Élményvadászat

Mint minden nyáron, így most is komoly feladatot ró a szülőkre, hogy tartalmas, és ha lehetséges, felejthetetlen nyarat biztosítsanak gyermekeiknek. 
Somogyban sincs gond azzal, hogy ha a gyermeket szofisztikált módon őriztetnénk meg, míg mi a nemzetgazdaság szekerét toljuk, s elhelyezzük egy táborban. Mert mára annyiféle megőrző van mindenhol, hogy a legvadabb gyermeki képzeletet is túl tudják szárnyalni. Zenetábor a dalosmadár torkúaknak, horgásztábor a nagypapa által már megfertőzötteknek ugyanúgy akad, mint lovastábor az állatszeretőknek, vagy extrém sporttábor a hiperaktívoknak. Ha egy tábor nem kínál valami eget rengető elfoglaltságot, azt még mindig nyári napközinek hívják, mert nem akar többnek látszani, de azért ott sem hibernálódnak a gyerekek naphosszat. 
Az ár az egyetlen, ami jobbára meghatározza, hogyan pallérozódhatnak tovább a nyáron a jövő reménységei. Mert a foglalkoztatva felügyelet bizony nem olcsó, a nyár meg szülői szemmel roppant hosszú tud lenni. 
Ilyenkor jön el a nagyszülők ideje. Költséghatékonyan tudnak felügyelni az unokákra, sokszor erőn felül. Gyerekkoromban jómagam is borzoltam éppen eleget nagyszüleim idegeit. Pedig akkoriban annyi volt a foglalkoztatásom lényege, hogy ha nem akarok a kertben kapálni, akkor látni sem akartak, mehettem bandázni erdőbe, mezőre. Ez jó alkunak tűnt már akkor is. El tudtam volna tölteni így az egész nyarat, mégis édesanyám józan ítélőképessége okán azért rendre besorozott mindenféle táborokba, amire azt mondta, engem az érdekel, vagy majd megszeretem. A lényeg, hogy mint a nemzet aranya, ne legyek őrizetlen. Ez a cél teljesült minden nyáron, de csak felnőttként értettem meg: a nyár a gyerekek ünnepe és mindenki más gondja.