Nyolcvanhat évesen lőtte élete álombikáját a legidősebb ügyész

A pályáját 1957 januárjában még egy olajpadlós szobában kezdte, de most a főügyész megígérte Márton Lászlónak, hogy megmutatja a Gróf Apponyi utcai ügyészségi „üvegpalotát”, mert a nyugalmazott tanácsos még nem járt benne, hiszen 1994-ben nyugdíjazták. Márton László 1932-ben született a Vas megyei Kisunyomban, ott járt elemi iskolába, majd édesapja a kőszegi bencés gimnáziumba íratta be, hogy a szervita nővérek diákotthonában tanuljon. Azt mondja, hogy máig emlékszik, kemény iskola volt a bencéseké, de büszke a tanáraira. Édesanyja négyéves korában meghalt, apja később újranősült, a fiút a nevelőanya édes gyermekeként nevelte, mert neki nem születhetett gyermeke. 
– Édesapám jegyző volt, a háború után B-listázták, így hosszú ideig fizikai munkásként dolgozott, majd a földmérő mérnökök között helyezkedett el – emlékezett. – A gimnáziumot a világháború miatt nem lehetett folytatni, bevonultak az oroszok. A kollégiumi szobában a villanyoltás után hallottuk, hogy autók jártak, tankok dübörögtek az utcán. Megkopogtatták az ablakot, és valaki beszólt, hogy „Davaj picski!” A gyerekek néma csendben lapultak, az apácanővér az ágy alá menekült. Másnap derült ki, hogy az orosz katona csak gyufát akart kérni. 
A gimnáziumot Szombathelyen, majd Körmenden folytatta. Itt érettségizett, az idén szeptemberben volt a 70. érettségi találkozója, a 46 osztálytársa közül nyolcan élnek, hárman tudtak megjelenni a találkozóra. Eredetileg orvos akart lenni, majd a jogra iratkozott be. Egyetemi évei alatt jelentős hajtóerő volt a 328 forint ösztöndíj, ami a jó és jeles tanulóknak járt. Hogy az ösztöndíjat megszerezze, olyan sokat tanult, hogy a magyar jogtörténetet tanító professzort is kijavította a litografált jegyzetben foglaltakról. Az első munkahelye a sümegi városi ügyészségen volt, majd Keszthelyre, onnan Zircre került 12 évre. Ott nevezték ki vezető ügyésznek, családot alapított. 1970-ben hívták Kaposvárra, ahol a Somogy Megyei Főügyészség közjogi szakágában dolgozott tovább, pedig már majdnem átszerződött a zirci téeszhez. 
– Előfordult, hogy a szabálysértési ügyek felülvizsgálatát végezve, meglepetten állapítottam meg, hogy 32 ügy elévült, mert az ügyintéző nem foglalkozott vele – idézett fel régi történeteket. – Kiderült, hogy nem hanyag volt, hanem azt hitte, hogy módosítják a szabálysértési törvényt, és ezek az ügyek beleesnek majd. Máskor 73 óvást kellett benyújtanom az építési hatóság határozatai ellen, hogy ne építsenek be minden területet. 
A büntetőjogi tevékenységéből egy másik eset emlékezetes számára, amikor egy lopott fényképezőgép ügyében a vádlottat a bűnjel megtalálása nélkül vádolta meg és el is ítélte a bíróság. Évekkel később egy ultipartin találkozott a vádlottal, aki akkor beismerte az ügyésznek, hogy neki volt igaza, mert valóban ellopta és a piacon eladta a fényképezőgépet. 
Márton László 1965-ben házasodott össze Vincze Erzsébet orvossal, akivel egy utazáshoz kölcsönkapott matrac révén ismerkedett meg. Neje két szakvizsgát is letett, sebészetből és foglalkozás-egészségügyből. Sokáig dolgozott a kaposvári kórházban, a főigazgató-helyettesi posztot is betöltötte, a járóbeteg szakrendelésért felelt. Nemrég vehette át a gyémántdiplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, ahol az évfolyamtársai közül csupán 34-en voltak jelen. 

Két fiú és négy unoka teszi teljessé a nyugdíjas ügyész életét

A házaspárnak két gyermeke született, mindketten mezőgazdasági végzettséget szereztek. Az egyik fiából területi fővadász lett, a másikat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal osztályvezetőjének nevezték ki. Márton Lászlónak és feleségének négy unokája van. Mindkét fia örökölte apjuk vadászszenvedélyét, akit Kőhalmy Tamás, zirci erdőmérnök, később a Soproni Egyetem vadászati tanszékének professzora vett rá arra, hogy az erdőben „csellengjenek”. Letették a vadászvizsgát, és beiratkoztak a helyi vadásztársaságba. A legidősebb somogyi ügyész 1965-től 2018-ig vadászott, ezalatt mintegy 90 trófeás vadat ejtett el. A fia a 70. születésnapjára ajándékozta meg azzal, hogy egy zergét lőhetett Ausztriában, az egyik hegyről átlőve a másikra. 86 éves korában sikerült leterítenie egy aranyérmes gímszarvasbikát, minden vadász álmát Somogyacsán.