A zselici hársméz a Prima-díjas kedvence

– Már a díjra jelölés is meglepett, elképzelni nem tudtam, ki tette, de nagyon jólesett, hogy gondoltak rám – mondta Mészáros János. – Számomra egyértelmű: nemcsak a munkámról van szó, hanem a méhészközösségünkről is. 

A díjazott Sopronban született, 1980-ban okleveles faiparimérnök-diplomát szerzett. Ezt a budapesti Műszaki Egyetemen hét évvel később egy okleveles faszerkezet-építő szakmérnöki diplomával toldotta meg, s 2008-ban harmadik oklevelét vette át. Mészáros János 1980-ban nősült, Kaposvárra került, a helyi erdőgazdaságban helyezkedett el. 

– Egyik barátom, Göc János jó értelemben vett unszolására kezdtem méhészkedni, akitől rengeteget tanultam – hangsúlyozta. – Induláskor édesanyám többször is felidézte: dédnagyapám Fejér megyében méhészkedett. Felnőtt fejjel összeraktam a régi emlékeket, és felvillantak a gyerekkori nyári élmények: a méhek, a kaptárak és az illat, amely elvarázsolt. 

Mészáros János család és munka mellett, jóval harminc felett is kellő erőt, energiát érzett a méhészkedéshez. Felesége családja még 1935-ben vásárolta a 6000 négyszögölnyi somhegyi birtokot, ahol egykor gyümölcsöt-szőlőt termesztettek, ott kezdett méhészkedni. Lehetőségeihez mérten építette, fejlesztette a gazdaságot, idővel kiállításokra utazott, egyre több szakmai rendezvényre járt el. Mészáros János legjobban a zselici hársat szereti, melyből különösen az őszi torokfájós időszakban eszik sűrűn. 

– Az évek elteltével sok méhészt megismertem, rengeteg élményt köszönhetek annak az időszaknak – emelte ki. – Szerintem minden emberben van indíttatás arra, hogy valamit tenni kell a közösségért. Ezért vállaltam el a szakmai érdekképviseleti munkát. Hasonlóan gondolkodtam már egyetemistaként, szerencsém volt az évfolyamtársakkal, ők is aktívan tevékenykedtek. Egymást segítettük, inspiráltuk arra, hogy dolgozzunk a csapatért. Filmeztünk, egyetemi színpadot hoztunk létre, elég komoly sikereket értünk el, a fesztiválokon arany és ezüst minősítést is szereztünk. Ez a szándék vezérelt hosszú évekkel később az egyesület alapításakor is: társaimmal 2006 óta dolgozunk a közösségért. 

Mészáros Jánosnak a méhészet után a faipar a második szerelme. Több mint 20 évig volt oktató a kaposvári építőipari iskolában, ahol az asztalosok és műbútorasztalosokon kívül faipari technikusokat is felkészített. Anyagismeret, technológiai tárgyak, fűrészipari termékek gyártása: a tanórák részben erről szóltak. Arra a felvetésre, miszerint miként látja a szakképzés helyzetét, kifejtette: nincs elég jelentkező, de ez nemcsak Somogyban, hanem országosan is jellemző. 

– Ez a szakma nagyon anyag- és gépigényes, a vállalkozás elindításához komoly beruházásra van szükség – fejtette ki. – Szerintem a fiatalok zöme ezt önerőből képtelen megvalósítani. Talán megoldás lehet, ha feltámasztanák azokat a régi falusi fűrészüzemeket, amelyek évtizedekkel ezelőtt még működtek, és a térségben megtermelt faanyagot újra helyben dolgoznák fel. 
A díjazott kiváló kapcsolatot alakított ki a fiatalokkal. A találkozásokon visszatérő téma volt a méhészkedés, Mészáros János büszkén említette: több egykori tanítványa főállásban méhészkedik, szép eredményeket értek el. A természet iránti szeretet, rajongás megérintette annak idején a kamaszokat. 

– Amikor a méhek között vagyok, nem lehet kapkodni, nyugodtan kell dolgozni, ez a hangulat, a zümmögés elvarázsol – hangsúlyozta Mészáros János. – Ezt már minden méhész megtapasztalhatta. S én is úgy vagyok, hogy amíg fel bírom emelni a kezemet és menni tudok, addig biztos, hogy tartok méheket. 

Odafigyelnek a fiatalításra is

– Távol-keleti műméz, az Európában megjelent tetemes ukrán méz és az egyre nagyobb mennyiségű eladatlan hazai méz – sorolta a problémákat Mészáros János. – Ez csak a jéghegy csúcsa, ezenkívül jó néhány kisebb-nagyobb gondra keresik a megoldást a méhészek. Ennek ellenére igyekszünk új gondolatokkal előállni, ami felkelti az érdeklődést a somogyi méz és a szakmánk iránt. A Kaposvári Mézfesztivált az idén már 17. alkalommal tartották meg, s már vannak új elképzelések, hogy miként akarják feldobni a 2024-es program hangulatát. A mézlovagrend fiatalítására is figyelnek. A csapat lassan öregszik, s bár jövőre is töretlen erővel kívánják népszerűsíteni a zselici mézet itthon és külföldön.