Még az óra is másképpen jár a Vegán Hegylakó birodalmában

Iparművészként indult, majd színész lett, napjainkban pedig 38 ezer követője van a Vegán Hegylakó közösségi oldalának, amelyből világosan látszik: civil életében is a művészet dominál. A diák- és fiatal felnőtt éveit Kaposváron töltő Karalyos Gábor küldetésének érzi, hogy az embereket a természethez visszavezesse. 

– Minden eddigi tevékenységemben a játékosságon van a hangsúly, ami az életem egyik fő örömforrása. Mindenkit arra buzdítok, hogy merjünk újra gyerekek lenni és rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra – mondta a közösségi oldalának ötödik születésnapját ünneplő Vegán Hegylakó. Karalyos Gábor 34 évesen egyetlen óra alatt lett vegán, vagyis azóta semmilyen állati eredetű terméket nem fogyaszt. 

– Nem készültem rá – mondta. – Vegetáriánus barátaim, akiket azelőtt is tiszteltem, vegán életmódra tértek át, s ez nekem akkor úgy tűnt, hogy már-már átléptek egy egészséges határt. Aztán megnéztem egy dokumentumfilmet, amely véres vágóhídi jeleneteket tartalmazott. Egy óra után azzal a felismeréssel keltem fel a fotelból, hogy tudtam: nem szeretnék úgy élni, mint korábban – osztotta meg lapunkkal meghatározó élményét Karalyos Gábor, aki már aznap vacsorára sem tudott húst enni. 

– Játékos kihívást is láttam a növényi alapú étrendre váltásban. Soha nem jöttem zavarba a konyhában, korábban is szerettem főzni. Azzal, hogy váltottam, egy új lehetőség nyílt a gasztronómiában – emlékezett vissza. – Azóta már a vega étrendem is rengeteget változott. Már nem igyekszem húspótló készítményeket alkalmazni, teljesen növényi alapú étrendre álltam át úgy, hogy az alapanyagot sem a sok ezer kilométerről ide szállított chiamagok és hasonlók jelentik. Igyekszem a természetet követni. A közelmúltban szembesültem azzal, hogy a nagy áruházak állandó kínálatának köszönhetően sokan azt sem tudják, melyik zöldségnek mikor van idénye, pedig a természet minden időszakban pontosan azt adja nekünk, amire éppen szükségünk van: nem muszáj paradicsomnak látszó valamit enni a tél közepén – világított rá a lényegre a Vegán Hegylakó, aki öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Óbuda szélére költözik. 

– Szorosabb kapcsolatot kerestem a természettel. Hét év vidéken élés után nem tudtam visszaköltözni a nagyvárosba úgy, hogy ne érjen sérülés. Szerencsére rátaláltam egy tíz méter széles és százharminc méter hosszú úgynevezett nadrágszíj telekre egy mezőgazdasági területként nyilvántartott helyen, amit Csúcshegynek hívnak. Az első ott töltött nyár után, amikor még vezetékes víz sem volt a házban, úgy döntöttem, hogy nemcsak nyaralni, hanem telelni is ezen a helyen szeretnék. Ide költöztem, és akkor indítottam el a közösségi oldalamat is, hogy elsősorban magam számára dokumentáljam a nomád életem eseményeit. Az oldal hamar önálló életet kezdett élni és mára küldetéssé nőtt a készítése. Kezdetben gyakran estem abba a hibába, hogy amit én felismertem egy óra alatt, arról túl gyorsan igyekeztem meggyőzni másokat is. Mára rájöttem: csakis a békés információcsere hasznosul. Ennek köszönhetően többen jelezték, hogy a mintámat követve váltottak és költöztek hasonló helyre – mondta, miközben saját készítésű teájába kortyolt pettyes bögréjéből. Karalyos Gábor ugyanis igyekszik mindent megtermelni magának, még a tea is a saját fűszernövényeiből készült. 

– A telken gyümölcsfák és fűszernövények voltak eredetileg is, de folyamatosan próbálom a saját ízlésemre formálni. Mint mindent, a kertészkedést is játéknak fogom fel: mert hogyan másképpen is nézhetne ki egy színész kertje, mint egy díszlet? – magyarázta nevetve, miközben az előző lakótól örökölt lakótársát, a János nevű fekete macskát simogatta. 
 

Fotó: MW

Az alkotás hozzá tartozik a mindennapi életéhez 

A vegánság nemcsak egy étrend, Karalyos Gábor szerint életmód is. – Itt heti egyszer jár a szemetes, a szelektív kukás pedig havonta – mondta. – Igyekszem minimalizálni a hulladékot, amit termelek. Ha bevásárolni megyek, azt is tudatosan teszem. Olyan helyre járok, ahol saját edényekbe és szatyrokba is mérnek. Az újrahasznosítás egyre inkább jelen van az életünkben. Jó, ha tudunk praktikus fogásokat ezzel kapcsolatosan. Én lekvárfőzéskor a cseresznye vagy az alma héját sem dobom ki, mert a gyümölcsteámnak jó ízt kölcsönöznek – tette hozzá a művész, akinek ha úgy vesszük, hobbija is az újrahasznosítás, mert törött csempékből készít gyönyörű mozaikokat falra és padlóra. Nem esik kétségbe, ha a színház háttérbe szorul az életében, gyakran vesz részt kiállítások és kerti workshopok szervezésében. Az alkotás, a teremtés hozzá tartozik a mindennapi életéhez.