2022.02.18. 11:44
Fakanálról álmodik minden éjjel az ecsenyi lecsókirály
Borbás Marcsival is főzött a bőszénfai lecsófesztivál örökös lecsókirálya, aki a kétezres évek elején valamennyi szabadtéri főzőversenyen ott volt a megyében, és a legtöbbet meg is nyerte. Mostanság, rendezvények hiányában, csak nosztalgiázni van lehetősége.
Mindig is szakács szeretett volna lenni az ecsenyi Csorbits Attila, de édesapja nem engedte, nagyobb lehetőséget látott az autószerelésben, s addig nem nyugodott, amíg fia ki nem tanulta és el nem helyezkedett szerelőként a helyi mezőgazdasági szövetkezetben.
– Nem sok szépet találtam az autószerelésben – vallotta be Csorbits Attila. – Gyakran álltam derékig sárban, folyt a nyakamba az olaj, vagy a forró víz. Jobban tetszik az a kép rólam, ahogy a szabadban szelem az ételek hozzávalóit. Nyugdíjas hobbiszakácsként – ha úgy vesszük –, végül mégis azzá váltam, aki mindig is lenni szerettem volna.
Csorbits Attilát Isten adta tehetségnek nevezték a faluban, mert bár soha senkitől nem tanulta a főzőtudományát, mégis mindenhol értékelték a gasztronómiai képességeit: rengeteg ételkülönlegességet készített az Asztali Örömök Somogyban főzőcskesorozaton is.
– Sajnos apámmal már nem tudtam megkóstoltatni az ételeimet, de édesanyámnak nagyon ízlett – mondta az autodidakta ételművész, aki nem egyszer híres éttermek mesterszakácsait előzte meg a főzőversenyeken. Bőszénfán háromszor nyerte meg zsinórban a lecsófesztivált, így Lecsókirály címet kapott. Lábodon is kiemelkedő eredményt ért el az „ecsenyi vaddisznópörköltjével. Szóládon nyúlpaprikása kapott különdíjat, a boglári halászléfőző versenyen pedig különleges hallevese fogyott el leghamarabb.
– Sosem a díjazás érdekelt, hanem az, hogy a közönség mit szól a főztömhöz. A kihívás szította fel bennem a tüzet – mondta. – Az első versenyre Máj Péter, Ecseny akkori polgármestere vitt magával, 2002-ben. Pirospaprika nélkül főztünk tejfölös-citromos hallevest, amely kuriózumnak számított a balatonboglári versenyen – emlékezett vissza a kezdetekre. – Egy idő után már minden hétvégén mentünk, és az esetek többségében kupával tértünk vissza. Közösségépítő hatása volt ezeknek a rendezvényeknek, összehozta a településeket, volt lehetőség tapasztalatcserére a résztvevők között – mondta a hobbiszakács, aki jelenleg biztonsági őrként dolgozik, ám szívesen vállal társaságoknak főzést.
Az ecsenyi szakácsmester azt is elárulta: szívesen kísérletezik az ízekkel és a tálalással. Készített már saját ötlet alapján erdei gyümölcslevest fahéjas gesztenyegombóccal és vadgalambhússal, egyszer pedig egy napraforgó tányérjában szolgált fel vaddisznótokát.
Helyben vágta le a bárányt
Szívesen emlékszik vissza a honfoglalás kori ételek versenyére, amelyen magyar, hun, és avar gyöketek – fűszerkeverékek – felhasználásával kellett főzni. – A gyöketek 18–20 féle fűszernövényből álltak, én a magyart választottam ízélménynek. Ott, helyben vágtam le hozzá a bárányt, amelyből kétféle ételt készítettem „Attila táltos álma hagymafüves monyáddal” fantázianéven – mesélte az ecsenyi szakács.
Borbás Marcsi is megkóstolta
Néhány éve Borbás Marcsi műsorában is megcsillogtatta főzőtudományát. – Vadbelsőségből készült étel készítése volt a feladat. Zöldfűszeres vaddisznó-májpástétomot töltöttem vargányába. Két évvel később a Kaposvári Állattenyésztési Napok színpadán főztem két másik szakáccsal, szintén az ő műsorának keretei között. Akkor vaddisznónyakat kaptam, amelyet a tárcsa szélén sütöttem, a visszacsorgó zsírban pedig a káposzta, és a vörösbab, vagyis a köret sült a tárcsa közepén – mondta Csorbits Attila.