Világjárók

Míg pár évtizeddel ezelőtt minden külföldire csodálkozva nézett az egyszeri magyar ember főként a falvakban, addig ma már kicsit sem furcsa, hogy különböző nációk fiai és lányai hazánkat, akár egy parányi települést választják otthonuknak. Így aztán az sem fura, ha egy falunapon idegen szólt hallunk. 

Törökkoppányba is szívesen települnek be a családok messzebbről és persze külföldről is. Érdekes, hogy egy német család miért választja új otthonának a Koppányvölgye eme csodálatosan szép települését. Talán a táj szépsége a vonzó, vagy a falu rendezettsége, netán a helyiek vendégszeretete. Az még érdekesebb, hogy a családfő Budapestre ingázik, de eredendően dél-afrikai születésű. Így „csak” 13 ezer kilométert tett meg onnantól kezdve, hogy először sírt fel a szülőszobában addig a pillanatig, amíg egymásba botlottunk a Koppány napokon a hét végén. Ilyen sok kilométerrel a háta mögött nem csoda, hogy számára nem probléma a munkahelytől hazáig oda-vissza megtett kétórás út. Míg mi magyarok hajlamosak vagyunk még akkor is panaszkodni, ha egy órát kell autóznunk Barcsra, vagy Siófokra, addig ő gond nélkül ingázik a fővárosba. 

Ma már mi magyarok sem vagyunk különlegesek külföldön, hiszen a szélrózsa bármely irányába indulva Európában vagy a világon magyarokkal találkozhatunk. Az már más kérdés, hogy mi legtöbbször egy cifra káromkodásból ismerünk rá hazánk fiaira külföldön, míg a német nemzet fiainak elég csak egymásra nézniük.