Tavaly ősszel úgy tűnt, hogy elfogy a víz a Balatonból… Meddig lesz nekünk a Balaton a Riviéra?

Minden tó, így a Balaton is erózióbázis, vagyis egy terület mélyebb pontja, hiszen oda futnak be a patakok, folyók, ezen felül a légköri porüledékek is lerakódnak. A Balaton éves iszapterhelése 350 ezer tonna.

— Ennek négy forrása van — kezdi a felsorolást Árvai Gábor. — Az első a levegőből hulló por, ez körülbelül 20 ezer tonna per év. Igen, nem tévedés, ez csak az a mennyiség, ami a levegőből kerül be a tóba. A második a Zala folyó. A Balatonnak 5775 négyzetkilométer a vízgyűjtő területe, abból a Zaláé 2633 négyzetkilométer, tehát durván a fele. A Zalába 113 patak folyik. Nem véletlenül kellett megépíteni a Balaton 1 és 2-es ülepítő víztározóját a Kis-Balatonnál. A Zala vitte magával a hordalékot a tóba. De ez csak egy volt az összes kihívás közül. Hiszen a ’60-as években Zalaegerszeg, Nagykanizsa szennyezett vizei és a környék mezőgazdasági területeinek a kemikáliái is idemosódtak. Olyan eutrofizáció volt a keszthelyi öbölben, hogy fürdeni sem volt kellemes ott a Balatonban.

Az eutrofizáció egy olyan folyamat, melynek során a vízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz elalgásodásához vezet. Ennek folyamán az állóvizekben a tápanyag feldúsul, ezért elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek.

A Balatonba 51 patak folyik, 34 van az északi, míg 17 a déli oldalon. Jelenleg nem mindegyik mederben van víz. De a működő patakok, így például a Burnót, a Lesence-patak, a Kétöles-patak, s jó néhány vízfolyás szállítja a hordalékát a tóba.

A harmadik tényező: a somogyi oldal part alámosásai. A negyedik pedig a Balatonban élő szerves anyagok pusztulási folyamatainak a végtermékei (elhullott szerves anyagok, hal, csigák, planktonok, egyéb élőlények). Ez adja ki globálisan a 350000 tonnát.

— Fontos, hogy a Balatont ipari méretekben kotorni nem szabad! A Balaton iszapjában ugyanis planktoni élőlények milliárdjai élnek, amelyek egyrészt a Balaton energiarendszerében játszanak nagyon fontos szerepet, másrészt pedig a tápláléklánc legalsó szintjei. Ha azt megszüntetjük, vagyis fürdőkáddá alakítjuk a Balatont, akkor a tápláléklánc legalsó szintjét vennénk ki, így a magasabb rendű élőlények táplálékbázisát szüntetnénk meg. Nagyon vigyázni kell ezekkel a beavatkozásokkal, mert a Balaton egy nagyon érzékeny műszer.

Illa berek, nádak, erek

— A nádirtások, a partszakaszok lebetonozása nagyon nagy károkat okoz, mindent nem foghatunk az éghajlatra — majd megemlít a szakember egy érdekességet: — a nádasoknak az alacsony vízállás a jó. Gondoljunk csak arra, hogy Balatonfenyvesnél soha nem volt nád. 2003-tól elkezdődött a nádasodás a település partszakaszán — mutat rá az alacsony vízállás egy pozitívumára Gábor. — A nád egy virulens növény, nem kell neki sok víz. A halálos ellensége a magas vízállás. De nyilván vannak olyan állatok és növények, amelyeknek kell, szükséges, hogy legyen elég víz a tóban.

A Balaton üzemi vízszintje 130 centiméter, akkor mondhatjuk azt, hogy tele van. Jelenleg 106 centin áll vízmagasság. A vízállás a nyár elején akkor az ideális, és jó, ha 120 centiméteres állásnál tud elrajtolni a kánikula szezonja.

2003-ban volt, hogy 23 centin volt a Balaton, ez volt az eddigi legalacsonyabb vízállás.

— Rengeteg buta ötlet merült fel akkor, hogy miként kéne megtölteni a medret vízzel, melyik folyó vizét kéne beleereszteni a tóba – Árvai Gábor szerint ezek nagyon rossz ötletek, nem szabad ilyet csinálni.

— Hiszen egy Rábának, egy Marcalnak, bármelyik más folyó vizének más a kémiai összetétele, más a biológiai, ökológiai rendszere. Ha ez bekerülne a Balatonba, akkor valószínűsíthető, hogy a Balaton élővilágát olyan csapás érné ezáltal, hogy nagymértékben módosulna a tó vizének kémiai összetétele, s lennének olyan fajok, akik ezt nem bírnák.

Higgyük el, a természet tudja a dolgát! A következő nyáron, 2004-ben olyan magas volt a vízállás, hogy a Siót ki kellett nyitni, mert magától regenerálódott a rendszer. Nyilván ez nem biztos, hogy mindig be fog jönni, de bízzunk benne, hogy talán növekedni fog a vízszint májusig. Akkor kibírná a Balaton ezt a nyarat is és talán a tavaly októberi 67 centi alá nem menne ebben az évben sem.

Mindig azt vesszük alapul – hibásan —, hogy az embernek mi a jó. Ellenben ha a természet oldaláról közelítjük meg a dolgokat, akkor azt nézzük, hogy a természetnek mi a jó. Hiszen az előbb itt volt, mint mi, s marad is tovább, az más kérdés, hogy mennyit kell szenvednie, mire legyőzi az embert.

Honnan lesz víz a mederben?

Legnagyobb mennyiségben a csapadékból töltődik fel a Balaton medre, amely mint már fentebb említésre került: erózióbázis, idefolynak a patakok, folyók vizei. Ezeken felül van még egy érdekesség, hogy honnan kap a Balaton vizet: a Bakony felől lejtés van a terület irányába. — Így ha a Bakony területén van egy nagyobb esőzés, akkor az beszivárog a mészkő repedéshálózatán keresztül a karsztvíz rendszerbe, s ez egy pár nap múlva a Balaton aljában megjelenik. De ez a legelenyészőbb — teszi hozzá Gábor —, ettől a karsztvíztől még nem fog a Balaton megmaradni.

Ez a három tényező befolyásolja a víz mennyiségét a mederben, plusz a párolgás játéka. Ebbe viszont az ember bele tud nyúlni azzal, hogy megakasztja a természetes kapcsolatot a külvilág és maga a Balaton közt, a mederrendszerrel, például egy betonfal építésével.

— Ez egy iszonyatos merénylet, mert megakadályozza a víz migrálását. Ha az elmúlt évek tendenciáját nézzük, akkor a Balaton visszatöltődik, hiszen durván 40 centimétert emelkedett október óta. Ha ezt mindig tudná prezentálni csapadék tekintetében, akkor a 400 év lesz az igazi becslés a tó jelenlegi állapotának fennmaradására. Ha negatív lesz a hozam, akkor a 80-100 év a várható élettartam. De ezt nem lehet megjósolni. Hiszen voltak olyan napok, amikor leesett 100 milliméternyi csapadék egyetlen nap alatt, vagyis két nap alatt háromhavi csapadék. Nyilván, ha ezek megismétlődnek, akkor töltődik a vízállomány a mederben. A Balaton sekély vizű tó és ez a jelen esetben probléma. Nehéz ez a kérdés, ezernyi tényezőtől függ, mert nem tudjuk melyik hatás fog erősödni. A mostani évek tendenciája azt mutatja, hogy a felmelegedés és ezzel együtt a párolgási folyamat a hangsúlyosabb. De amint látjuk; van visszatöltődés, s az lenne a jó, ha ez az egyensúly nem borulna fel és 60 centiméter alá nem menne a vízszint őszre. Akkor ugyanis potenciálisan megtörténhet, hogy van visszatöltődés, hiszen télen azért van annyi csapadék, ami a meleg időszak párolgását pótolja.

A pusztuló tó

A Balaton egy pusztuló tó. Nem lehet kikísérletezni vagy modellezni az éghajlat változásait, s a Balaton változásait sem, hiszen ezer és egy oka lehet, hogy milyen változók lépnek be. De a prognózisok azt mutatják, hogy előbb-utóbb az lesz a vége a Balatonnak, mint a neve szlávul: Bladno, vagyis mocsaras-saras hely. Soha nem fog elpusztulni olyan értelemben, hogy sivataggá válna. De mocsaras, némi vízállással rendelkező hely lesz. Így kell elképzelni a vég stádiumát ennek a tónak. Az kérdéses, hogy ez mikor következik be.

— Mert felmerül, hogy belenyúl-e bárki a tóba, annak ökoszisztémájába, például kotrással — vázol fel egy lehetőséget Árvai Gábor. — Ha a Balaton szempontjából a legrosszabb folyamatok történnek meg, akkor innentől számítva 80-100 évre tehetjük ezt a folyamatot. A pozitív szemléletű becslések 300-400 évet is rebesgetnek. Ezer években ne beszéljünk — de párszázban gondolkodhatunk, ha a feltételek is adottak, a folyamatok nem válnak nagyon kedvezőtlenné. A befolyásoló tényezők közé tartozik, hogy mekkora az üledék feltöltés, mekkora a csapadék mennyiség, mekkora az ember által bolygatott antropogén hatások. Ezeket nem tudjuk modellezni.

Nyitókép: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu

Forrás: LikeBalaton