: fejben kellene elkezdeni a változtatást, mert az belülről fakad. Ha pedig elindulunk az úton, azt a természet részeként, és nem kizsákmányolójaként kell megtennünk, ami szeretet nélkül nem működik. Kiss Zoltán Nitai szerint csakis így válhatunk a jövő alapköveivé.

A természet részei legyünk, s ne a kizsákmányolói

Kiss Zoltán Nitai úgy fogalmazott: „extrém, őrült” élete volt eddig. Tizenöt évesen krisnásokkal találkozott, de kiforgácsolódott közülük, nem találta meg, amit keresett. A jógába kapaszkodott, igazi lelki életet szeretett volna. Tizenkilenc évesen a szerzetesi életet választotta, így indult el Indiába egy hátizsákkal szülei aggodalmára. Fél évet töltött ott. 

– Úgy éreztem, mintha én lennék a „falu szégyene”, aztán évek múlva jött a helyi televízió, hogy szeretnének velem interjút készíteni, mint Püspökladányról elszármazott híresség – nevetett. – Már akkor érdekelt, hogyan érhetem el önmagam tökéletes állapotát – az elmúlt két évben egy barátja inspirációjára az indiai filozófiákon túl 30–40 ősi tradíció misztikumát olvasta el, a maja, a zsidó, a kabbala, a skandináv, a görög filozófiákon át az ősmagyar mondavilágig. – Arra a következtetésre jutottam, hogy mindegyik ugyanazt az üzenetet hordozza létünk eredetéről. Minden spiritualitás arról szól, hogyan találunk vissza önmagunkhoz... – mondta a jógaoktató, aki szerint ha rálépünk a nekünk kompatibilis útra, akkor nyitottá válunk akár a metafizikai élmények megtapasztalására is.