Lábatlankodók

A napokban biztosította a rendőrség és települési polgárőrségek sora a lakosságot: segítenek az iskolakezdésben, minden rendben fog menni. Természetesen ne gondoljuk, hogy a bűnözői réteg is éppen szeptember elsején indítja a szezont, vagy hogy a jogi értelemben vett közrend olyan nagy bomlásnak indulna, hogy pluszenergiákat kell megfékezésére bevetni. De gyakorló szülőként, vagy éppen csak gyanútlan autósként tudhatjuk, ha megkezdődik az iskola, még a tér is másképpen görbül, nem csak a szabályok. 

Mert bizony szemünk fényét el kell taxizni az iskolába, hiszen annyi stressz éri, nehogy még az iskolába jutással is ő vesződjön. Előkerülnek hát a családi csapatszállítók mindenkinél, és megkezdődik a családtagok szétosztása. A probléma az, hogy úgy tűnik, mintha egyre kevesebb gyermek rendelkezne iskolába járásra alkalmas lábbal, és egyre több szülő érzi azt, kötelessége megvédeni gyermekét a fáradtságtól. Így fordulhat elő, hogy iskolák közelében a következő pár hétben a „ki kell tennem a gyerekemet” fogalma felülírja a parkolás, várakozás, megállás egyébként érvényben lévő szabályait. A „csak egy pillanat az egész, ezt meg lehet érteni” pedig a többi közlekedő zavarásává szelídíti, az egyébként nyilvánvaló akadályozást. 

Tapintatból persze továbbra is iskolakezdésnek hívjuk azt a reggeli közlekedési felfordulást, amit a következő hetekben megtapasztalhatunk. Ezt ismerte el a rendőrség és a polgárőrség a segítségnyújtási szándékukkal, és nagyon jól tették. Ismét nem lesz könnyű meggyőzni az anyukákat, hogy akkor sem állhat meg egy pillanatra sem az út közepén, ha a gyereknél még nincs tornazsák, és puszit sem kapott, de talán a hivatalos jelenlét szabálykövetésre sarkall majd többeket, és élhetővé válnak ezek a hetek is.