Guba tejfölös lángossal sütötte be magát a hívek közösségébe

Egy-egy közösségi rendezvény, mint például legutóbb a kaposvári Szent Margit-templom sokakat vonzó kavalkádja, elképzelhetetlen nélküle. Mármint nyálcsordító tejfölös lángosa nélkül, melynek tésztáját előre bedagasztja, s úgy süti, ahogy szakácsnő édesanyjától, Guba Etelkától tanulta. Innen „ragadt” rá Nagy Imrére a Guba becenév; semmi köze a mákos gubához vagy a szlengben gubaként emlegetett pénzhez. A recept nem titkos, bárkinek odaadja, csakúgy, mint a gofritészta leírását is, mivel azt is szívesen készít. 

S hogy honnan fakad e szolgálatkészség, az önkéntesség öröme? Guba szerint egyrészt családi indíttatás. Oroszlányban, a bányászvárosban gyerekeskedett; bányász édesapja és a testvére is erre a nehéz munkára szegődött. Aki a föld alatt dolgozik, ahhoz közel áll a bajtársiasság, az összefogás és a segítségnyújtás, hiszen a vészhelyzetben egymásért is felelnek. Másrészt egy keresztény embernek is sajátja kell legyen a másokra való empatikus odafigyelés és támogató jelenlét. Ezért is jelentkezett az elsők között Dér Tamás alpolgármesternek, a plébánia képviselő-testületi tagjának a felhívására, amikor a covid-járvány idején az ebédosztásban kértek segítséget. A templomközelséget, a folyamatosan mélyülő istenhitet pedig a sokasodó keresztek súlyának köszönheti; jóllehet: tisztában van azzal, hogy aki vállalja a keresztet, az a kereszthordozásra nem mondhat nemet. 

– Amikor elváltam, akkor én a Jóistenhez, és nem a kocsmába tértem be – mesélte Guba, egy ikerpár édesapja. – Varga Laci atya akkor még a Szent Imre-templom plébánosaként mondta szentbeszédeit, s mivel minden alkalommal számomra is volt üzenete az elhangzott homíliáknak, ott ragadtam. Később a Szent Margit-templom eseménydús közösségi élete fogott meg, így mintegy három-négy éve azzal segítem az egyházközséget, amivel tudom. Mivel értek a lángoskészítéshez, bátran és örömmel adom erőmet és időmet, de elárulom: már akkor gondolok azokra, akiknek készül az étel, amikor hozzáfogok a 7-8 kiló liszt dagasztásához. A legfőbb visszajelzés az, ha nem a kukában köt ki a fokhagymás-tejfölös-sajtos lángosom, hanem ha repetáért állnak sorba kicsik és nagyok. Látszik a szemükön, ízlett nekik, és szívesen elmajszolnának még egyet… 

Guba arról is beszélt: Isten igéjének köszönhető, hogy az elkeseredettségből, a kezdődő depresszióból megtalálta a kiutat. Felfedezte az áldó hatalmak oltalmát, de az önmagunkon való segítést is fontosnak tartja egy-egy krízisben, mint Münchhausen báró, aki a saját hajánál fogva ráncigálta ki önmagát és lovát a mocsárból. Guba lélekben folyamatosan erősödött odafentről és idelentről – papoktól és hívektől kísérve –, s mivel rajta is segítettek, kötelességének érzi, hogy maga is segítsen másokon. 

Bár Oroszlány a szülővárosa, de otthona régóta Kaposvár. A somogyi megyeszékhelyt a 80-as évek második felében ismerte és szerette meg, ugyanis itt töltötte sorkatonai szolgálatát. Vonzotta a vidék, és azt tapasztalta: vendégszerető polgárok lakják a várost. 1994 és 2014 között a Kaposvári Kosárlabda Klub technikai vezetője volt, de sokáig sportolt is. Nagy idők, nagy sikerek tanúja lehetett, melyekre máig büszke, de már akkor is tudta-érezte: nemcsak a kiváló játéktudásnak, az alkalmazott technikának, hanem a kegyelemnek is szerepe volt a kiemelkedő teljesítményben. 

Gubát arról is faggattam, hogy látja, milyen változáson ment keresztül, amióta lelkesen éli-gyakorolja a vallását. Azt mondta, így nyert értelmet az élete, az Istenhez fordulás, a hit visszavezette az Élő Vízforráshoz. Nem tagadja, ahogy múlik felette az idő, s ahogy a Szentlélek alakítja az életét, azt vette észre magán, mintha fokozottabban érzékenyebb lenne. Olyankor is kibuggyannak a könnyei, amikor talán nem is kellene sírnia. De nem palástolja érzelmeit; jóllehet, az igazságot mindenkor kellő karakánsággal képviseli. 

A „szentmargitos” közösség pedig valódi doppingszert jelent. Guba felelevenítette azt is, amikor a nagy gourmet és rendezvényszervező hírében álló Rumszauer Miklós atya először megkérte: ha van ideje, készítsen némi lángost az éhes szájaknak. Persze először az atya kóstolta meg frissen sült lángosát, és ízlett neki. De nemcsak neki, hanem mindenkinek. Így „sütötte” be magát a hívek közösségébe, s már nem „menekülhet” az újabb és újabb felkérések elől. 

No de nem is ijed meg a megkeresésektől! Volt már olyan is, amikor kilenc kiló gofritésztát készített, a Toldi gimnáziumban pedig, ahol segédedzősködik, szintén nagy sikere volt a tanévzáró lángospartinak, ahol ő biztosította a folyamatos felhozatalt. 

Nagy Imrét faggattam arról is, nem tettek-e megjegyzést a nevére, hiszen a kaposvári születésű mártír miniszterelnök névrokona. Azt mondta, a rendszerváltás előtt olykor ugratták Oroszlányban, hiszen akkoriban 1956 ellenforradalomnak számított, így Nagy Imre megítélése is másként nyomott a latba, de ő ezzel nem nagyon törődött, hiszen már akkor is a Guba névre hallgatott. Guba pedig itt, Somogyban nemcsak hitével, lelki tónusaival írta át az életét, személyiségét, hanem azzal is, hogy időközben felfedezett két, szerinte kiemelkedő írói-költői életművet: Wass Albertét és Reményik Sándorét, és egyre nagyobb erővel van jelen életében Assisi Szent Ferenc, a szegények szentje, aki értett a madarak nyelvén, és megszelídítette a farkast is. 
 

Az erő nem belőle, hanem felülről árad

Gubától megtudtam: jelenleg a Kaposvár Aréna pályagondnokaként dolgozik és felettébb büszke a létesítményre éppúgy, mint környezetére. Aktív sportoló korában megtanulta, hogy a sikerért küzdeni kell, és csak a csapatjátéknak van értelme. Ezt érzi az egyházközségben is, és tudja: az erő nem belőle, hanem felülről árad.