Stratégiát ad a sakk a csapdák és a cselek ellen az élet tábláján

A sakktábla külön asztalon áll Trombitásné Zádeczki Ildikó nappalijában. Ebből az is következik, hogy nála bármikor lejátszható egy-egy parti a pepita négyzetrács bűvöletében. Ildikó első osztályos volt, amikor a lépéseket és az ütéseket megtanulta. Négy évvel idősebb bátyja vezette be a sakkozás fortélyaiba, a kislány unszolására sakkszakkörre is magával vitte a húgát. 

– Abban az évben megnyertem a járási versenyt – mondta Trombitásné Zádeczki Ildikó. – A megyei megmérettetésen viszont negyedik lettem, így volt is sírás. Hiába vigasztaltak azzal, hogy negyedikesek is voltak a mezőnyben és szép egy elsőstől ez az eredmény – emlékezett vissza a kezdetekre a balatonföldvári sakkedző, aki családjával akkoriban még Vizsolyban lakott. 

Nyolc évig a megyei versenyeken mindig az előkelő második helyet szerezte meg, nyolcadikosként jutott először az országos bajnokságra. Ezzel el is csitult a sakk-karrier, ám csak egy időre: a középiskolában is megcsillogtatta tudását. Egyszer Sátoraljaújhelyen benevezett a városi versenyre, amit megnyert. 

– Amikor a gyerekeim születtek, sakkozgattunk otthon, de nem volt kulcsfontosságú az életünkben. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-nél dolgoztam, ahol évente sportnapot rendeztek. A sakkra beneveztem és miután nem tudtak legyőzni, felfigyeltek rám a közutasok, akik leigazoltak a miskolci megyebajnokságban játszó csapatukba – innentől komolyan kezdett edzésekre járni. Ebben az időszakban jött rá, hogy milyen nagy hatással volt az egész életére a sakk. 

– A munkahelyeken valahogy mindig olyan pozíciókba kerültem, ami a végzettségemet meghaladta. A képesítést minden eddigi tevékenységemhez utólag szereztem meg. A pozíciók betöltéséhez szükséges gondolkodásmódot gyermekkoromban, a sakk által kaptam – mesélte, majd azt is elárulta, hogy nem értelmiségi családból származik. Édesanyja szakács, édesapja pedig kőműves volt, akik gyakran csodálkoztak is lányuk számukra szokatlan gondolkodásmódján. 

– Amikor Balatonföldvárra költöztünk, a kisebbik fiam akkor ment első osztályba. – Kerestem neki a lehetőséget, hol tudna sakkozni, ám amikor kiderült rólam, hogy én sakkoztam, engem kért fel az iskolaigazgató, hogy tartsak szakkört. A gyerekek körém gyűltek, de mivel nem volt végzettségem, nem éreztem komfortosan magam, ezért a Testnevelési Egyetemen megszereztem a sakkedzői végzettséget. Később Polgár Judit tehetségfejlesztő sakk-képzését is elvégeztem, és az Európai Sakkszövetség által szervezett iskolai sakkoktatói minősítést is megkaptam. Mostanra egyre inkább a sakk vált a fő tevékenységemmé – mondta a sakkedző, aki nemcsak Balatonföldvár, hanem a környező települések óvodásait és iskolásait is bevezeti a sakk világába. 

– Olyan légkört igyekszem teremteni, amiben a gyerekek jól, biztonságban érzik magukat. Így lehet csak átadni a tudást. Sok problémával küzdenek a fiatalok: tanulási nehézségek, beilleszkedési zavarok. Nem nevesítem a csoport előtt a problémáikat, nincsenek megbélyegezve. Saját gyakorlati módszeremmel, a sakk eszközével fejlesztem őket. Ezzel támogatom a pedagógusok munkáját. Hiányterületet igyekszem pótolni. Azt hiszem, amikor nincs túl nagy probléma, nem kell feltétlenül pszichológushoz menni a gyermekkel, ám ha nem orvosoljuk, elfajulhat. Rendbe tesszük, ami a gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt segítség – mondta Ildikó, aki időközben gyermek és ifjúsági szellemi-lelki coach képzést is elvégzett. 

Negyven tanítványa között négyéves a legfiatalabb. – Jelenleg van két tanítványom, akik meghaladták a tudásom, őket ezért átadtam mesterszintű edzőknek, ők már a FIDE (Fédération Internationale des Échecs – Nemzetközi Sakkszövetség) értékszám szerző versenyein remekelnek – mondta Ildikó, aki szerint mégsem a versenyzés a fontos, hanem az, hogy a gyerekek megtanulják a sakkstratégiákat a hétköznapok során is használni. Úgy tartja, hogy a sakk egy életet modellező spirituális játék, amely alkalmas arra, hogy egy-egy problémát modellezzenek vele és fel is oldják a táblán. Célja, hogy a gyerekek a velük született életre való tisztánlátásukat képesek legyenek megőrizni, s ehhez rendkívül jó eszköz a sakkjáték. Tevékenységére, amelyben férje maximálisan támogatja, a helyi önkormányzat is felfigyelt, elismerő oklevéllel is díjazták 2016-ban. 

A felnőtteket hangtállal vezeti vissza a szívükhöz

Trombitásné Zádeczki Ildikó szerint a gyerekek még a szívük terében vannak, a felnőttek viszont többnyire az elméjük terében élnek. 

– Felnőttek esetében tranzakcióanalízissel is dolgozok, de számomra őket visszavezetni a szívük terébe igazi kihívás – mondta. – Ehhez elsősorban hangtálakat használok. A rezgések segítenek lecsendesíteni az elmét, oldják a szervezetben a feszültséget, elakadásokat. Mint ahogyan magas szinten a sakk is igényel a racionalitáson túl intuíciót is, az életben is fontos, hogy tudatosítsuk, a fizikai valóságon túl is létezik a világunk – világított rá a sakkedző. Ildikó szerint a szív és az elme egyensúlya nélkülözhetetlen a boldog, áldásos élethez.