Tűvel a kézben ápolják a hagyományt az asszonyok

 Piroslik a muskátli a buzsáki tájház nádfedeles portáinak ablakában. Az eredeti épületeket újították fel úgy, hogy közben a régi állapotot tükrözzék. 
– A ház első részében található a tiszta szoba, majd középen a füstös konyha és a másik részben egy kiállítóterem mutatja be a pásztorfafaragást és a helyi hímzésmintákat – mondta el Teuer Lívia, a település közösségszervezője. A vézás, a boszorkányos és a rátétes hímzést a helyi asszonyok segítségével bárki megismerheti. 
Nagy Lajosné édesanyjától tanulta el a hímzés alapjait még kislánykorában. – Készítek terítőt, pólót, könyvjelzőt, telefontokot, tűpárnát és még hűtőmágnest is buzsáki motívumokkal – mondta el a népi iparművész. A boszorkányos motívum a kedvence, mert talán a legnehezebb, de a legszínesebb is. – Régen minden kerítés tele volt hímzésekkel, én 1983-ban kezdtem a kézimunkákat árulni, megállt egy olasz turista, és már vett is három nagy terítőt, márkában fizetett – mondta el a hímzőasszony.

 Dörnyei Sándorné tizennégy évesen tanulta meg a buzsáki motívumokat. Családja több tagja még dolgozott a házipari szövetkezetben, ahol szebbnél szebb hímzett terítők, ruhák készültek. 
– Nem csak hímezzük, mi rajzoljuk, vágjuk ki a munkákat, amíg bírja az egészségem, addig csinálom még – tette hozzá. Ember Sándorné Kapitány Zsuzsanna népi iparművész buzsáki motívumokkal díszített kötényeket, párnákat, sőt tojásokat is készít. – Nagymamámtól, édesanyámtól tanultam, összejöttek az asszonyok az udvar hűvösebb részébe és együtt hímeztek – mesélte gyermekkori élményeit. A tájházban be is mutatják, hogyan készül egy hímzett terítő, és a helyi templomban a miseruhák is buzsáki motívumokkal díszítettek. – Ha vendégek jöttek, kitettük a terítőt otthon, de utána le is vettük, mert eladásra készült – mesélte Ember Sándorné Kapitány Zsuzsanna.